Szabó Lőrinc, a XX. század egyik legeredetibb, új versmondatot alkalmazó költője, felvidéki származású ember volt. Az édesanyját szólította meg, aki nem mozdulván szülőföldjéről, csak akkor került vissza Budapesten élő fia országába, amikor a bécsi döntés után az Ipolyság felszabadult. A vers kimondatlanul is pünkösdi hangulatú, de nemcsak ezért közöljük most, hanem válaszul arra az eszement akadékoskodásra, és a felvidéki magyarság megfélemlítési kísérletére, amellyel a szlovák kormány meg akarja akadályozni, hogy magyar polgárai kettős állampolgárok legyenek.

Ez a konok ellenszegülés, minden európai norma áthágása minden ésszerűséggel szembemegy. A két állam a schengeni határon belül található, egy közös szövetségi rendszer tagja, ezen belül egy visegrádi együttműködés alkotóeleme. Nincs semmi indok az esztelen magyarellenes keménykedésre. Nem történik semmi különös, ha néhány ezer vagy tízezer magyar kiváltja magyar állampolgárságát és magyar útlevéllel is utazik. A választási kampányra való hivatkozás pedig egyenesen ostoba. Nagyon sötétnek kell lenni abban az országban, amelyben ezzel a brutális magyarellenességgel kampányolni lehet. A vers mindenekelőtt szép és igaz. Az Ipolyság a magyar kultúra, a magyar népdal egyik forráshelye. Európában található.

Cs. I.

Az új Országgyűlés megalakulásakor, az első napon, ahogyan azt itt mi megírtuk, annak rendje és módja szerint a többpártrendszer kérdése el is dőlt. Az a beteges, mesterséges rendszer, ahogyan eddig fennállott, nem áll fenn többé. A három, még egyharmadot sem kitevő ellenzéki párt közül kettő elkomolytalanodott, a harmadik pedig bimbó állapotából lassan kibontakozva kezdi virágját, majdan gyümölcsét megmutatni. Ez a bimbó a legkisebb, az LMP. Ezt komolyan kell venni, mert ez egy új stílusú nemzetköziség, kozmopolitizmus, egy, a régi bűnöktől részben mentes, de azokat majdan elkövetni szándékozó SZDSZ utódpártja. Az SZDSZ-nek tehát már van utódpártja, az MSZP-nek még nincs, annak csak vásott kölyke van. Most még nem kék-fehér az LMP, hanem sok zöld árnyalat van benne, de a magyarság ügyeitől már szemérmesen tartózkodik. Az elképzelés: magába gyűjteni a liberális elemeket zöldes zászló alatt, és egy következő választáson a megszállás képviseletét továbbvinni. Mozgatni a liberális értelmiséget, a média új hangú szpíkereit. A pozíciók megtartásának és az új beszivárgásnak formát és tartalmat adni. A lehetőség szerint meggátolni és lelassítani a hangvétel megmagyarosodását, a magyar keresztény elem hegemóniáját. Fenntartani a mostani liberális hegemóniát. Mindez ma még csak nyomokban sejlik, de már van.