Július 17-én életbe lépett a Robert Fico vezette előző kormány által elfogadtatott törvénymódosítás, amellyel a kettős állampolgárságról szóló magyar törvénymódosításra reagáltak Pozsonyban. Szlovákia polgárai tehát elveszítik szlovák állampolgárságukat, ha egy másikat is felvesznek. Az új szlovák kormányfő, Iveta Radicová nyilvánvalóan a vitatott törvénymódosítás felülvizsgálatára törekszik majd, de konkrét tervekről egyelőre nem beszélt. Mit tehetnek ez ellen a Magyar Koalíció Pártja (MKP) európai parlamenti képviselői? Hogyan látja az MKP helyzetét, most, a választási vereséget követően? Ezek azok a fő kérdések, melyekre Bauer Edittől, az MKP európai parlamenti képviselőjétől várom a válaszokat.

– Önről a legádázabb ellenfelei sem állíthatják, hogy csupán a fizetéséért jár be az EP-be. Hiszen egy felmérés szerint ön a legszorgalmasabb szlovákiai euroképviselő. Ahogy olvasom: nemcsak a részvételt tekintve, hanem az európai parlamenti kezdeményezéseket nézve is a legaktívabbak közé tartozik.

– Köszönöm szépen a kedves kommentárt! Az ön által mondottak nagymértékben abból is adódnak, hogy nem az első időszakomat töltöm az Európai Parlamentben, s vannak olyan témák, kérdések, melyekkel több cikluson keresztül foglalkoztam. Eddig több jelentést is megfogalmaztam. Sajnos vannak olyan szlovákiai jogszabályok, határozatok melyek ellen magyarként fel kell emelni a szavamat, s az EP-ben fel kell hívni a diszkriminációkra a figyelmet. Azt is tudni kell, hogy nem lehet mindig sikeres egy felvidéki magyar EP-képviselő. A demokrácia is vezethet igen rossz döntésekhez. A legizgalmasabb kérdés jelenleg az állampolgárságról szóló történet.

– Ángyán József professzor urat, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárát faggatom, aki vallja, hogy az évek óta halasztott birtokpolitikával érdemben kell foglalkozni.

– Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak nem lehet jó egy szélirány sem. Világos stratégiát kell kialakítanunk, ebben az egyik kulcskérdés a föld- és birtokpolitika. Ezen az alapon lehet a stratégiát is megvalósítani. Talán nem véletlenül nem beszéltek ebben a házban föld- és birtokpolitikáról, mert egy egészen másfajta elképzelésű kört próbált helyzetbe hozni az előző kurzus, mint amit mi gondolunk. Mit gondolunk mi? Milyen irányba kéne mennie a föld- és birtokpolitikának, és persze tágabban értelmezve, az agráriumnak? Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak minőségi mezőgazdaságra van szüksége, ami a Kárpát-medencei termőhelyeknek a sokszínűségét ki tudja fejezni a termékek sokszínűségével, amely így állít elő értékes, szermaradványmentes, egészséges és biztonságos élelmiszert, és mindegyik minősítő jelzőnek hangsúlyos szerepe van. Szemben a korábbi tömegtermelő elképzeléssel, amely néhány növény tömegtermelésére rendezkedne be a Kárpát-medencében. A vidék nem gyár-csarnok. Mint ahogy ez az iparszerű elképzelésekben sokszor megjelent. Nem egyedül a termelés hatékonysága határozza meg a mezőgazdaságot, hanem a környezeti szempontok is. Egy élhető vidék megteremtésének alapeszköze ebben a felfogásban a mezőgazdaság, amely munkát, megélhetést teremt a vidéki térségekben. Kellő jövedelemhez juttatja a vidéki közösségeket, és a vidék megmaradásának az alapja.

Közös állásfoglalást adott ki a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a Sajtószakszervezet, mivel nehezményezik, hogy „az új médiatörvény-csomag a társadalmi nyilvánosság és a szakmai szervezetek teljes mellőzésével készült.” A szervezetek szerint a parlamenti vita elhalasztására is szükség volna emiatt. A Társaság a Szabadságjogokért szervezet szerint a javaslatcsomag egyes elemei az ’50-es éveket idézik. Közben őszre halasztotta a médiatörvény-tervezet egyes elemeinek megtárgyalását a parlament. A készülő sajtótörvényről, régészeti feltárási jogról és az ún. Biszku-törvényjavaslatról L. Simon Lászlót, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága kormánypárti elnökét kérdeztem.

