November közepéig a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben bejutó tanácstagok minden háromszéki helyi tanácsban beterjesztik azt a határozattervezetet, amely elfogadása esetén helyi hivatalos ünneppé válik március 15-e és a város, falu saját ünnepe. Erről kérdeztem Kulcsár Terza Józsefet, a Magyar Polgári Párt Háromszék megyei elnökét.

– Létezik-e olyan jogszabály ma Romániában, mely szerint regionális hivatalos ünnepeket lehetne ünnepelni?

– Elöljáróban: ezzel a metódussal kívánunk érvényt szerezni az idén március 12-én megszervezett Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) elfogadott határozatainak, és szeretnénk, ha a helyi testületek nemcsak Háromszéken, de a Székelyföldön mindenütt megtennék ezt a lépést. December 1-jén a románság nemzeti ünnepe egyben munkaszüneti nap, és ha Románia demokratikus EU-s országként viselkedik, akkor egyértelmű számomra, hogy a magyarság nemzeti ünnepét is figyelembe veszi, és Székelyföldön munkaszüneti nappá nyilvánítja. Jól tudjuk, ha egy magyar március 15-én dolgozni megy, vagy az iskolában tanul, akkor nem tud ünnepelni.

20 éves a Magyar Politikai Elítéltek Közössége, ennek alkalmából szeptember 19-én Budapesten jubileumi összejövetelt rendeztek, melyen többek között jelen volt Schmitt Pál köztársasági elnök, Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára és Duray Miklós felvidéki politikus, író is. A Stefánia-palotában tartott megemlékezésen a magyar államfő kiemelte: amilyen iszonyú volt elviselni az ötvenes éveket, a sokféle megaláztatást, olyan szorosra fonódott a kötelék az együtt szenvedők, a diktatúra börtöneit megjárt bajtársak között. A születésnap kapcsán vitéz Fehérváry István úrral, az 1945–1956 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségének (PEK) elnökével beszélgettünk.

– Többen feltehetik a kérdést: miért is kell külön szervezetet alakítani azoknak, akiket 1945 és az ’56-os forradalom között ítéltek el, börtönöztek be?

– A POFOSZ első megalakulása 1956. október 28-án történt, de csak két gyűlést tudtak összesen tartani a forradalmi napokban. Érthető okokból a szövetség a kádári diktatúra alatt nem működött. 1988-ban a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége ujjáalakult. Mi, akiket a Rákosi-rendszerben ítéltek el, először egymás lakásán találkoztunk, majd később a POFOSZ által szervezett értekezleteken, gyűléseken is. A találkozásokon egyértelműen megállapítottuk, hogy a Szövetség nem képviseli az 1945-56 közötti politikai elítéltek érdekeit, hanem számukra 1956-ban kezdődik a történelem. Ekkor elhatároztuk, hogy létrehozunk egy saját szervezetet.

Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár asztalára kerültek a felsőoktatási törvényt előkészítő munkacsoportok által megfogalmazott ajánlások. A pedagógusképzéssel foglalkozó munkacsoport vezetőjével, dr. Vancsó Ödön matematikadidaktikussal, egyetemi adjunktussal az általuk megfogalmazott ajánlásokról beszélgettünk.

– Kik hozták létre ezeket a munkacsoportokat?

– Az ötlet Hoffmann Rózsa államtitkár asszonytól származott, hogy a szakma – a KDNP oktatáspolitikájától nem távol eső – szakértőivel vitasson meg fontos kérdéseket, s ezeket a háttéranyagokat, mint kiindulási pontot felhasználja a minisztérium a legfontosabb törvényi és jogszabályi változtatások előkészítésekor.

– A közelmúltban tartották meg a Bólyai-műhelykonferenciát. Azt olvastam, hogy ezen többen kijelentették, hogy a tanárképzésben nem vált be a bolognai módszer. Ez a véleménye a munkacsoport tagjainak is?

– Alapvetően igen, bár elég kevés idő állt eddig a bevezetett rendszert illetően arra, hogy végleges következtetéseket levonjunk. Úgy tűnik, hogy a tanárképzés helyzetét csak rontotta. Bár lehet, hogy e nélkül is problémák lennének. Mégis a többség véleménye az, hogy vissza kellene térni az osztatlan képzésre.

2006-ban indult először MIÉP-jelöléssel önkormányzati képviselői helyért az üllői tanárember, Kondás Imre. Nem kis meglepetést okozott akkori győzelmével. Az október 3-i választáson Kondás Imre ismét legyőzte vetélytársait, így Üllő város képviselő-testületében újabb négy évig jelen lesz a MIÉP.

