A nyár végeztével ismét beindult a közélet, szinte záporoznak a hírek, persze a lengyel–magyar kapcsolatok terén is. Ezek sorából kiemelkedik, hogy múlt kedden Orbán Viktor miniszterelnök kapta a krynicai gazdasági fórumon az év emberének járó elismerést. Ez kétségtelenül nagy elismerés, hiszen erről a rangos díjról a lengyel politikai és gazdasági elit képviselőiből szervezett, mintegy harmincfős kuratórium dönt. A fórum fénypontjaként tartott ünnepségen a kitüntetést Beata Szydlo miniszterelnök adta át.
Krynica vonzó, monarchiánus hangulatú fürdőváros a lengyel–szlovák határ közelében. Az MTI jelentése nem tartalmazza, hiszen az efféle finomságokra a taposómalomban nincs hely, sem érzékeny fül, hogy Krynica múltjának erőteljes magyar kötődése is van, akárcsak a térség másik népszerű fürdővárosának, Szczawnicának. Az ottani fürdőket egy magyar főnemes, Szalay József alapította, majd fejlesztette messze földön híressé. Szalay magyarként született 1802-ben, állampolgárságát 1876-ban bekövetkezett haláláig megőrizte, de lélekben lengyellé lett, és környezete is lengyelként tekintett rá. Nevének lengyel változata Józef Szalaj. Édesapjától, Istvántól harminchét évesen örökölte a szczawnicai birtokot, amely a Dunajec folyó mentén fekszik, a mai szlovák határ szomszédságában. Ez a gurál népcsoport vidéke. József elhatározta, hogy a vizekben gazdag városkát olyan fürdőhellyé alakítja, amely földrészünk legismertebb gyógyhelyeivel is felveszi a versenyt. Szépen sorjában feltárta a település környékén rejtőzött forrásokat, összesen hatot, és mindegyiknek magyar nevet adott: Magdaléna, János, Simon, Valéria, Heléna és Angéla. Az utóbbi kettő a huszadik század során kimerült, az első négy viszont napjainkban is buzog. Szalay körültekintően kiépítette a forrásokat: fedett járdát készíttetett köréjük, bájos panziókat emeltetett, éttermet és kápolnát. Kibővítette és modernizálta a Felső Gyógyfürdő Parkot, a saját rajzaival díszített népszerűsítő füzeteket adott ki, megfestette a helyi nemesi családok címereit. A Dunajec folyón már évekkel korábban, 1832-ben megszervezte a szórakoztató tutajozást az odalátogató vendégek számára. Nem csoda, hogy Szczawnica a lengyel arisztokrácia és művészvilág egyik kedvenc üdülőhelye lett. Az 1860-as kimutatás szerint abban az évben összesen ezerhatszáz vendég látogatott el a városba. A nem messze található Krynicán Szalay hasonlóképpen beindította a fürdőéletet, ezáltal jelentős bevételhez juttatva a helyieket. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Krynica mai gazdasági szerepét, közéleti rangját az akkori fejlesztések alapozták meg.
Az év embere díj átvételekor Orbán Viktor azt mondta, ha őt kérdezték volna a kitüntetendő személyről, sok kiváló jelöltet sorolhatott volna. „Az elmúlt évek Közép-Európa magára találásának és reneszánszának nagy kezdőlépéseit jelentették, és a visegrádi csoportban kiváló kollégák vannak, akik mind lehettek volna az év emberei” – hangsúlyozta. Valóban úgy van ez, hogy a kitüntetéseket elsősorban egy-egy ügynek adják, az ügyeket pedig konkrét személyek által lehet megjeleníteni. Az elmúlt harminc évben Orbán sok ügy érdekében fellépett, de most alighanem a Közép-Európa érdekében tett erőfeszítéseit ismerték el. Úgy fogalmazott: „Közép-Európa népeinek identitása nem egy rossz gúnya, amit a modern korban le kell vetni, hanem páncél, amely megvéd.” Felfogásunk szerint nyilvánvaló, hogy csak azok a közösségek sikeresek, amelyeknek erős a nemzeti, hitbéli, történelmi identitásuk. Végül hozzátette: „ha nem védjük meg az önazonosságunkat, nem jut nekünk hely a nap alatt” – e szavakkal alighanem a migrációs válságra utalt.