– Elnök úr, esetünkben egy új médiatörvényről van szó?

– Nem, szó sincs erről. A parlament elé Rogán Antal és Cser-Palkovics András képviselők nyújtottak be egy öt részből álló csomagot a médiatartalmak szabályozásával kapcsolatosan. Ez tehát a médiatörvényt megelőző törvénycsomag. A médiatörvény előkészítése pedig az őszi ülésszakra marad. A csomag öt részének egyik eleme egy alkotmánymódosítás, amit nagyon erősen támadtak mind a szocialisták, mind az LMP, mind a Jobbik frakciójából. Sokan azt mondták, hogy egy olyan alkotmány- és demokráciaellenes javaslatról van szó, amely nem igazodik a jogállami normákhoz. Ha ez így lett volna, akkor Sólyom László államelnök úr, aki mindig is szigorú és körültekintő volt minden egyes alkotmánymódosítás kapcsán, nem írta volna alá ezt a parlament által elfogadott törvényjavaslatot. Ez a módosítás meg is jelent a Magyar Közlönyben. Az államelnök aláírása jelzi azt, hogy a szocialisták vádjai megalapozatlanok. Én a törvénymódosítás aláírását a demokrácia és a jogállamiság győzelmének tartom.

„Vírusos malacok érkeznek Hollandiából. Évente nagyjából egymillió holland malac érkezik hazánkba, jelentős részük vírussal fertőzött. A magyar piacra ellenőrizetlenül behozott és áron alul, gyakran feketén értékesített állatok jelentősen rontják a hazai sertéstenyésztők helyzetét”- olvasom az egyik hazai napilapban.

– Lehet-e azt pontosan tudni, hogy mennyi fertőzött malac érkezik be Hollandiából? – kérdeztem Fekete Balázs urat, a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének (MFSE) elnökét.

– Sajnos erről nincs pontos információnk, csak becsülni lehet. Annyit tudunk, hogy igen nagy számról van szó. A malacrakományt sem kereskedelmi tételként, sem hízóként, alapanyagként nem is lehet korlátozni, mert az EU-ban nincsenek határok. Egy hatósági állatorvos elindítja a rakományt Hollandiából – bár meg kell jegyezni, nem csak onnét érkeznek fertőzött malacok – , s mivel már a határokon nincsenek állategészségügyi vizsgálati állomások, az beérkezik Magyarországra, s nem mindig tudjuk pontosan, hová is kerül.

Az Országgyűlés Idegenforgalmi-, Turisztikai- és Sportbizottságának elnökét, Bánki Eriket kértük fel arra, hogy vázolja fel az Orbán-kormány sportot érintő terveit, elképzeléseit, célkitűzéseit.

– Miként látja a sport helyzetét napjainkban? Honnan kell elindulnia az új kormányzatnak a sportot illetően?

– Sajnos azt kell mondanom, hogy a helyzet katasztrofális. Azzal a képpel tudnám talán szemléletesen érzékeltetni, amikor egy úszni nem tudó ember beleesik a tóba, és kapálózik az életéért. A kapálózó ember, ha leér a tó aljára, elrugaszkodik, és megpróbál kiemelkedni, még mielőtt végleg elfogy az oxigén.

„Intenzív belső párbeszéddel készül a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a július 10-én Dunaszerdahelyen megtartandó rendkívüli kongresszusra, amelyen kiértékelik az MKP csalódást keltő parlamenti választási eredményét, s megválasztják az új vezetőséget. Nyitott kérdés még az is, hogy ki vállalja a jelölést az elnöki tisztségre. A legtöbbször Berényi József volt elnökhelyettes és Farkas Iván OT-elnök neve hangzik el, de szóba került Szigeti László és Kvarda József jelölése is”- olvasom a Felvidek.ma honlapon. Közben a szlovákiai őshonos kisebbségek képviselőit aggasztja, hogy a formálódó jobbközép kormánykoalíció programtézisei nem foglalkoznak gondjaikkal. Erről a két témáról az MKP ideiglenes, kilencfős ügyvivői testületének egyik szóvivőjét, Berényi Józsefet kérdeztem.

– Ahogy Farkas Ivántól, úgy öntől is megkérdezem: miben látja az MKP vereségének az okát?

