A Nemzeti Fórum Egyesület szeptember 11-én tartotta V. Országos Gyűlését. A rendezvényen felszólalt Kiss Melinda Jászszentlászló polgármesterjelöltje, aki a Fidesz-KDNP-Nemzeti Fórum Egyesület közös jelöltjelként indul a település vezetéséért.

– Miről beszélt ezen a rendezvényen?

– Bemutattam településünket; elmondtam, hogy néphagyományőrző „mester óvodával”, bölcsődével, általános iskolával, valamint idősek otthonával is rendelkezünk. Tájékoztattam a hallgatóságot arról is, hogy több mint három évtizede ugyanaz a személy vezeti a települést – tehát anno tanácselnök is volt – , s mi elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy a Fidesz-KDNP-Nemzeti Fórum Egyesület szövetségében is indítsunk polgármester-és hat képviselőjelöltet. Azt is elmondtam, hogyan kerültem kapcsolatba a Nemzeti Fórummal és Lezsák Sándor elnök úrral. Ezt követően beszámoltam a helyi Fidesz és a Nemzeti Fórum eddig elért eredményeiről és jövőbeni céljairól.

A Nemzeti Fórum (NF) ötödik, tisztújító Országos Gyűlését tartotta szeptember 11-én Budapesten, az Uránia Filmszínházban. Köszöntötte a tanácskozást Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök úr, és dr. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője; Csurka István, a MIÉP elnöke, Gyarmati Dezső, a Nemzet Sportolója is jelen volt, a lakiteleki alapítók nevében beszédet mondott dr. Bíró Zoltán, az MDF első elnöke.

– Mi volt a menetrend, s ön miről beszélt?

Dr. Bíró Zoltán: Ez elsősorban tiszújító gyűlés volt, ahol újraválasztották elnöknek Lezsák Sándort, valamint dr. Kelemen Andrást és Ékes Józsefet, a két alelnököt. A Nemzeti Fórum országgyűlési képviselői beszámoltak eredményeikről, bemutatták programjukat a polgármester- és az önkormányzati képviselőjelöltek, akik nagy sikert arattak, mert tömören és belső hittel mondták el a szándékaikat. Magam a Nemzeti Fórum helyzetét vázoltam értékelésem szerint, és szóltam arról, milyen feladatok várnak rá a jövőben. Az NF kettős, furcsa helyzetben van. Attól, hogy egyesület és nem párt és szoros szövetségben van a Fidesz-KDNP-vel, előnnyel is jár, ugyanakkor azzal a hátránnyal, hogy a szervezet entitását, önálló szervezeti megjelenését hátráltatja, és ez időnként azt az érzést kelti a tagságban, mintha másodrendűség jellemezné az egész szervezetet a szövetségen belül. Ezzel szemben azt mondtam biztatásul, hogy legyen büszke arra a Nemzeti Fórum, hogy az MDF-ből kimentette azt, ami a legfontosabb volt benne, miközben az MDF maga tökéletesen tönkrement politikai és erkölcsi értelemben egyaránt. Becsülje meg az eddigi eredményeit, még akkor is, ha sokszor periférikusnak tűnnek, visszhangtalannak sok más politikai tényezőhöz képest.

„Élénk sajtóvisszhangot váltott ki Simon Zsolt földművelődésügyi miniszternek az az utasítása, mellyel előírta a kerületi hivataloknak, hogy hagyjanak fel a környezetvédelmi területekké való nyilvánításokkal” – olvasható a Felvidek.ma honlapon. A szlovákiai környezetvédelem fő problémáiról Miklós László volt környezetvédelmi minisztert, a Zólyomi Műszaki Egyetem UNESCO Tanszéke és a gödöllői Szent István Egyetem professzorát, a Magyar Koalíció Pártja környezetvédelmi alelnökét kérdeztem.

– Tisztelt professzor úr! Lehet-e Szlovákiában kormányzati szinten környezetvédelemről beszélni, hiszen ilyen minisztérium konkrétan nem létezik.

– Jelenleg a földművelésügyi minisztérium alá tartozik a környezetvédelem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy állami szinten ne beszélhetnénk környezetvédelemről, hiszen Magyarországon sincs ilyen különálló tárca. A legújabb törvénymódosítással november 1-jétől újra lesz önálló környezetvédelmi minisztérium Szlovákiában, ugyanolyan kompetenciákkal, melyekkel július előtt rendelkezett, ugyanis akkor szüntették meg ezt a kabinetet.

