A napokban két magyar író életútjával foglalkoztam, mindkettőt nagyra értékelem és élvezettel olvasom. Kezdettől munkatársai voltak a száz éve indult Nyugatnak, disztingvált, hangsúlyozottan polgári írók, éppen ezért lepett meg a nyomor, amelyben felcseperedtek. Révész Béláról és Elek Artúrról van szó, akiknek műveit olvasgatva, decens fotográfiáit nézve, az ember hajlamos valamiféle rózsaszínű, selyemtapétás, enyhén parfümillatú, nevelőnős gyermekszobát képzelni indíttatásuk színhelyeként.

Pánikszerű gyorsasággal, már februárban elkezdődött az SZDSZ kampánya a júniusban tartandó európai parlamenti választásokra. Hazánk közterületeit elárasztották azok a kék óriásplakátok, amelyek szerint Magyarországnak szüksége van 200001 szabad demokrata szavazóra.