A magyarok lényege letiporhatatlan
 Horváth Erika: Lélekzések
Szinte egyedülállónak mondható, amikor egy hegedűművész összegyűjti filozófiai írásait, és azt könyv formájában megjelentetik. De vajon olyan messze áll egymástól a művészet és a filozófia? Művészet és filozófia, vagy filozófia és művészet? Melyik az első, a régebbi, az eredendőbb, a fontosabb? A nehézségek már a sorrendnél kezdődnek. Minél tovább gondolkozom azon, hogy mi a művészet és mi a filozófia, annál kevésbé tudom. Miben különböznek, miben egyeznek? Hogyan lehet azt a heterogén halmazt, amit művészetnek neveznek, egyetlen fogalomba összefoglalni? Ugyanez érvényes a filozófiára. A művészet és a filozófia életforma. Művelőiket az adott hagyományok formálják; átveszik szerepjátékait, művésszé vagy filozófussá válnak. A könyvből is az válik ki, hogy a szellem mindig szigetszerű. Szigetei talán a menedéket jelentik a tömegtársadalom médiumricsajával és az ember önmagába fordulásával szemben.
Bővebben...
A neoliberális politikai körök hatalomgyakorlásából egyre többen asszociálnak a totalitárius diktatúrákra
A marxista és a neoliberális ideológia folytonossága
A kommunista-posztkommunista örökségtől való megszabadulás reményében, ha a politikai helyzet alakulása, mint ez év kezdetén is, ilyesmivel kecsegtet, gyakran juthat eszünkbe az az aranyigazság, hogy aki nem tanul a múltakból, arra ítéltetik, hogy még egyszer átélje azt. Nos, úgy tűnik, hogy a közép-kelet-európai társadalmak jobbára tanultak a kommunizmusból, még ha nem sikerült is olyan gyorsan és pláne véglegesen megszabadulni a bukott rendszer örököseitől, mint szerettük volna, hiszen ez nem könnyű dolog (ahogyan ezt már Márai megjósolta). Úgy tűnik, hogy a múltból inkább a volt „uralkodó osztályok” tanulnak nehezen (hogy stílszerűen marxista kategóriát használjunk), legyen szó akár a Bourbonokról, akár a posztelvtársakról. Legalábbis erre gondolunk, amikor azt látjuk, hogy ha más köntösben is, de lényegében ugyanazt akarják eladni az általuk megnyomorított társadalmaknak, mint annak idején. Nem véletlen, hogy inkább a nyugati emberek azok, akik ezt kevésbé ismerik föl, hiszen nekik nem tartozik a múltjukhoz a kommunista diktatúra, nem kaptak életre, sőt több nemzedék életére szóló leckét belőle, hiánycikk náluk az „aktív immunizálás”.
Bővebben...
|
Zsille Gábor: Megnevezni a gyilkosokat
Figyelem, figyelem! Túlzás nélkül állítom, ezen a héten nagyon érdekes hírek gyűltek csokorba. Az első arról szól, hogy a lengyel kormány új jogszabályt alkot az illegális bevándorlók kitoloncolásának felgyorsítására. Az intézkedés arról szól, hogy valamiként meg kell védeni az államot. Az idegenrendészeti előírások tervezetét Mariusz Blaszczak belügyminiszter ismertette egy varsói sajtótájékoztatón – a cél az, hogy a menedékkérelmeket gyorsított ütemben, huszonnyolc napon belül a határon bírálják el anélkül, hogy a törvénytelenül érkezőket beengednék Lengyelországba. A miniszter szerint az új törvényt a jelenleg hatályos magyar, német és francia szabályozás elemeiből alkották, és teljes összhangban van az Európai Unió előírásaival, valamint a schengeni megállapodásokkal. Blaszczak úgy fogalmazott: „Célunk elsősorban a biztonság, emellett a határok jobb ellenőrizhetősége, valamint olyan eljárások bevezetése, melyek megkönnyítik azok kitoloncolását, akik illegálisan érkeznek Lengyelországba, vagy erre tesznek kísérletet.” A tervezet szerint a menedékjogi kérelem elbírálásáig a folyamodók a határon, őrzött központban tartózkodnának – kivéve a kíséret nélküli gyermekeket és a betegeket. Szükség esetén az eljárást két hónappal meghosszabbíthatnák.
Bővebben...
Világosságot látott és világosságot terjesztett
 Ifj. Fekete Károly: Egyházunk egyik ébresztője: Makkai Sándor
A szerző a könyvben foglalkozik Makkai Sándor életútjával, az egyházébresztéssel, az ébresztő hanggal Makkai igehirdetéseiben, az evangelizációval, a nemzetneveléssel, és hogy miként élt, gondolkodott a püspök az ideológiák kereszttüzében.
Ahogy Ifj. Fekete Károly a kötet előszavában fogalmaz: aki ismeri Makkai Sándor nevét, annak azonnal eszébe jut három fő jellemző szó: püspök, író, professzor. Van azonban egy negyedik megjelölés is, ami összekapcsolja és összefoglalja az előző hármat: Makkai Sándor református egyházunk egyik ébresztő személyisége. Makkai Sándor egyházébresztő és nemzetnevelő munkásságának csomópontjait kidomborító tanulmányt tart a kezében az olvasó, amelyből érzékelhető egy zaklatott kor vajúdása és egy nagy személyiség küzdelme az ideológiai hányattatások viharában.
Bővebben...
|
Száz vasútat, ezeret! – szólította fel 1847-ben Vasúton című versében nemzeti romantikánk szilaj lelkű költője, Petőfi Sándor a magyar szabadság és akarat géniuszát. Verse után nem sokkal hatott az ige, és a Magyar Birodalmat behálózták az országot a fővárossal összekötő vasútvonalak. Ez a 19. század hőskora. Vas, acél és gőz.