– Miért ellenezte a nyáron Gasparovic államelnök az önálló környezetvédelmi minisztérium visszaállítását?

– Gasparovic álláspontját nem teljesen hitelesen tolmácsolták a sajtóban. A helyzet pontosan az, hogy a környezetvédelmi minisztérium eltörlését ez év elején az elnök úr nem ellenezte, probléma nélkül aláírta a megszüntetéséről szóló törvényt, ezt fel is róják neki a környezetvédők. Augusztusban viszont ő nem az önálló minisztérium ellen emelte fel a hangját, hanem azt szerette volna, hogy az erdőgazdálkodás államigazgatása is a környezetvédelmi minisztériumhoz tartozzon. Ezen túl azt akarta, hogy a minisztérium az ökológia és a természeti erőforrások nevet viselje, de ez már másodlagos kérdés. Az erdőkkel való kapcsolatos felvetésével én is egyetértettem, mert a legtöbb vita pont ezen a téren alakult ki a környezetvédelmi és a földművelésügyi tárcák között. Így most már Gasparovic a környezetvédelmi minisztérium pozíciójának megerősítését akarta. Igaz, ezt megtehette volna egy fél évvel ezelőtt is, de helyette az akkori kormánypártok javaslatára a tárca megszüntetésére vonatkozó törvénymódosítást írta alá.

Beszélgetés Osztie Zoltánnal, a Keresztény Értelmiségi Szövetség elnökével,

a Budapest Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosával

– A múlt heti Népszabadság megemlíti az Ön nevét. Arról volt szó, hogy hogyan működik az újpogányság Magyarországon, ez milyen veszélyeket rejteget, illetve alapvetően ez a jelenség keresztényellenes jelenség-e.

– Kezembe adták, olvastam ezt a cikket. Először is tisztáznunk kell, hogy mit értünk újpogányságon. Nagyon sokszor beszélünk valamiről, csak azt nem tudjuk, hogy miről pontosan. Ha világosan látjuk a jelentését, az értelmét, és a mögötte lévő gondolatot vagy ideológiát, akkor tudunk ítéletet mondani. Az újpogányság azért válik annyira közkeletűvé, mert a nemzeti önbecsülésünk hiánya miatt vonzó minden olyan törekvés, ami a magyar gyökereket keresi, a magyar identitást erősíti. Ezeket újra felfedezni, ebből táplálkozni jó. A törekvés természetesen helyes és mögé nekünk is oda kell állnunk. Láttuk a jubileumi esztendő ünneplései alkalmával, hogy hogyan emelte föl a fejét a magyar nemzet jelentős része és fedezte föl újra a gyökereit, akár lokálpatrióta szemlélettel a falvakban. De mit is jelent az újpogányság? Azt, hogy ezt az igényt fölhasználva manipulál. Manipulatív szándékú ideológia, amely nagyon sok ponton támad.

Idén, szeptember 25-én tartja a Recski Emlékparkban éves megemlékezését a Recski Szövetség. A megemlékezésnek nyomatékot ad, hogy 60 évvel ezelőtt nyitották meg a recski büntetőtábort. Az évforduló kapcsán v. Krasznay Bélával, a Recski Szövetség országos elnökével, nyugállományú honvéd ezredessel beszélgettem.

– Milyen társadalmi rétegekből vitték a táborba az internáltakat? Úgy tudom, hogy szociáldemokraták, munkások, volt katona-és rendőrtisztek is az elítéltek közt voltak.

– A társadalom minden rétegéből kerültek ki rabok: a szociáldemokratáktól a szélsőjobboldaliakig, még volt kommunista párttagok is voltak Recsken, de főleg a háború előtti középosztály tagjait deportálták oda.

– Recskről több könyv jelent meg, az egyikből idézek, mégpedig egy volt ÁVH-s mondatait: „Soha nem hangzott el olyan dolog, még a felső vezetésből sem, mint ahogy aztat némelyek állítják, hogy azért vitték őket oda, mert ez egy megsemmisítő akármi akar lenni, sőt, mitöbb példát hoztak fel, hogy a szovjeteknél is volt olyan tábornok, aki 15 év után visszakerült hivatalába.” Mit gondol, volt olyan ÁVH-s aki mindezt el is hitte?

