Tizenhárom éves serdülő fiúcska voltam 1956 őszén, amikor is szüleinkkel egy Szabolcs megyei községben éltünk hárman, miután két idősebb testvérem továbbtanulás okán ekkor már más helységekben tanult, és emiatt csak a nyári szünidők során vált teljessé a családunk. Ebben az időben községünk még nem volt villamosítva, így csak néhány módosabb család rendelkezett telepes rádióval, ezért az országos hírek nagyrészt csak szájról szájra, lassacskán terjedtek, és értek el az emberekhez. Október 23-án reggel viszont mindezek ellenére édesapánk – aki mindig a legkorábban kelt fel, és kezdte el az aznapi teendőit – szokatlan, örömteli és harsány hangja ébresztett bennünket: – „Halljátok, Pesten kitört a forradalom!” Úgy hatott ez az egyszerű mondat ránk, mint a vihar előtti nyomott csendben egy sötétséget átható villámlás és dörgés, amely után megindul az áldásos eső.
Mert ilyen nyomott hangulatban, félelemben és várakozásban leledzett akkor az egész ország, és benne kis falunk lakossága, valamint a mi családunk is, amelyet apánk lelkész volta miatt különösen mostohán és ellenségesen kezelt Rákosi rendszere. Nem volt elég, hogy az 1948-as államosításokkal megfosztott bennünket családunk, és az egyházközség úgymond közönséges szükségleteinek ellátásától, és ezzel paraszti sorsnál is kedvezőtlenebb megélhetési viszonyokba száműzött, hanem még különleges és rendszeres zaklatásokkal is élt ellenünkben, főként a helyi párttitkár révén. Ezek miatt édesapánk két alkalommal is idegösszeomlással került kezelésre a Debreceni Idegklinikára, de állapota mit sem javult, miután a kiváltó okok egészen 1956. október 23-ig fennálltak. Ez a villanásnyi fénysugár azonban megtette a hatását. Ettől kezdve szinte napról napra jobban lett, és rövid időn belül helyreállt a kedélyállapota, életkedve és megromlott egészsége is. Bennem azonban – aki általános iskolai tanulmányaim során szintén sok zaklatás, megaláztatás és olykor megfélemlítés részese voltam osztályidegen voltom miatt – igencsak berzenkedett az ifjúi hév és bosszúállás szándéka. Ha a fővárosban éltem volna, feltehetően lettek volna megfelelő eszközeim ehhez – mint sok más akkori ifjú embernek – a mi kis falunkban azonban nem történtek túl nagy dolgok. Volt egy lelkes felvonulás a főutcán, éltetve a forradalmat, és valaki megkergette a sokakat megfélemlítő erőszakos párttitkárt, aki kimenekült a határba, és még az oroszok bejövetele előtt felakasztotta magát. Az én egyéni bosszúm sem maradt el azért egészen. Miután jó rajzkészségem volt, és tudomásom afelől, hogy a főbűnösöket a történelmi időkben lámpavasra szokták volt akasztani, rajzoltam egy kis Rákosi-figurát rajzlapra, ollóval körbevágtam, nyakára cérnából hurkot tettem, és a konyhánkban fényszolgáltatásra hívatott 11-es petróleumlámpa csavarójára felakasztottam. Ott lógott ő sokáig, amolyan megérdemelt, ám soha be nem következett büntetés mementójául. Magam pedig mint öntudatos, és a forradalmunk elbukásába semmiképp sem belenyugvó ifjú ember, még 1957 májusában is – amikor már a Kádár-féle visszarendeződés kezdődött – büszkén viseltem kabátom hajtókáján a Kossuth-címert. És szívem fölött ezzel a jellel kerültem fel nyolcadikos osztálytablónkra – én egyedül, tüntetőleg és bánatos arccal – szolidaritást vállalva eltiport forradalmunkkal.
Fekete Béla nyugdíjas építészmérnök
2016.09.21.
Állítsunk közösen emléket 1956 hőseinek!
A Magyar Fórum heti és havi számaiban, internetes megjelenésein, valamint egy önálló kötettel kíván emléket állítani a magyar szabadságharcosoknak. Csatlakozzanak mozgalmunkhoz és segítsenek nekünk! Várjuk szerkesztőségünkbe: fényképeik, mozgóképeik ,rajzaik, hanganyagaik, visszaemlékezéseik, ritkaságaik, könyveik, cikkeik, bármilyen 1956-hoz kapcsolódó emlékük, relikviájuk eredetijét vagy másolatát. Segítségüket előre is köszönjük! Elérhetőség: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , 1092 Budapest, Ráday u. 32. 1. em. 3.
Aki anyagi támogatással szeretne hozzájárulni mozgalmunkhoz, annak támogatását az alábbi számlaszámra várjuk:
Számlaszám: 11712004-20341426-00000000, Számlatulajdonos: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány, Számlavezető: OTP Bank Zrt., SWIFT (BIC) kód: OTP V-HU-HB, IBAN-szám: HU36117120042034142600000000
1956 hősei a mi hőseink! Legyünk mindannyian büszkék rájuk!
(Mivel számlavezető bankunk USA-dolláros csekket nem vált be – ez vonatkozik az előfizetésekre, mert a tengeren túlról sok USA-dolláros csekk érkezik, melyeket kénytelenek vagyunk visszaküldeni-, ezért kérjük egyéb valutában kiállított csekkel, vagy átutalással támogassák céljainkat.)
