2010-ben a rendszerváltás egyik óriási mulasztását pótolta a hatalomra kerülő Fidesz-kormány a kettős állampolgárság megadásával, majd ezzel együtt június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Nagyon helyesen, hogy ez a nap ne csak a gyászé legyen, hanem összetartozásunknak és szétszakíthatatlanságunknak is hangot adjunk.
Piros betűs nap lett június 4-e, mégis úgy kellett utánajárnom, hogy egyáltalán milyen ünnepi rendezvényen vehetnék részt. Kisebb-nagyobb helyi megemlékezéseken kívül a központi „eseményre” alig találtam rá az interneten. E szerint 9 órakor volt zászlófelvonás, ami valljuk be, nem sok embert vonz, majd délelőtt a Magyarság Házában mondott beszédet az egyik nemzetpolitikáért felelős államtitkár, délután pedig a Városmajori Szabadtéri Színpadon lépett fel a Créme de la pop, a Maszkura és a Tücsökraj, valamint a Compact Disco. Az előadóknak nem hogy a naphoz, de még a népzenéhez sincs közük.
Ha egyszer úgy gondoltuk, hogy fontos ez a nap az életünkben, akkor miért nincs igazi központi rendezvény, mondjuk a Kossuth téren? Miért nem hirdetik ezt a napot plakátok, mint március 15-ét vagy október 23-át? Nagy szükség lenne arra, hogy Orbán Viktor ezen a napon is kiálljon az Országház elé, és néhány lelkesítő szót szóljon a magyarsághoz. A fent említett – egyébként a legcsekélyebb nemzeti érzéstől is mentes – előadók helyett pedig a Csík Zenekar és az Ismerős Arcok léphetne fel a miniszterelnök beszéde után. Nem kellene sokat gondolkodni ahhoz, hogy tömegeket megmozgató rendezvényt hozzunk össze június 4-re, amelyen megmutathatnánk összetartozásunkat egymásnak és a világnak. Igen nagy szüksége lenne erre a magyarságnak.
Arról nem beszélve, hogy amíg nem volt állami rendezvény, addig a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felvonulást tartott Budapesten. Ha nincs alternatíva, akkor nem csoda, hogy odacsapódnak a nemzeti érzelmű fiatalok, és a Jobbikra szavaznak.
Märle Tamás
