A szlovákiai politikai színtér az utóbbi két hónapban turbulens változásokon ment keresztül. A Robert Fico vezette négyes koalíció, a Smer-SD, Most-Híd, SNS, Siet’ párt négyesét a fokozatosan szakadozó Siet’ – magyarul annyit tesz, Háló – párt hagyta el. A Fico-féle Smer-SD párttal kormánykoalícióra lépő Siet’ párt elnöke Radoslav Procházka már a Ficóval tett első tárgyalásaitól kezdve az ellenzék és közvélemény éles kritikájának volt kitéve. A párton bévül is szóltak elégedetlen hangok ellene a Smer-SD párttal való szövetkezés miatt, mert a Siet’ párt erősen Fico-ellenes pártként mutatkozott be a választások előtt. A pártot ezen oknál fogva azonnal elhagyta két képviselő. Az elégedetlenségek viszont ezzel nem múltak el, mivel néhány héttel később már a párt alelnöke, Andrej Hrnciar négy képviselőtársával támadta a Radoslav Procházka-féle politizálás eredményeit. Radoslav Procházka keze alatt a kellő személyiségi és pártvezetői kvalitások híján a Siet’ párt hálója annyira megszakadozott, hogy a párt tisztújító gyűlésén, augusztus 13-án leszavazták és a közlekedésügyi minisztert, Roman Brecelyt választották meg a Siet’ új elnökének. Procházka nem tudta kellően megmagyarázni saját vélemény- és nézetbeli ugrásait, átpártolását a Smer-SD párthoz, és így Robert Ficóval való összeborulását. A tisztújító gyűlés sem mentette meg a pártot a karrierje elején már sejthető végzetétől.
A legkisebb koalíciós partner pártjának belső nézetbéli, véleménybéli viharai végül is teljesen szétfoszlatták a Siet’ párt hálóját. Augusztus 16-án a Radoslav Procházka politikai szélkakasságát kritizáló öt képviselő nem látott biztosítékot a tisztújítás által választott új vezetésben a párt ferdült véleménybeliségének és elhibázott kommunikációjának, renoméjának javítására. Ezen érveléssel hagyta el az öt képviselő a Siet’ pártot, és a Bugár Béla vezette Most-Híd pártba léptek be. Ezzel betetéződött a párt koalíciós életképessége, mivel a pártnak csak két parlamenti képviselője maradt, Alena Basistová és Radoslav Procházka. Képviselőinek nagy részét elvesztette, így képtelen volt teljesíteni koalíciós kötelezettségeit, a koalícióhoz szükséges feltételeket.
Szeptember elsején a Smer-SD párt elnöke, Robert Fico, a Most-Híd párt elnöke, Bugár Béla és a Szlovák Nemzeti Párt vezetője, Andrej Danko a pozsonyi vár dísztermében új koalíciós egyezményt írtak alá. Hat hónap után vált szükségessé, hogy újra találkozzanak e kormánypártok vezetői ugyanazon díszteremben, ahol az első koalíciós egyezményt írták alá, de immáron a Siet’ párt nélkül tették meg azt. Mivel az elégedetlen Siet’ párt parlamenti képviselői a Bugár Béla vezette Most-Híd alatt kerestek és találtak oltalmat a kormánykoalíció megőrizte képviselőinek kormányalakításhoz, kormányzáshoz szükséges számát. A Most-Híd párt a Siet’ feloszlásával nyert. Befolyást szerzett, mivel az átvándorolt képviselők által egyforma számú képviselő testülettel rendelkezik a parlamenten belül, mint az Andrej Danko vezette Szlovák Nemzeti Párt. Ezzel felértékelődött a koalíciós partnerek és a szlovákiai közvélemény szemében is. Több hatalomhoz, befolyáshoz jutott.
