Felháborodást okozott Szerbiában, hogy a pristinai kormány rendeletben koszovói tulajdonnak minősítette az ország területén található azon ingatlanokat, amelyek az egykori Jugoszlávia, majd jogutódja, Szerbia tulajdonában voltak, és mindeddig nem történt meg vagyonjogi viszonyuk rendezése.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékezett a Magyar Mozgalom
Pásztor István és Semjén Zsolt mondott ünnepi beszédet Szabadkán
Esterházy János nevével először Fábry Zoltán leveleinek egyikében találkoztam. Az 1958. március 18-án kelt levélben ez állt: „…Megint egy szörnyű hír kavart fel: Esterházy János meghalt a börtönében; a „védencem” volt, és hiába volt. Mintha én is bűnös lennék a halálában.” Akkoriban, 1972-ben, nem is sejtettem, ki lehetett az a fontos személy, akinek halála megrendítette Fábryt. A rendszerváltás körüli időkben aztán hallottam már a vértanú grófról, 2007-ben pedig, a CSEMADOK Itthon című kulturális havilapjában az elsők között tártunk a nyilvánosság elé írásokat életéről és drámai sorsáról.
Andrej Danko szlovák házelnök szerint azért terjed az országban a szélsőségesség, mert az emberek elégedetlenek a jelenlegi politikai helyzettel, és szélsőséges megoldásokat keresnek. A SITA hírügynökségnek adott interjújában Danko kijelentette, léteznek a társadalomban xenofób és rasszista megnyilvánulások, amelyek szerinte a törvényhozásba is bekerültek. De Danko szerint a parlamenten belül másfajta szélsőségesség is tapasztalható, az állandóan elégedetlen képviselők sértésekben megnyilvánuló kijelentései. Danko szerint a szélsőségességgel csak hideg fejjel és új törvényekkel lehet felvenni a küzdelmet.