– Azt, hogy a karhatalmisták közül ki mit hitt el, azt nem tudom. Valószínűsíthető, hogy mindez kitaláció. Rabokról sem beszélhetünk a szó szoros értelmében Recsk esetében, mert ítélet nélkül vitték oda az embereket. Amikor Kistarcsáról vitték a büntetőtáborba a személyeket – köztük engem is –, nem leltározták a civil tárgyainkat, ruháinkat, hanem egy helyre dobálták össze azokat. Sőt nyíltan hangoztatták: magukkal nem kell elszámolni. Tehát ez is bizonyíték a megsemmisítő tábor jellegére. Az, hogy végül másként alakultak a dolgok, az nem Rákosiéknak „köszönhető.”

Nem jogellenes a székely zászló kitűzése a segesvári ügyészség szerint. Történt, hogy 2009. december 23-án, a marosszéki Makfalva helyi tanácsának Magyar Polgári Párt (MPP) -frakciója kitűzte a székely lobogót a községháza homlokzatára. A polgármester eltávolíttatta azt, és a rendőrségen feljelentést tett a lobogót kitűzők ellen. Később, ismeretlen tettes jóvoltából a lobogó ismét felkerült a homlokzatra, és mindmáig ott lobog. A történtekről Márton Zoltánt, a Marosszéki Székely Tanács titkárát, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatóját kérdeztem.

– Legyen kedves felvázolni a makfalvai tanácson belüli erőviszonyokat.

– A székely lobogó körüli feszültség is pont az erőviszonyokból adódik, hiszen összesen 7 RMDSZ-es és 6 MPP-és tanácsos ül a községházában. Tehát eggyel több szavazatuk van a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciójának, és ezt érvényesítik is azzal, hogy szinte az összes MPP-s javaslatot elvetik. A Magyar Polgári Párt szorgalmazta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2008-as ajánlása, kérése értelmében a székely szimbólumok használatát, a helyi RMDSZ viszont tartózkodott ebben a kérdésben. Tehát mielőtt kitűzték volna a székely lobogót a községháza homlokzatára, a tanácsban felvetették ezt a kérést. Még az önkormányzati ciklus elején az MPP frakciója ajándékozott az önkormányzati hivatalnak egy székely zászlót azzal a kéréssel, hogy kerüljön a megfelelő helyre. Nemhogy a megfelelő helyre nem került, de nyom nélkül eltűnt. Mivel az MPP-frakció ismételt kérésére a zászló nem került ki a községházára, az RMDSZ-esek tartózkodását a polgáriak a vélemény hiányának vették, s úgy döntöttek, hogy ők, akiknek határozott álláspontjuk van ebben a kérdésben, felteszik a székely lobogót oda, ahová gondolták. Nem követtek el ezzel semmilyen törvénytelenséget. Románia törvényei ugyanis megszabják, hogy a lobogókat milyen sorrendben lehet kitűzni a román nemzeti és az EU-s zászló mellé.

Augusztus 22-én vasárnap a 11.30 órai szentmise keretében a Mária Légió tagjai átvették a Bogdánffy-zászlót, s ezzel elkezdődtek a Bogdánffy-vasárnapok a nagyváradi székesegyházban. A Bogdánffy-zászló arra buzdítja a híveket, hogy imák és különféle ájtatosságok által készüljenek a szentéletű püspök boldoggá avatására. A boldoggá avatási eljárásról, a vértanú püspök életútjáról Mons. Fodor József nagyváradi püspöki helynökkel beszélgettem.

– Tisztelt vikárius atya, ön tagja volt a boldoggá avatást megelőző vizsgálatvégző bizottságnak. Legyen kedves, minket, világiakat beavatni egy ilyen bizottság munkájába. Azt tudjuk, hogy 1992-ben Tempfli József akkori megyéspüpsök indította el a boldoggá avatási ügyet.