– Könnyebb volt győznie, mint négy évvel ezelőtt?

– Könnyebb semmiképpen nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy más volt. A nagy pártok szembenállása mostanra sem változott. A helyi nemzeti oldal viszont minden ellentétet félretéve támogatott. Ezt természetesen elfogadtam, így kicsiben megvalósult, amit nagyban hiányoltam: a szövetség a magyarokért, a magyar életért. Tudtam, mire vállalkozom, mit is jelent egy választás, kikkel kell megmérkőznöm. Ez persze jelentett némi előnyt a korábbiakhoz képest.

– Mint ahogy talán az is előny volt, hogy a négy év alatt végzett munkája talán elég bizonyságot adott a választóinak arra, hogy ismét önre voksoljanak.

– Ilyen értelemben valóban jelentett némi könnyebbséget, hogy már eleve képviselő voltam. Úgy gondolom, az is jelentős előny volt, hogy magam is ebben a körzetben lakom. A környéken élőkkel tulajdonképpen személyes, ha úgy tetszik, jószomszédi kapcsolatban vagyunk. Tapasztalataim szerint azt is jól vették a választók, hogy megmaradtam MIÉP-esnek. Ezek együtt eredményezhették elsősorban, hogy 2006 után idén is sikerült megnyernem a saját körzetem választóinak bizalmát. Összességében büszke vagyok az újabb győzelemre.

Csaknem kétezer méhész tüntetett szeptember 29-én Tatabányán a méhlopások ellen. Ekkor kezdődött egy per a városi bíróságon, amelyben a károsult méhész rendőrségi engedéllyel visszaszállította egy éve ellopott méheit, majd őt perelte be az a személy, akinél a méheket megtalálták, arra hivatkozva, hogy kaptárakat igen, de a méheket nem lehet azonosítani és azokat ő telepítette. Az állítólagos szervezett lopásokról és a magyarországi méhészek gondjairól Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke nyilatkozott.

– Aki egy pillanatra is hitetlenkedett volna a méhlopások ügyében, azt bizonnyal meggyőzte az az október 8-ai hír, miszerint a Tiszavasvári Rendőrkapitányság méhszállítás igazoltatásakor gyanús körülményekre lett figyelmes. A rendőrség a szállítmányt lefoglalta, és várta azon méhészek jelentkezését, akiknek a közelmúltban tűnt el a méhállományából 16 darab NB18-as kaptár, méhcsaládokkal. Milyen gyakran történnek ilyen jellegű lopások?

– Sajnos az elmúlt két-három év óta egyre gyakrabban. Ez is volt az oka a tatabányai megmozdulásunknak. Mi méhészek idővel azt vettük észre, hogy szervezett bűnözés áldozatai lettünk. Ez azt jelenti, hogy méhekhez nem értő bűnbandák lopják a kaptárokat, méhcsaládokat. A tiszavasvári példa is mutatja a szervezettséget. Felajánlanak olcsón méhcsaládokat a méhészeknek, s ők kapnak az alkalmon. A bűnözők – mivel minden méhésznek feltűnnek a hozzá nem értők – azt mondják, meghaltak a szülők, és ők nem tudják tovább vinni a méhészetet. Általában az átadás időpontja előtti éjszakán szokták ellopni a már kiszemelt méhesből azt a méhcsaládot, amit megbeszéltek a szerencsétlen vevővel. Azért használom ezt a jelzőt, mert esetünkben nem orvgazdáról beszélünk. Kiderült: a Tiszavasvárinál lefoglalt szállítmánynál a lopott méhek egy Győr melletti településről származnak. A vásárló méhész gyanút fogott, értesítette a rendőrséget, a rendőrség pedig a méhésztársadalmat. Egyesületünk pedig egy riadólánc alkalmazásával hamar kiderítette, kitől lopták el a méheket. Sajnos nem egy ilyen bűnbanda működik az országban. A demonstrációnknak is az volt a célja, hogy felhívjuk a lakosság és a hatóság figyelmét is erre a súlyos problémára.

Az Európai Nők Szövetségének 4. Kongresszusára október 7 – 9-én került sor Hágában, témája a „Nők a konfliktusos zónákban és helyzetekben“ volt. Ezen a kongresszuson részt vett a Magyar Koalíció Pártja képviseletében Papp Adrianna, a párt országos elnökségének tagja, Debrőd polgármestere.

