(Év végi jegyzet)
Antikváriumokat bújó könyvbarátként, már gimnazista koromban szembesültem egy sajátos jelenséggel, amely a "Habent sua fata libelli"-féle megfigyelés ékes bizonyítéka: némely könyvek hihetetlen módon el tudnak tűnni a magyar életből, elérhetetlenné, láthatatlanná válnak, csupán az őket túlélt hírük, állandó szakmai emlegetettségük, a rájuk való eseti hivatkozások sora tartja életben emléküket.

Mint látható, megkezdődött a máig tartó államreformok sorozata. A reformra mindig azért van szükség, mert az állam a költségvetését úgy állapítja meg, hogy a kiadások magasabbak legyenek a bevételeknél. Ez nem mond ellent annak, hogy némely ország egy-két évében ne lehetne pozitív egyenlegű. Kellenek a kivételek, azért, hogy fel lehessen mutatni, hogy a rendszer lehetne akár jó is, csak éppen az adott ország helyzete, az adott vezető- kormányzó elit képtelen a helyzet kezelésére, tehetségtelen, alkalmatlan. A "demokráciát" is azért kell fenntartani, mert hátha a következő kormány alkalmasabb lesz. Azért kell négyévente választani, hogy az alkalmatlan vezetőséget felválthassa egy másik, pontosan ugyanannyira alkalmatlan. Az államok eladósodásának nem az alkalmatlanság az egyedüli kiváltó oka.