Szomorú volt ez a nyár a magyar népdal-és nótakedvelők táborában. Előbb Balogh Márton népdalénekest, kunkapitányt szólította magához az Úr, s nem sokkal később, augusztus 3-án Gaál Gabriella magyarnóta énekesnőt. Augusztus 27-én, 14 órakor kísérték utolsó földi útjára a művésznőt a Farkasréti temetőben. A művésznőről a pályatárs, Madarász Katalin magyarnóta énekesnő emlékezik meg.

– Mindkét haláleset nagyon fájt, s közelről érintett. Balogh Marcival egy városban nevelkedtünk, még édesanyám tanította őt táncolni. Marci a magyar népdal hiteles képviselője volt. Gaaál Gabriellával pedig 1964-től kezdve rendszeresen együtt énekeltünk cigánydalokat és magyar nótát. Nagyon sok közös fellépésünk volt. Annyira összefonódott a nevünk, hogy amikor az USA-ban vendégszerepeltem, megkérdezték tőlem: „Gaál Gabriellát miért nem hozta magával?” Pesten kalauzként dolgoztam, s egyszer csak szólnak, hogy jöjjek be a központba, mert keres egy hölgy. Bemutatkozott, és azt mondta, hogy hallott engem a rádióban cigánydalokat énekelni. Arra kért, adjak neki néhány ilyen dalt. Adtam, s le is kottáztam neki. Így indult az ismeretségünk. Ezután néhány évig nem találkoztunk, annak ellenére, hogy mindketten a Rajkó Együttes szólistái voltunk, de nem egy műsorban szerepeltünk. Amikor végre egy produkcióba kerültünk, kitaláltuk: énekeljünk együtt, mert a cigánydal alkalmas a közös éneklésre. Ezek után nagyon sokszor léptünk fel, s még hanghordozók is jelentek meg velünk. Általában én énekeltem a prímet, Gabi pedig tercelt hozzá.

Szalai Annamáriát augusztus 11-ei hatállyal, kilenc évre nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének, miután Schmitt Pál államelnök aláírta a médiát és a hírközlést érintő törvényeket módosító csomagot. A rendteremtésről, a nagyfokú ellenzéki sajtóoffenzíváról, s a piaci szereplők befolyásáról Szalai Annamáriát kérdezem.

– Engedje meg, hogy lapunk nevében gratuláljak önnek a kinevezéséhez!

– Nagyon szépen köszönöm!

– Maradjunk ennél a szónál: kinevezés. Az összes ellenzéki párt egységesen azt támadta, hogy önt nem választották, hanem kinevezték, amire – szerintük – Európában eddig nem volt példa.

– Alapvetően téves az utolsó állítás: nagyon sok európai országban nem választják, hanem kinevezik a konvergens hatóság elnökét. A nagy etalonnak tekintett brit szabályozás is úgy rendelkezik, hogy a hatóság, az Ofcom tagjait és annak elnökét is a kulturális-média és sport területért felelős miniszter nevezi ki. Az olasz AGCOM elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Számos országban a külön álló hírközlési hatóság elnökét is a kormány, vagy egy-egy miniszter nevezi ki. Erre Svédországban, Ausztriában, Németországban találunk példát. A médiatanács elnökét nálunk az Országgyűlés fogja megválasztani, míg pl. Hollandiában miniszteri jelölés alapján az uralkodó nevezi ki a posztot betöltő személyt. Tehát – legyünk jóhiszeműek – téved, aki ilyesmit állít.

Augusztus 10-én átadták a kormánynak az érintett civil szervezetek a fogyatékossággal élők magyarországi helyzetét körüljáró jelentésüket. A Magyar Fogyatékosügyi Caucus jelentéséről Gombos Gábort, a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (MDAC) főmunkatársát kérdezem, aki maga is részt vett a fogyatékkal élők problémáján segítő ENSZ-egyezmény kidolgozásában.

– Önök azt mondják, hogy nem teljesíti a magyar állam a fogyatékkal élők felé tett vállalásait, pedig az erről szóló ENSZ-egyezményt másodikként írta alá Magyarország. Mikor is írták alá ezt a dokumentumot?

– A pontos kifejezés szerint: 2007. július 20-án helyezték el a ratifikációs okiratot az ENSZ főtitkáránál.

– S miért vártak 2010. augusztusáig önök ezzel a jelentéssel?

