A klasszikus, fekete-fehér filmeken - gondoljanak a Casablanca zárójelenetére, ahol Humphrey Bogart az éjszakai repülőtéren lelövi a német parancsnokot - hangsúlyozottan végzetszerű, de bájosan puritán, már-már gyermeteg volt a gyilkolás: egy lövés eldörren, az áldozat megtántorodik, a földre rogy és meghal. Ez minden, a dolgok a helyükre kerülnek, a repülő felszáll, a sorsok beteljesednek. Nyilván megfigyelték már, hogy a mai amerikai akciófilmekben egészen más a helyzet: a gyilkolászás olyan velejárója a mindennapoknak, mint az evés vagy a fogmosás, ugyanakkor a rossz fiúk, akiket lelőnek - (tudni kell, hogy az USA-ban csak a rossz fiúkat lövik le, na meg néha a lovakat, ugye) -, az istenért nem képesek meghalni.