Díszvacsorával, koszorúzással és ifjúsági labdarúgótornával emlékeztek az Aranycsapat zseniális jobbösszekötőjére
Szeptember 21-én lett volna 87 éves minden idők legeredményesebb jobbösszekötője, az Aranycsapat bámulatos tehetségű támadója, Kocsis Sándor. A tragikusan fiatalon elhunyt csatárra az Aranycsapat Alapítvány szervezésében emlékeztek a múlt héten, amelyre Magyarországra látogatott Ifjabb Kocsis Sándor, a legendás labdarúgó fia és annak felesége is. A három napos emlékfolyam szeptember 22-én este vette kezdetét, amikor díszvacsorával köszöntötték a Kocsis család Magyarországra érkező tagjait. Jelezve, hogy a főváros IX. kerületében sem felejtették el Kocsis Sándort, a vacsorára Bácskai János, Ferencváros polgármestere látta vendégül a meghívottakat. Az eseményen részt vett az ünnepelt fia, Ifj. Kocsis Sándor és felesége, Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Fenyvesi Máté, az FTC korábbi 76-szoros válogatott balszélsője, Wichmann Tamás világbajnok kenus, Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, Ifj. Papp László és felesége, valamint természetesen Bácskai János. A vacsora késő estébe nyúló, jó hangulatú beszélgetéssel zárult.
Szeptember 23-án pénteken 11 órakor a Szent István Bazilika altemplomában gyülekeztek Kocsis Sándor tisztelői. Amellett, hogy megkoszorúzták a 2013-ban avatott síremléket, a résztvevők meghallgathatták Döbrentei Kornél Kocsisról írt versét a szerző előadásában, valamint Kű Lajos és Fenyvesi Máté anekdotákkal tarkított múltidézőjét.
Délután Gyálon, a sporttelepen kezdetét vette a két napos Kocsis Sándor Emléktorna, amelyen a Ferencváros, a Grosics Akadémia, a dunaszerdahelyi DAC és a Gyál környéki fiatalokból összeállított regionális együttes vett részt. Mind a négy csapat U19-es játékosokkal indult el a tornán. A nyitónapon Tolcsvay Béla énekmondó műsora után a döntőbe jutásért folyt a küzdelem, szombaton pedig a helyosztókat rendezték meg. Alighanem hatott az Aranycsapat szellemisége, ugyanis a tornát végül a Grosics Akadémia nyerte meg, miután a döntőben meglepetésre felülmúlta a Fradit. A lényeg azonban nem a győztes kiléte volt elsősorban, hanem az, hogy méltó módon megemlékeztek Kocsis Sándorról, erről a nagyszerű sportemberről.
Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született Budapesten. 1942-ben lett a Ferencváros labdarúgója, és alig tizenhét évesen bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. 1950-ben erőszakkal a Bp. Honvédba igazoltatták, amely utolsó magyarországi csapata lett. Tizenkilenc évesen, Románia ellen két góllal debütált a felnőtt válogatottban, ahol utána még 67 alkalommal szerepelt. Tagja volt a Helsinkiben 1952-ben olimpiát, Rómában 1953-ban Európa Kupát nyert csapatnak. 1954-ben a világbajnokság gólkirálya lett, 5 meccsen szerzett 11 góllal, vagyis 2,2 gólos mérkőzésenkénti átlaggal, ami máig megdönthetetlen, káprázatos rekord. 1956-ban végleg elhagyta az országot, és rövid svájci tartózkodás után – Kubala László és Czibor Zoltán közbenjárásával – a világhírű Barcelona játékosa lett. A katalán sztárcsapatban való teljesítményét jól példázza, hogy a publikum rövid időn belül Aranyfejűnek nevezte el, köszönhetően káprázatos fejesgóljainak. Barcelonában BEK-döntőt, VVK-győzelmet, és két spanyol bajnoki címet könyvelhetett el, rengeteg fontos góllal. Ám igazi rekordját mégis a magyar válogatott mezében érte el, hiszen 68 válogatott fellépésén 75 gólt szerzett. Ezzel a gólátlaggal alighanem örökös magyar csúcstartó marad a magyar futballszerelmesek Kockája, ráadásul ott marad az örök kérdőjel, hogy vajon hány válogatott meccsnél és hány gólnál állt volna meg, ha 27 évesen, pályafutása zenitjén nem távozik külföldre. Kocsis Sándor súlyos betegségektől szenvedve a barcelonai kórházban töltötte utolsó napjait. 1979. július 22-én este máig tisztázatlan körülmények között kiesett a kórház ablakából, és azonnal életét veszítette. A halálhoz drámaian fiatal volt, két hónappal később lett volna 50 éves.
Annak ellenére, hogy az Aranycsapat egyik legvirtuózabb, legkitűnőbb játékosa volt, személye mára méltatlanul feledésbe merült. Pedig 1999-ben világviszonylatban a 20. század legjobb 100 labdarúgója közé választották, Barcelonában pedig mind a mai napig legendaként tisztelik. Emlékezzünk Kocsis Sándorra mi is, mert személye örökre a magyar labdarúgás legragyogóbb csillagai közé fog tartozni!
Kovács Attila
