Van két alapvető terület az életünkben, ahol fontos, hogy értékesnek tartsuk magunkat: az egyik a kölcsönös szeretet területe, a másik az egészséges kihívások területe.
Mind a két oldal nagy jelentőséggel bír. Alapvetően arra lettünk teremtve, hogy megosszuk másokkal életünket és sugárzó életet éljünk. Idén nyáron immár tizedik alkalommal szerveztük meg 650 Kárpát-medencei gyermekotthonokban, illetve mélyszegénységben élő fiatalnak a „Szövetség az életért” tábort. Számukra az igazi örömöt a jó programok mellett a rájuk figyelés, a kiegyensúlyozottság és a vidámság jelenti. Mind a három olyan terület, ahol túl kell lépnünk önmagunkon és meg kell élnünk az önzetlenségünket, a szeretetünket, akármilyen fáradtak, elcsigázottak vagyunk.
Mindig nagy kihívás, hogy mikor kell csak a másik számára jelen lenni, mert ez most minden értéknél, élménynél többet ér. Rá kellett jönnünk arra, hogy ha bármelyik gyermek számára teljesen jelen tudok lenni, akkor ez jelenti számára a biztonságot, az igazi kapaszkodót.
Ugyanakkor nagyon lényeges pontja mindenféle együttlétnek a vidámság és a kiegyensúlyozottság. A velünk kapcsolatba lévő gyerekek számára nagyon sokat jelent, hogy a legnagyobb nehézségek közepette is próbálunk vidámságot sugározni, még akkor is, ha erre alig van már erőnk. A vidámság és a belső béke is mindig ragadós. Eléri a másikat, megnyugtatja és biztonságot ad neki.
Gondoljunk csak abba bele, hogy mennyire jó, ha kiegyensúlyozott az orvosunk. Mennyire jó, ha a hivatalokban békés ügyintézőkkel találkozunk, akik segítőkészek és vidámak. És mekkora nagy értéke az életünknek, ha meg tudunk maradni vidám, kiegyensúlyozott embernek.
Ugyanakkor az értékességünknek egy igen fontos pontja, hogy legyenek az életünkben kihívások, komoly erőfeszítést igénylő feladatok, mert ezek adnak számunkra tartást, önbecsülést.
A gyerekotthonos fiataloknak az egyik fontos elvük az, hogy csak itt és most jó legyen. Nem kell foglalkozni a holnappal, akkor is lesz majd valahogy… Ez az elv semmiképpen nem alkalmas arra, hogy értékeket valósítsunk meg. Ezért akartuk mindenképpen ilyen gyerekeknek bebizonyítani, hogy ha mernek vállalkozni egy-két nagy kalandra a nyáron, ami nehéz lesz és küszködésekkel teli, akkor megtapasztalhatják értékességüket.
Így mentünk el velük ötvenen a varsó–chestohowai zarándoklatra és ezzel a gondolattal adtuk elő 220-an Csíkszeredán augusztus 20-án az István, a király rockoperát. Mind a két szervezésben bőven benne volt az erőfeszítés, a magukon túllépés kényszere, de mind a két szervezés végén mindenki igen boldog volt, hogy ő ezt az utat képes volt megtenni, illetve méltó módon tudott a színpadra felmenni.
Szeptember van, egy új tanév kezdete. Próbáljunk mi is a szeretetünk és a kihívások által értékessé válni, illetve értékes életet élni, mert ezek azok az elengedhetetlen értékek, melyek nélkül az életünk nem teljesedhet ki igazán.
B.A.