Bugár Béla politizálása a felvidéki magyar közvéleményben sokféleképp visszhangzik. Mind politizálása, mind személye felvidéki magyarjaink közt rajongók, pártolók, közömbösködők, ellenségeskedők nagy táborát tudja felmutatni. Az 1994-től 2007-ig Bugár Béla vezetése alatt működő Magyar Koalíció Pártja (MKP) egységes, magyar kisebbség érdekű politizálást folytatott Szlovákiában. 2007-es leváltását követően az MKP élére Csáky Pál került. A párton belül feszültség alakult ki, amely 2009-ben Bugár Béla és több párttag és parlamenti képviselő távozását okozta. A távozók Bugár Béla vezetésével 2009-ben megalapították a Most-Híd pártot. A kezdetben nemzetiségi pártként megjelenő párt megosztotta a felvidéki magyar közvéleményt. Felvidéki magyar társadalmunkban a tenger tajtékaiból vulkán szülte hegyvonulatokként törtek elő a Bugár Béla-i Most-Hidat dicsőítő, és kárhoztató már-már egymás nyakának ugró, és ezáltal a hétköznapjaikat megkeserítő ellenségeskedő táborok. Kisvárosok magyar közösségeit, falusi társadalmakat osztott meg ama jelenség, mely két magyar pártot szült a szlovákiai politizálás egére. Melyik a helyes út, az MKP vagy a Most-Híd? E kérdés volt a vita tárgya a felvidéki magyarok között a két párt rivalizálása idején. A Most-Híd párt miután parlamenti győztesként végzett a 2016-os választások idején, az MKP-val folytatott rivalizálásban is tetemes fölényt szerzett. Ezt annak is köszönhette, hogy megalakulásának idején nemzetiségi pártként mutatkozott be, ami a felvidéki magyar választók nagy hányadának elnyerte a tetszését. Az évek múltával viszont változtak a párton belüli viszonyok és közvetlen a parlamenti választások előtt polgári párttá igazolt át. Ezt a párt belső átalakulása hozta, mivel hasonérvű szlovák politikusokat is szívesen láttak a pártban. Így fokozatosan vesztett magyar kisebbségi jellegéből. Tulajdonképpen nemzetiségileg vegyes pártnak tekinthető. Ezért a korrekt bemutatkozás jegyében polgári pártként van jelen a szlovákiai politikai színtéren.
Ellenben különös jelenséget észlelhet azon állampolgár, aki figyelemmel kíséri a szlovák politikai elit, a politikai elemzők és a politikai vitaműsorok, műsorvezetők kijelentéseit. A Most-Híd pártról mint kisebbségi pártról, mint egyetlen magyar pártról beszélnek immáron majd egy éve, pedig e párt majd ennyi ideje igazolt át a polgári értékek védelmének, hirdetésének mezejére. Robert Fico miniszterelnök a Most-Híd pártról mint magyar pártról beszél. Andrej Danko a szlovák parlament elnöke, aki egyben a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) új elnöke – mely párt a független Szlovákia első három évtizedében agresszív magyarellenességéről volt ismert – napjainkban nem tudja, miként méltassa a „magyar párt”, a Most-Híd felelősségteljes helytállását és elnökének Bugár Bélának politikusi értékeit.
Mivel a Most-Híd-rajongók, ellenségeskedők és kiábrándultak hatalmas táborát tudja fölmutatni a szlovákiai magyar választók között és a Magyar Közösség Pártjába is vissza-visszaszállogat lassan az erő, úgy érzékelhető, hogy a szlovákiai politikai elit valószínűleg eldöntötte, hogy javít kormányhatalmon osztozó párttársuk, a Most-Híd renoméján a felvidéki magyarok szemében. E feltételezésemet arra építem, hogy a parlament elnöke, Andrej Danko, SNS pártelnök két héttel ezelőtti, az egyetlen szlovákiai hírcsatorna fennállásának 15. évfordulóját ünneplő műsorában megköszönte az isteni gondviselésnek, hogy abban az érdemben részesítette őt, hogy egy magyar párttal és annak olyan kiváló magyar nemzetiségű vezetőjével, amilyen Bugár Béla, együttműködhet. Elmondta, miként kellett neki is leküzdenie egyes előítéleteit a magyarokkal szemben és hogy mennyire hálás, mert megismerhette, megtapasztalhatta azt, hogy lehet kisebbségiekkel magas politikában ilyen színvonalas együttműködést végezni. Az azt megelőző szeptember elsején, a koalíciós szerződés aláírásakor elhangzott szónoklatában pedig elmondta, hogy hálás az Istennek, hogy együttműködhet egy kiváló kvalitású kisebbségi magyar politikussal, a magyarok szimbólumával, Bugárral. Kifejtette, hogy most ezen politikusoknak is lehet köszönni a szlovákiai kormány stabilitását az Európai Tanács elnökségének idején.
