Itt, a Magyar Fórumban néhány héttel ezelőtt, Orbán Viktor angliai látogatása apropóján már megírtuk, hogy a polgári kormány bő fél évtizedes ténykedése eredményeként Magyarország szerepe jelentősen felértékelődött. (Magyarország, mint tényező – Magyar Fórum; november 10-i lapszám, 3. oldal) Akkor Theresa May angol miniszterelnök asszony szívélyes meghívása indokolta elsődlegesen annak kifejtését, hogy sikeres, önálló politikája révén hazánk súlya jelentősen megnőtt Európában, és olyan államok elismerését is kivívtuk, amelyek – világhatalmi státusuknál fogva – korábban különösebben tudomást sem vettek rólunk.

Forradalmunk hatvanadik évfordulójának tiszteletére ezekben a hetekben Lengyelország különböző településein is tartanak ünnepségeket. Most, hogy e sorokat írom, vagyis november 29-én délben, a sziléziai Opole város központjában ülök, az Odera folyó partján, és hallom, hogyan muzsikál a katonazenekar kint az utcán: a szálloda előtti sétányon 1956-os emlékoszlopot fognak leleplezni egy órán belül. Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András is jelen van és ünnepi beszédet mond, mivel Fehérvár Opole egyik testvértelepülése. Egy másik ünnepséget múlt hétvégén Varsóban tartottak, az egyetem magyar tanszékén. Többek között a Lengyel Írók Egyesületének elnöke, Sergiusz Sterna-Wachowiak is beszédet mondott. Felszólalásának szövegét elkértem tőle, és éjszakai műszakban magyarra fordítottam, hogy Önökkel is megoszthassam. Az alábbiakban tehát ennek az ünnepi beszédnek néhány részletét adom közre. Sterna-Wachowiak személyéről tömören annyit, hogy 1953-ban született költő, író, műfordító. A poznani egyetemen szerzett diplomát, és 2008 óta a Lengyel Írók Egyesületének elnöke. Rádiós hangjátékokat, filmes és televíziós forgatókönyveket is írt, műveit mindeddig nyolc különböző nyelvre fordították le. Most pedig következzenek az ünnepi felszólalás részletei.