– Személyesen önt, vagy pedig a pártot hívták meg erre a kongresszusra?

– A Magyar Koalíció Pártjához érkezett a meghívó és ők engem delegáltak.

– Ha valakinek azt mondják, Európai Nők Szövetsége, akkor könnyen egy feminista grémiumra gondol.

– Tévesen, mert itt jóval fontosabb témákat érintettünk, mint a nők egyenjogúsága. Az Európai Nők Szövetségének kongresszusain nagyon specifikus témák szerepelnek.

– Mennyi magyar volt kint ezen a kongresszuson?

– Az összmagyarságot ketten képviseltük: Mészáros Diana, a Vajdasági Magyarok Szövetségének delegáltja és jómagam. Szlovákiából egyedül én mentem ki a kongresszusra.

– Október 7-én már előadásokat is tartottak?

– A kongresszus közös vacsorával kezdődött a Carlton Beach hotel melletti Oscars étteremben, ahol lehetőség nyílott megismerkedni a résztvevőkkel. Így jobban tudtuk másnap értelmezni a felszólalók véleményét.

Október 12-én menesztették a társaság taggyűlésén a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját. A többségi tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., valamint a kisebbségi tulajdonos hévízi önkormányzat egyhangú szavazással döntött dr. Hegedűs Lajos elküldéséről. Erről és a programjáról Papp Gábort, Hévíz polgármesterét kérdezem.

– A menesztéssel kapcsolatban lehet-e politikai ügyről beszélni, mert a volt igazgató azt nyilatkozta: „mivel az újonnan megválasztott képviselő-testületbe bekerült az a négy személy, aki korábban a rendőrségi feljelentést tette, nyilvánvaló volt a döntés.”

– Jómagam három volt képviselőtársammal együtt tettem hűtlen kezelés, csalás és egyéb más bűnesetek miatt feljelentést ismeretlen tettes ellen és ennek következtében megyei rendőrkapitánysági és ügyészségi nyomozás indul. Már több ügyben gyanúja vetődött fel annak, hogy a gyógyfürdő üzemeltetésével kapcsolatban elkövettek bizonyos bűncselekményeket, hibákat. Nem politikai kérdés, hogyha valaki a munkahelyén hűtlen kezelés vétkébe esik. Mi nem Hegedűs urat jelentettük föl, hanem ismeretlen tettes ellen tettünk feljelentést. Ha ezt Hegedűs úr magára veszi, akkor végig kéne gondolnia, hogy mi történt a felvázolt esetekben. Pontosan az ő kinevezése volt politikai ügy, amely ellen többször tiltakoztam is. Molnár Lajos, volt SZDSZ-es egészségügyi miniszter nevezte ki Hegedűs Lajost erre a posztra, s akkor elmondtam, hogy igaz, hogy pályázatot írtak ki az állás betöltésére, de az akkori 5-6 pályázó közül egyedül Hegedűs úr volt az, akinek az elmúlt időkben az egészségügyhöz sem orvosként, sem egészségügyi menedzserként nem volt köze. Tehát a mi döntésünk nem politikai, hanem a racionális érvek melletti kiállás volt, amihez hozzájárult, hogy ismertük a feljelentés tartalmát. Annak idején több mint 20 ügyben kellett feljelentést tennünk, mert a HírTv munkatársai által számunkra átadott iratok és a mi információink és a nálunk lévő dokumentumok ugyanarra a bűnesetsorozatra utaltak, és ha egy magyar állampolgárnak kötelessége, akkor egy képviselőnek hatványozottan az, hogyha ilyen eset a tudomására jut, akkor feljelentést kell tennie. A feljelentés óta is történtek olyan ügyek, melyek az ügyvezető igazgató menesztését indokolták. Az egyik, hogy egy már megnyert és több mint másfél éve aláírt támogatási szerződéssel rendelkező másfél milliárdos pályázatot vont vissza a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, mert az előző vezetés nem teljesített bizonyos feltételeket. Ez már magában elegendő ok arra, hogy az ügyvezetőt felmentsék állásából. Politikai ügy akkor volt, mikor az előző városvezetés nem tette meg ezt a dolgot kisebbségi tulajdonosként.

A magyarországi vörösiszap-tragédiát követően több Kárpát-medencei zagytározó állapota keltette föl a sajtó figyelmét. A Hargita megyei Balánbányán egy óriási zagytározó fekszik, a terület élettelen, a víz és a talaj súlyosan szennyezett. A tározó ökológiai veszélyt jelent a környéken élőkre. Erről kérdeztük Barabás Alpárt, Csíkszentdomokos alpolgármesterét.