Miniszterelnökünk a köszönőbeszédben kellőképpen kidomborította a történelmi lengyel–magyar barátság fontosságát. A magyarok a lengyelek barátságát tartják a legtöbbre a világ népeivel ápolt kapcsolataik közül, ezért „a most kapott díj értékét növeli, hogy lengyelektől és barátságból kaptam” – mondta. Mindenképpen érdekes, hogy a lengyel közvélemény ilyen lelkesen viszonyul Orbán Viktorhoz. Persze akadnak ellenvélemények és elítélő megnyilvánulások, egy több mint 38 millió lakosú országban ez természetes. Balliberális nézetű lengyelek szívesen alkalmazzák a szójátékot, hogy Wiktor Orban helyett azt mondják: Wiktor hanba – ez utóbbi szó jelentése gyalázat, szégyen. Ám ez összességében elszigetelt jelenség, és a túlnyomó többség nagyon kedvezően vélekedik a magyar kormányfőről. Lengyel szociológusok már kutatásokat is végeznek e népszerűség megfejtéséhez, és a lengyel nyelvű világhálós közösségi oldalakon is élénk párbeszéd folyik a témáról.
Bevallom, az elmúlt években furcsállottam, hogy Lengyelországban nem került terítékre a boltok vasárnapi zárva tartása, jóllehet bizonyos egyházi és szakszervezeti körökben régóta folyik erről a vita. A szomszédos Németországban, illetve a közeli Ausztriában már hosszú évek óta bevett, jól működő gyakorlat az üzletek heti hatnapos működése. Hazánkban is megpróbálkoztak ezzel a rendszerrel, több-kevesebb sikerrel – nyilván akadnak érvek mellette is, ellene is. Őszintén csodálkoztam, hogy a katolikus lengyel társadalomban nem harcolnak hangosan a vasárnapi vásárolgatás ellen, és a különféle bevásárlóközpontokban tolong a sok vásárló. Na igen, tolong; csakhogy az átlagos lengyelek vasárnap délután úgy vásárolnak a boltban, hogy aznap már voltak szentmisén. Érdekes módon arrafelé a bevásárlás nem akadályozza a családi és lelki életet, mindez nagyon jól megfér egymás mellett. Ennek ellenkező példája Magyarország: a vasárnapi zárva tartás időszakában semmivel sem nőtt a templomba járók aránya, a magyar lakosság hitélete, vasárnapi templomba járása nem attól függ, hogy nyitva tart-e a Tesco vagy sem… Mindezt azért írom, mert egy friss hír szerint a lengyel pénzügyminiszter, Pawel Szalamacha most a médiában megpendítette az áruházak kötelező vasárnapi zárva tartásának jogszabályozását. A tárcavezető elképzelése szerint az első két évben csak minden hónap első vasárnapján lennének zárva az üzletek, és ennek hatásait átfogóan tanulmányoznák. A miniszter erről egy sajtótájékoztatón beszélt, később pedig egy lengyel hírcsatorna stúdiójában azt mondta: „A boltok vasárnapi bezárása melletti érvek még gyengék.” A havonkénti egyszeri boltzár alapján megfigyelhetnék az intézkedés piaci és társadalmi hatásait. Ám ez még nem egy hivatalos kormányzati terv, és a Jog és Igazságosság (PiS) párt sem foglalt állást az ügyben. A lengyel katolikus püspöki kar néhány tagja már jelezte, hogy teljes mellszélességgel kiáll a vasárnapi boltzár mellett.
Zsille Gábor