Ennek ellenére a legmeghatóbb kijelentése az említett csatorna évfordulóján adott riportjában hangzott el, amikor is a műsorvezető arról kérdezte, hogyan tudott mégis egy olyan szakadékot áthidalni, mint amilyen a Szlovák Nemzeti Párt és a mindenkori kisebbségi magyar politikusok között volt. Andrej Danko hangja a válasznál enyhe meghatódottságot mutatott és elmondta, hogy amikor együtt jártak látogatóban Ferenc pápánál, Bugár Béla Andrej Danko jelenlétében letérdelt és úgy kérte a szentatyát békét hozó áldásért évszázadokon keresztül ellenségeskedő, egymás ellen harcoló nemzeteinknek (magyarnak és szlováknak). Andrej Danko szavai szerint ez hatotta meg őt igazán, és győzte meg őt Bugár Béla politikájának őszinteségéről. Ami pedig engemet, a nézőt hatott meg, az annak a történelemhamisító nézetnek ilyen politikai szintről való elhangzása, amely a magyar és szlovák nemzet évszázadokra visszanyúló ellenségeskedéséről szól. 1000 évből 850-et éltünk békében egymás mellett építve Magyar Királyságnak nevezett közös hazánkat. Fegyveres összetűzés kisebb csaták révén 1848-ban majd 1938-ban zajlott magyar és szlovák nemzetiségűek között. Ennek tudatában szomorúan fogadtam, hogy még mindig nem gyümölcsöző együttélésünk köt össze bennünket, hanem a régi egymás ellen elkövetett hibák újkori divatos felnagyítása és eltorzítása miatti vezeklés foglalkoztatja felvilágosult politikát végezni akaró politikusainkat.
Andrej Danko magas politikába való belépése óta nem észlelhető magyarellenesség, a párt viszont, melynek elnököl, mindig is át volt tűzdelve magyarellenes elemekkel, véleményekkel. Bugár Béla úgy, ahogy sokakban rajongást ébresztett, úgy sok szlovákiai magyar választónak csalódást is okozott. Sok magyar választó messiást lát, látott benne, sok pedig kiábrándult a politizálása kapcsán. Sőt szóbeli támadások érték a szlovák–magyar vegyespártiság miatt, és a Smer-SD, illetve az SNS párttal való koalícióra lépése miatt. Andrej Danko szavaiban emiatt az őszinte elismerés mögött számlaegyenlítést is sejthetünk. Hatalmukat egymás elfogadásának, megértésének köszönhetik. Ennyivel tartoznak egymásnak.
Ennyivel a szlovák politikai elit Andrej Dankóval az élen adós Bugár Bélának. Bugár Bélát újra el kell fogadtatni nemzettársaival, ne érezze magát idegenként, támadottként Dél-Szlovákia magyar vidékein. Mindenképpen a magas politikum tagjai részéről való elfogadás, elismerés, Bugár Béla személyének magyar szimbólummá emelése visszhangzik a felvidéki magyar társadalomban is. A közemberek lelkét meg-megfodrozzák a hasonló kijelentések, megbirizgálja nemzeti büszkeségüket, hogy szlovák testvéreink felnéznek, elismernek egy közülünk származó politikust. Ám képesek lesznek-e magasról hangzó vélemények és a Most-Híd polgári párt, minduntalan magyar pártnak való hangoztatása a felvidéki magyar társadalom testén keletkező heget orvosolni? Képesek lesznek-e Bugár Béla politikájának homlokzatát tatarozni? Képesek lesznek-e egy olyan folyamatot elindítani, amely ténylegesen felsorakoztatja a szlovákiai magyar választót valamely magyar párt zászlaja mögé?
Erre a következő hónapok történései tudnak válasszal szolgálni.
Jancsó Badacs Károly