– Az egyezmény hatályba lépése után két éven belül kell az országoknak jelentést írniuk arról, hogy mit tettek az egyezményben foglalt kötelezettségeik megvalósítása érdekében. Ezzel bátorítják a civilek – különösen a fogyatékossággal élők – szervezeteit, hogy az ő párhuzamos jelentésüket is megírják, s azt elküldjék a genfi bizottsághoz. Nemzetközileg és Magyarországon is 2008. május 3-án lépett hatályba az egyezmény, tehát idén május 3-áig kellett volna a kormánynak elkészíteni a hivatalos országjelentését, illetve a civil társadalomnak a párhuzamos jelentését. A civilek egy ideig vártak, hátha ésszerű határidőn belül elkészül az állami jelentés, s tudunk arra reflektálni, de egy idő után úgy döntöttünk, hogy akkor is el kell készítenünk, és publikussá tenni a jelentésünket, ha az állami még nem készül el, mert ezzel akár segíteni is tudjuk a kormányt, ha az nyitott az észrevételeink iránt a jelentésük elkésztésében. Sőt még a genfi szakértői bizottságot is segíteni tudjuk, hiszen ez a grémium jövőre megvizsgálja a magyarországi fogyatékosügyet.

A szlovák parlamentben folyik a kormányprogram vitája, s mindez személyeskedésektől sem mentes. Erre egy példa: Rafael Rafaj, Slota pártjának képviselője egyes kollégáinak azzal vágott vissza, ne oktassák ki, mert ő már akkor is a parlamentben ült, amikor ők legfeljebb a vécén üldögéltek…Természetesen komolyabb dolgokról, szükségletekről is beszéltek a törvényhozásban. Most az új kormány programjának szociális fejezetének elemzésére kérjük fel Neszméri Tündét, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) szociális alelnökét.

–Ez a szociális fejezet valós problémákra mutat rá?

– Valódi problémákra mutatnak rá, de hogy azokat miként kell kezelni, arról már sokkal kevesebb szó esik. A megoldási javaslatok több helyen hiányoznak. Az egész kormányprogram inkább egy választási ígérethalmaz, ami mellőzi a konkrétumokat. Egy példa: a munkanélküliséget szeretnék visszaszorítani, de arról nem olvashattunk sem a szociális, sem a gazdasági programban, miként szeretnék motiválni a munkaadókat arra, hogy munkahelyeket teremtsenek. Azt sem lehet tudni, hogy a külföldi nagyvállalkozókat hogyan, s milyen feltételekkel fogják behívni az országba.

– Miután dr. Budai Gyula átadta a Központi Nyomozó Főügyészségnek bizonyítékait arról, hogy mi történt Sukorón, s ez nyilvánosságot kapott – Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon – a volt miniszterelnökök, elképesztő gyorsasággal vádolták meg, hogy hazudik. Erről faggatom a miniszterelnöki megbízottat.

–Igen, elég gyorsan reagált a két volt miniszterelnök. De nemcsak ők, hanem az MSZP-nek a sajtóosztálya is, azt állítván, hogy én nem mondtam igazat, miközben pedig az ügyészség azt nyilatkozta a dokumentumok átadását követően, hogy olyan iratokat biztosítottam a számukra, amelyeket ők eddig még nem láttak. Az ügy szempontjából relevánsnak tekinthető, tehát használható iratok voltak. Az egyik irat tisztán azt igazolja, hogy Gyurcsány Ferencnek mindenképpen tudomással kellett bírnia arról, hogy valójában mi folyik a sukorói kaszinóberuházás ügyében, milyen háttér-egyeztetések vannak, mik a konkrét feladatok, ezért kik a felelősök. Tehát, úgy gondolom, hogy nem én hazudtam, mert az átadott iratok azt bizonyítják, hogy ebben a tekintetben nem azok az események történtek, amelyet a két miniszterelnök korábban a nyilvánosságra hozott tanúvallomásában elmondott.

Négy évvel ezelőtt nagy meglepetést jelentett, hogy a tápiószentmártoni Kincsem Lovaspark tulajdonosa, Kocsi János – aki magánemberként Atilla Palotájának felépítését tervezi - megszerezte az SZDSZ egyik utolsó vidéki bástyájának számító Nagykáta polgármesteri posztját. Az elmúlt négy évben látványos fejlődésen keresztülment Tápió-menti város első embere szeretné folytatni munkáját, ezért idén újból ringbe száll a polgármesteri székért. Előző ciklusban végzett munkáját jól jellemzi az a tény, hogy idén már az lenne a meglepetés, ha nem ő nyerné el a városvezetői széket!

–Négy évvel ezelőtt mennyire számított arra a nagyarányú győzelemre, amit elért?

–Nagyarányú győzelemre semmiképpen nem számítottam, hiszen tudni kell, hogy ellenfelem, Bodrogi Györgyné 1990-től Nagykáta polgármestere, a Pest Megyei Közgyűlés SZDSZ-es frakcióvezetője és az SZDSZ Országos Tanácsának tagja volt. Tizenhat esztendeje ült már a polgármesteri székben, nehéz volt elképzelni, hogy valaki le tudja őt győzni… Mégis bizakodtam abban, hogy győzhetek, ugyanis sok minden rosszul működött már a városban, nagyon sokan akarták a változást.

