Kiss József: Az angyalok nem sírnak – Turay Ida Színház
Kiss József színdarabjának ősbemutatóját a Turay Ida Színház produkciójaként, a szerző rendezésében 2006. október 15-én tartották a pesterzsébeti Csiliben. Azóta játszották Sopronban, Szolnokon és most, a forradalom évfordulójára újra „visszatért” a Turay Ida Színházba – természetesen más szereposztásban. A mű két felvonása ugyanabban a térben, Mayer ÁVH-s alezredes lakásában játszódik. Az első a forradalom, a második, a szabadságharc vérbefojtása idején. Kiss József darabja nem dokumentumdráma, hiszen a történet fiktív, de mégis az úgynevezett középpontos drámák körébe tartozik, mert a szereplők egymáshoz való kapcsolatát a szabadsághoz való személyes viszonyuk határozza meg. Egyetlenegy alak személyisége változik meg erősen, Ilonáé, a zsarnok ÁVH-s lányáé.
Mayer Ernő az ÁVH magas rangú tisztje csomagol, menti az irháját. Kéri feleségét, hogy segítsen neki a csomagolásban, de Zsuzsa helyette iszik. Ő a hazug világot nem bírja elviselni, ezért az alkoholba menekült, s közben korabeli slágereket hallgat. A férfi próbálja megsemmisíteni a nála lévő iratokat. Mayer eliszkol, de közli, visszatér. Közben a feleség elcseni férje pisztolyát. Megérkezik a lány – Zsuzsa mostohalánya – s közli, kint randalírozik a csőcselék. Nemsoká két ifjú felkelő bedörömböl a lakásba, hogy a jó fekvésű ablakban lőállást alakítsanak ki. Hátukon géppisztoly, s hoznak magukkal üvegeket, benzint. A rémült nők nem hajlandók lemenni a pincébe, annak ellenére, hogy a felkelést őrültségnek tartják. Hazatér az apa, akit felismer Hadközeg, az egyik felkelő. Mayer volt, aki egyik lábáról annak idején letépette a körmöket. A berezelt ÁVH-s mindenét felkínálja, csakhogy ne gyilkolják meg. Jönnek az orosz tankok, Mayer elmenekül. Kócos és Ilona között szerelem szövődik. A felkelők Molotov-koktéllal dobálják a tankokat, de Hadközeget egy orvlövész halálosan megsebesíti. A második felvonásban visszatér Mayer, s telefonon diktálja be az ítéleteket. Felesége elhagyta, Svájcba ment a rokonaihoz. Ilona lelki beteg, nem eszik semmit, mióta vérbe fojtották a forradalmat. Megjelenik a súlyos haslövést kapott Kócos, Ilonáért jött. Magával akarja vinni Ausztriába; már indulnának, de pisztollyal a kezében beront az apa. Hívja is az államvédelmiseket, de Kócos belehal sérülésébe. A lány ekkor előveszi a pisztolyt, és apjára szegezi. Igazából nem tudhatjuk, hogy az apa lövi le a lányát, vagy Ilona lesz öngyilkos. Én az utóbbira tippelek. Hirtelen a mennyországban találjuk magunkat. De ne valamiféle barokkos, túlzott megoldásra gondoljunk. A metafizika, a másvilág Hubay Miklós Tüzet viszek című drámájában is megjelenik. Itt pedig az elesett forradalmárok beszélgetnek. Tibike, a legfiatalabb elmeséli, látott egy angyalt, aki sírt. A többiek nem hisznek neki – ugyan már, az angyalok nem sírnak. És akkor Kócos, a Hadközeg és Tibike mellé megérkezik a lány. „Hívtál” – mondja a meglepett Kócosnak. De nem Ausztriába, hanem a mennyországba ment utána. A darab üzenete pedig nem más, mint amit az egyik forradalmár mond: „Gyönyörű volt. Gyönyörű, mert akkor hirtelen tavasz lett, mintha újra rügyezni kezdtek volna a fák, és igen, talán csak egy pillanat volt, de akkor is igaz.”
A szeptember 24-ei bemutató szereposztásban telitalálat. Győri Péter alakította a korlátolt, zsarnok Mayer Ernőt, aki meg van győződve saját igazáról, mélyen és őszintén hiszi, hogy a kommunizmust meg kell menteni a reakciós elemektől, ugyanakkor, ha neki szegezik a fegyvert, maga alá vizel. Győri Péter remekül játszotta azt az embert, aki ugyanúgy zsarnoki módon viselkedik a társadalomban, mint családja körében. Mindenkit leigáz. Ha kell, még arra is képes, hogy lányát kórházba, pszichiátriai osztályra szállíttassa. Olyan figurát formált meg, akitől félünk, de meg is vetjük. Ettől az alaktól menekül először az italba, majd Svájcba a Détár Enikő által életre keltett Zsuzsa, aki a legjobban akkor brillírozott, mikor elmesélte élete történetét. Zsidó származású, rokonait elhurcolták a németek. Egyedül maradt, és Mayer mentette meg. Felesége lett, de azt nem engedte, hogy gyereket szüljön neki. „A szabadságból, az új életből börtön lett. Mindenki hazudik. Félek. Az önzésetektől félek” – fejti ki monológjában. Kovács Dézi Ilonája eleinte okoskodó. Történésznek készül, azt hiszi, mindent tud. Rezignáltan beszél egészen addig, míg ki nem fakad a forradalmárokra. A művésznő remekül bemutatta, hogyan képes a Rákosi-rendszert kedvelő, tudálékos lány a szabadságharc hívévé, sőt mártírjává válni. A két kamaszkorban lévő felkelő, a Hadközeg és Kócos ugyanazért a szent ügyért harcolnak, személyiségük mégis eltér. Kurkó J. Kristóf Hadközege a belevaló, vagány srác, amit a színész parádésan alakít. Ez az alak 19 rendőrrel is viaskodott korábban, azért került az Andrássy 60-ba. Már átesett a tűzkeresztségen. Vidáman mesél a forradalom napjairól. Sövegjártó Áron Kócosa megfontoltabb, lelkiekben sebezhetőbb, sír, miután megölt egy ruszki katonát, de végsőkig kitart a forradalom mellett. Minden diktatúrának kellenek besúgók. Ezt a talpnyaló, velejéig romlott alakot, Kádárt, a házmestert Jankovits József kiemelkedően játssza. Az ő ellentétét, a humánus, esküjéhez, hivatásához hű orvost, aki még az ÁVH-tól sem fél, Benkő Péter alakította olyan fantasztikusan, hogy hiányoltam a nyílt színi tapsot. A legfeljebb tízéves korú forradalmárt, Tibikét Szurdi Balázs őszinte lelkesedéssel formálta meg… Kócos még az első felvonásban azt mondja: „Milyen szép lesz a világ. A nevünket fogják áldani.” S valóban áldjuk, tiszteljük az 1956-os forradalom és szabadságharc ismert és névtelen hőseit.
Ha közönségbarát színházon azt értjük, hogy a rendező a drámát olyan vivőanyagba öltözteti, amely mind képben, mind hangban könnyen „csúszik” és egyfolytában laktatja a szemet és fület, akkor a Turay Ida Színház előadásai közönségbarát produkciók, mégis intenzív figyelmet és aktív befogadói magatartást várnak a nézőktől. Ez az az arany középút, melyet sok pesti színház képtelen megtalálni – vagy nem is akar.
Medveczky Attila