– Tempfli József püspök úr a nagyváradi káptalan felkérésére nevezte ki a vizsgálatvégző bizottság tagjait. Annak idején a káptalan kérte a vértanúpüspök boldoggá avatásának elindítását. Páter Szőke János volt a postulátora, vezetője az egész boldoggá avatási folyamatnak, és én voltam a promotor iustitia, az a személy, aki az aprólékos munkákat végzi az ügyben. Így én tartottam a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik jól ismerték – akár fiatalemberként, fiatal papként, tanárként, fogolyként – Bogdánffy püspök atyát. Több mint harminc ilyen kihallgatást végeztem el. Egy-egy beszélgetés után felvettem a jegyzőkönyvet. Ezek képezik a vázát a boldoggá avatási ügynek. Legalább tíz éves munka gyümölcseként megszületett az ún. positio, az egyházmegyei vizsgálati rész összefoglalása, kinyomtatása. Ezt a kb. 250 oldalas dokumentumot olasz nyelvre is lefordítottuk és Páter Szőke János gondoskodott róla, hogy a dokumentumok a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjához és őszentsége – akkor még II. János Pál – asztalára kerüljön. A boldoggá avatási eljárás azért is volt relatíve gyors, mert Bogdánffy püspök úrnak kevés írása maradt fenn. Különben mindegyikről – külön-külön – értékelést kellett volna készítenie a teológus bizottságnak, s azt vizsgálni, hogy azok az egyház tanításainak megfelelnek-e. A positio beadását követően egy-két évre leállt a boldoggá avatási folyamat, aminek II. János Pál pápa súlyos betegsége, Szőke atya balesete és az egyházmegye élén történt változások voltak a fő okozói. 2008. decemberében Böcskei Lászlót nevezte ki XVI. Benedek a nagyváradi egyházmegye püspökévé. Böcskei püspök úr pedig mindent megtett annak érdekében, hogy  kimozdítsa a holtpontról a boldoggá avatás ügyét. Ez sikerült, mert már tavaly őszszel Rómában összeült a teológus bizottság, ami azt vizsgálta: Bogdánffy Szilárd valóban az egyház vértanúpüspöke volt, s a kommunista időkben áldozatul esett az egyházhoz való hűsége miatt. Ezt kimondták, s a Szentatya elé terjesztették ezt az újabb dokumentumot. Ez év január 12-én pedig a Bíborosi Kollégium felkért tagjai ugyanazt állapították meg, mint a teológus bizottság, így végérvényesen a pápa elé került az ügy. XVI. Benedek pápa március 27-én ünnepélyesen kinyilvánította, dekrétummal kihirdette: Bogdánffy Szilárd az egyház vértanúja és a boldoggá avatását el lehet végezni. Böcskei püspök úr ezt követően Rómában tárgyalt Angelo Amato érsek úrral, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefektusával, hogy október 30-án Nagyváradon tartják a boldoggá avatást. Nagyváradra jön Amato érsek, aki majd a pápai dekrétum felolvasására és bemutatására kap megbízást. A boldoggá avatáskor a szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros – érsek lesz a nagyváradi főpásztor felkérése által.

Augusztus 20-án adták át a szolnoki Szigligeti Színház új létesítményét, a Szín-Mű-Helyt. Az egykori szobaszínháznak is helyt adó, kívül-belül felújított és átalakított épületben egy kamaratermet, műtermeket és üzleteket alakítottak ki. Az új játszóhelyrôl, az elmúlt évad sikereirôl, a tervekrôl és a támadásokról Bor Zoltánt, a szolnoki Szigligeti Színház produkciós igazgatóját kérdezem.

– Mikor vetôdött fel a Szín-Mű-Hely létrehozásának ötlete?

– 2007-ben Balázs Péter pályázata elnyerte a szolnoki közgyűlés bizalmát. Ezután átvilágítottuk a színház pénzügyi helyzetét, s akkor megfogalmazódott bennünk, hogy a Táncsics Mihály utcai épületünket a gazdaságosság jegyében fel kell újítani. Ezt a józan ész is diktálta, hiszen egy több mint 2000 m2-es épületrôl van szó, melynek évi fűtési költsége meghaladta a 4 millió forintot. 2008-ban elôször egy közbeszerzési eljárás keretében kerestünk vállalkozót, hogy végrehajtsa azt, amit mi megálmodtunk. Ezt követôen történt az üzletek pályáztatása. Ez az út vezetett az augusztusi átadáshoz.

– Az interjúra készülve belelapoztam néhány lexikonba, de sehol sem találtam azt, hogy ön a Falu Színház tagja lett volna, viszont a Kegyetlen pálya c. írásában említést tesz róla.

– Azt nem tudom, hogy miért nem írnak erről a lexikonok. Arra sem tudok felelni, hogy mi is lehetett pályafutásom első roppanásának oka. Elöljáróban idéznék abból a rám igen nagy hatással bíró versből, mely élettörténetemhez is kapcsolódik. Áprily Lajos: A kor falára c. költeményéről van szó.

„Egy vak poroszló szárnyam és tüzem

e zord idő-cellába bebörtönözte.”

Így jártam én is a pályafutásommal. Fogalmam sincs, hogy kiket haragíthattam meg végzős koromban, hogy a diplomaosztás után a legkisebb fizetéssel küldtek el a Falu Színházhoz játszani.