– Ön 25 éven át építésztechnikusként dolgozott a bányában. Menynyire volt anno jövedelmező a balánbányai rézkitermelés?

– Egy kiegészítéssel kezdem: a sajtóban csak egy zagytározóról beszéltek, de összesen négy van. Az kétségtelen, hogy az, ami egy völgy elzárásával keletkezett, a legnagyobb veszélyfor-rás. Maga a bánya soha nem volt annyira jövedelmező, mint amekkora hangsúlyt fektettek rá az elmúlt érában. Sőt veszteségről beszélhetünk. Ma meg azt is láthatjuk, hogy a kommunizmus agresszív bányászata, az erőltetett iparosítás milyen szörnyű, a környezetre káros jegyeket hagyott maga után. A bánya több kárt okozott a környék lakóinak, mint amekkora hasznot hozott. Az természetes, hogy rövid távon az itt élőknek jó volt a bánya, mint munkahely-biztosító létesítmény – a „fénykorban” több mint hatezren dolgoztak itt – de hosszú távon csak károkról lehet beszélni.

Nem alakul párttá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), de katalizátora kíván lenni egy olyan párt létrejöttének, amely a Tőkés László által képviselt értékrendek mentén vívja ki Erdély és a Partium egyes részeinek autonómiáit – jelentette be október 2-án Nagyváradon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Ez a bejelentés felkorbácsolta az erdélyi magyar politikai életet. Egyre többen nyilatkoznak egy új párt létrejötte ellen és mellett. Most az utóbbira kértük mi is Toró T. Tibor urat.

– Ön az új párt egyik kezdeményezője. Az EMNT vezetése látja úgy, hogy szükség van egy új magyar pártra, vagy az erdélyi és partiumi lakosok, szavazók is?

– Nagyon remélem, hogy nem csak EMNT vezetése és tagjai érzik egy autonomista párt hiányát az erdélyi magyar politikában, hanem a magyar közösség jelentős része is. Természetesen ez csak akkor dől el, ha alkalma lesz az új pártnak megmérettetni magát a választásokon. Egyelőre egy tapasztalaton alapult szándék fogalmazódott meg. Az EMNT mozgalommá válásakor mi arra gondoltunk, hogy ez nagyon jó intézmény arra, hogy az autonómia kérdését napirenden tartsa, és próbáljon zsinórmértéket szabni a pártoknak, hogy céljaikat, cselekedeteiket az önrendelkezés kérdésének rendeljék alá. Ez sajnos nem elegendő, mert sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt (MPP)– eltérő okokból – ebből a szempontból nem teljesített. Az RMDSZ, bár autonomista retorikát használ, de politikai döntései és cselekvései nem afelé mutatnak, a szövetség vezetése és a területi szervezetek képviselői a bukaresti kijárásos politikai attitűdöt képviselik, amelyek utakat, aszfaltozást, csatornázást, infrastrukturális fejlesztéseket eredményezhetnek, de ennek a politikának a finomítása soha nem hoz áttörést a magyar nemzetpolitikában. Soha nem eredményez autonómiát, hanem a hálálkodó szerepébe szorítja a magyar képviseletet. Az MPP sem képes az RMDSZ alternatívájává válni, bár az autonómia kérdésében biztatóan indult, de mára már a jóravaló restség bűnébe esik, és nem teszi a dolgát. Ez vezetett minket arra a felismerésre, hogy szükség van egy autonómiát felvállaló és cselekedni is kész pártszerveződésre, hiszen az önrendelkezés csak politikai cselekvések sorozatával érhető el. Fontos a mozgalmi rész, de egy politikai döntés kell ahhoz, hogy az autonómia intézményrendszerét létrehozzuk. Ennek a feltétele, hogy az ügyet felvállaló politikusokra és egy pártra van szükség. Ezért az EMNT vezetése úgy határozott, hogy a november 27-ei országos gyűlésén javasolni fogjuk napirendi pontként az új párt bejegyzésének a kérdését, s azt, nyújtsunk segélykezet ennek a pártnak a létrehozásához, úgy, hogy megtartjuk mozgalmi hátterét. Tehát az EMNT-közgyűlés tiszte lesz dönteni az új erdélyi magyar párt bejegyzéséről, s ha a testület jóváhagyja az elképzelést, három hónapon belül összegyűjtik a törvény által kért 25 000 aláírást.