– Újabb botrány robbant ki a BKV körül. Nem biztos, hogy elindul a 4-es metró 2015-ben – így szólnak a hírek. Tarlós István, a Fidesz frakció vezetője, hogyan kommentálja ezt az eseményt?

– Nehéz a részletek pontos ismeretek nélkül kategorikus véleményt mondani, de az bizonyos, hogy ezek a szerelvények nem kapták meg a működésükhöz szükséges hatósági engedélyeket, méghozzá elég szigorú indokolással. Ha abból indulunk ki, hogy milyen hányatott sorsú ennek az egész metrószerelvény-szerződésnek az előélete, akkor bizony itt minimum a politikai felelősség és a szakmai hozzáértés kérdése, illetve ezeknek a megkérdőjelezése felmerül a városvezetéssel szemben. Először is 37 darab szerelvényre kötöttek szerződést összesen, 22+15 szerelvény a 2-es, illetve az épülő, új 4-es szakaszára. Tavaly októberéig, tehát lassan egy éve az utolsónak is meg kellett volna érkeznie, de csak 1-2 prototípus van itt. Szokatlan módon teljesítés nélkül a város előre kifizetett 50%-nyi előleget ezekre a szerelvényekre, 30 milliárd forintot, és legalább ilyen szokatlan módon, mint kiderült számunkra valamivel később, maximum 10%-nyi kötbért kötöttek ki, ami régen kitelt, tehát tulajdonképp a jelen állapotok szerint a szállító bármennyit késhet, újabb szankciók nem terhelik. Most pedig az ellenzék sürgetésére – az ellenzék még mi vagyunk – nagy nehezen elindultak a megkésett folyamatok, melyek végeredménye az lett, hogy a hatóság megtagadta az engedélyt.

– Horváth Leventével beszélgetünk, akiben az az érdekes, hogy Sanghajban, a FUDAN egyetemen tanul, s megjelent már egy könyve is, tehát a Magyar Fórum olvasói előtt nem ismeretlen. Mit tudnak Magyarországról Kínában?

– Úgy érzem, nem eleget. Az első kérdésükre, hogy honnét jöttem, büszkén mondom, hogy magyar vagyok, jobb esetben  tudják, hogy hazám Európában van, és még talán annyit, hogy Budapest a fővárosa, de van, hogy Prágával keverik össze mert Prága és Budapest kiejtése kínaiul egy kicsit hasonló. Ekkor szoktam országismertetőbe kezdeni, a hunokkal indítok, hiszen a hunok a kínaiak történelmében is nagy szerepet játszottak, elvégre a hunok miatt is épült a kínai Nagy Fal. Az Osztrák–Magyar Monarchiát is megemlítem, mert tudom, hogy erről a kínaiak mind tanultak az iskolában, Sissi hercegnőt szeretik, a legtöbbjük látta is a róla  szóló filmet. Petőfi Sándor, „Szabadság, szerelem!” című versét a legtöbb tanult kínai kívülről tudja. A kínai rádióban gyakran lehet hallani Liszt Ferenc műveit. Gárdonyi Géza „Egri csillagok” és Petőfi „János vitéze” kínai nyelven is olvasható.

– Augusztus 3-áig kell adatokat szolgáltatniuk az adósságállományukról a hazai kórházaknak. Az a kérdésem Dr. Rácz Jenőhöz, a Kórházszövetség elnökéhez, a Veszprémi Kórház főigazgatójához, hogy tudtak-e erről a minisztériumi elképzelésről?

– Természetesen, sőt a Kórházszövetség lépett föl kezdeményezőleg egy ilyen jellegű hatósági felmérésre. Magában a Kórházszövetségi tervekben szerepel az országfelmérés elkészítése, illetve ebben a kérdőívben a szakmai szervezeteken belül is rendkívül fontos szerepet játszott a Kórházszövetség, velünk egyeztetett módon történt az adósságfelmérési papírok kiküldése, mint ahogy az elvekben is egyeztettünk. Az egyeztetésen, a beküldött észrevételeinket követően, a legutóbbi elnökségi ülésünkön részt vett az egészségügyért felelős államtitkár, illetve helyettes államtitkár, a kabinetfőnöke, és megbeszéltük a végleges időpontokat, ezt követően került kiküldésre az adósságfelmérés. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez az adósságfelmérés teljessé tudjon válni, vagyis, hogy valamennyi egészségügyi intézmény szolgáltasson adatokat, hiszen így tudjuk a döntéshozók elé tárni azokat a tényeket, amelyek véleményünk szerint sürgős beavatkozást igényelnek.