Tombol a tél, bár ezt a mutatványát nyugodtan megtarthatná magának, mert – úgy gondolom – senki nem kíváncsi rá. Legalábbis szívesen megismerkednék azzal a bátor személlyel, aki élvezi a mínusz húszfokos hideget, és nagyon szeret csöpögő orral, kesztyűben is átfagyott kézzel vacogni, netán vidéken a fagyott földön topogni, fagyott fát hasogatni, befagyott vízcsövekkel bajlódni… A címben jelzett mélypont ezúttal nem átvitt értelmű, hanem tényleges: Lengyelországban múlt vasárnap hajnalban mínusz 42,9 fokot mértek. A dél-lengyelországi Jablonkában, a szlovák határ mellett pedig most kedden mínusz 37 fokot mutattak a hőmérők. Jablonkán mindenki áthaladt már, aki gépjárművel utazott Krakkóba – dermesztő belegondolni ebbe a brutális hőmérsékletbe. A fagyos időjárás a mögöttünk hagyott hétvégén tizenkét emberéletet követelt lengyel földön, s az utóbbi napokban a hideg ellen védekezve lakástüzekben is tizenketten meghaltak. A tűzoltóságot másfél ezer alkalommal riasztották lakástüzek miatt. A rendkívüli fagyok és a szélcsend hatására fokozódó légszennyezettség miatt pedig több helyen szmogriadót hirdettek, például Krakkóban, Varsóban és Kielcében. A gépkocsivezetőket arra kérték, hogy inkább a közösségi közlekedést használják, amely hétfőn ingyenes volt. Az illetékes lengyel hatóságok közlése szerint a tizenkét kihűléses haláleset részletezve úgy történt, hogy szombat reggeltől vasárnapig ketten, hétfő hajnalig pedig tízen vesztették életüket.

Nagy Gáspár szobrának avatásán, Budakeszin

Az élet egy röpke pillanat. Átsuhan rajtad, észre sem veszed. Tíz éve halott barátunk, Nagy Gáspár diákként szinte most futott le Szent Márton hegyéről – a pannonhalmai tarisznyában erkölcs, tudás, meg nem adás, tisztesség –, s máris a kőszobrával találkozhatunk. Élő, lüktető szobrával, amely maga is élet. Akarjuk, nem akarjuk, ez a tekintet átlát az ősködön – vallat bennünket.

Szigorral, netán megbocsátó mosollyal? Ki-ki kiválaszthatja a neki szánt, pontosabban általa érzett gesztust. Joga van-e az ugyan csupán szoborként élőnek vallatni bennünket? Hogyne volna, hiszen a példás életet sokszoros harcban megélő költő makulátlan tartást hagyott maga után: az 1956-os magyar forradalom szellemén való őrködést.