A globalizált világ mindent egy kaptafára akar igazítani, mindent egységesítene és szabályozna. Másfelől – és ez különös kettősség – a globalizált média nagyon kedveli a színes egyéniségeket, a különleges híreket. Nyilván azért, mert az ilyesmiket nagyon hatásosan, bulvárosan el lehet adni az egyenszürkére festett tömegnek. És valljuk be, a naponta ránk zúduló gazdasági és politikai hírek szomorú áradatában csakugyan üdítően hat néhány ártatlan érdekesség, békés csodabogár. Kedden délután, amikor e sorokat írom, három lengyel kalandor éppen Zalaegerszeg környékén zötyög a szlovén határ felé egy piros, fülke nélküli veterán traktorral. Az a tervük, hogy elgurulnak Afrikába, és a kalandvágytól fűtve nem vártak tavaszig, hanem a legnagyobb hidegben, január hetedikén elindultak.
Nem, nem tévesztettem el az időpontot. Tizenhét nappal ezelőtt kerekedtek fel Dél-Lengyelországban, és még mindig csak Zalaegerszeg mellett járnak. Ennek oka, hogy ötvenéves járgányuk teljesen sík területen is csak óránként húsz kilométeres sebességre képes. Ráadásul egy lakókocsit vontat, hiszen a munkagépen egyszerre csak egy ember fér el, a másik kettő a lakókocsiban utazik. A fagyos időjárás miatt óránként váltják egymást a vezetésben. Képzelhetjük, milyen „szélsebesen” haladtak a lengyel–szlovák határszakaszon, a Tátra emelkedőin. Ráadásul azon a vidéken mostanság hajnalonként mínusz 35 fokos hideg tombol… Nehéz erre szavakat találni – nekem leginkább csak az jut eszembe, hogy „ezek őrültek”.