– Az elmúlt időszakban többször megtárgyaltuk gyenge szereplésünk okait, s az általános vélemény az: a legnagyobb hibánk, hogy a kampány végén nem azzal foglalkoztunk, hogy mi minél több szavazatot szerezzünk, hanem egy másik párt kapjon kevesebbet. A hibás stratégia megbosszulta magát, mert a szavazók úgy gondolták, hogy más párt is kerüljön be a parlamentbe. Ha többet foglalkoztunk volna saját programpontjaink népszerűsítésével, akkor talán más lett volna az eredmény.

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) fontos mérföldkőhöz érkezett, hiszen ebben az esztendőben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A kiemelkedő időszakokkal és hullámvölgyekkel egyaránt tarkított sorsú Társaság jubileumi összejövetelére és két évtizedes történetének megünneplésére 2010. október 18-19-én, nemzetközi konferencia keretén belül kerül sor Dunaszerdahelyen. Az elmúlt húsz évről, a szlovákiai magyar irodalom helyzetéről, ismérveiről, Hodossy Gyula urat, a társaság elnökét kérdeztem.

– Kedves elnök úr! Isten éltesse önöket! A diószegi Talamon Alfonz-díj, a hagyományos nyári írótábor, az őszi Írófesztivál, a műsoros estekkel egybekötött díjátadó ünnepségek, a szokásos könyvbemutatók, irodalmi estek és író-olvasó találkozók mellett a kétnapos konferencián túl hogyan ünneplik a jubileumi évet?

– Köszönöm a jókívánságokat! A kétnapos rendezvényre a tagságon kívül meghívást kapnak a Társaság egykori elnökei, titkárai, vezetőségi tagjai, hazai és külhoni írószervezetek képviselői, az SZMÍT társszervezői, támogatói, kiknek anyagi s egyéb támogatása nagyban hozzájárult az SZMÍT hatékony és eredményes működéséhez. Tervek szerint, beszámítva a Csehszlovák Írószövetség Magyar Tagozatának tevékenységét is, hatvan esztendő fotó-, levél-, jegyzőkönyv stb. anyagának kiállítása a konferencia szerves részét képezi majd azzal a céllal, hogy a tagság és a vendégek újraéljék, megismerjék és értékeljék az írásbeliség érdekeit képviselő társaság sok évtizedes munkásságát. Annak érdekében, hogy a tárlat sikeres legyen, az SZMIT vezetősége tisztelettel kért mindenkit, hogy akinek birtokában van bármilyen, az írótársadalmat érintő, hozzá köthető dokumentáció, dedikált könyv, jegyzőkönyv, meghívó, fotó, hangfelvétel, képeslap, szíveskedjék azt rendelkezésünkre bocsátani szeptember 10-ig. Tehát a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában láthatnak az érdeklődők egy kiállítást az elmúlt húsz, illetve hatvan évről. A már említett Csehszlovák Írószövetség Magyar Tagozata, ami a SZMÍT jogelődje, idén lenne hatvan éves. Írófesztivált is rendezünk, s a 2010-es Arany Opus Díj átadása is a húszéves jubileumhoz kötődik.

A Magyar Polgári Párt (MPP) nem tekinti a romániai központosítás csökkentésének a kórházaknak az önkormányzatok hatáskörébe történő átadását. Az MPP-s politikusok meglátása szerint nem lehet tulajdonképpeni decentralizációról beszélni, ha az egészségügy finanszírozásában is nem történik meg a Bukaresttől való függőség csökkentése. Vajon kinek, s miért jó a hatáskörváltás? – erről kérdeztem Fazekas Tibort, az MPP alelnökét.

– Alelnök úr, milyen állapotban vannak jelenleg a romániai, s azon belül az erdélyi kórházak?

– Igencsak rossz állapotban vannak, főleg költségvetési és működtetési szempontból. Romániában még a gazdasági válság előtt is gondok voltak a gyógyszerellátásban és a kórházak adósságainak rendezésében. Az a mostani sürgősségi kormányrendelet, ami az önkormányzatokat a kórházak átvételére kötelezi, csak tetézi a bajt. A Magyar Polgári Párt ez ellen emelte fel a hangját. Szűkebb pátriánkban Kovászna megyében még nagyobb a gond. A már említett kormányrendelet törvényes előírásokat tartalmaz bizonyos kimutatásokkal és a kifizetésekkel kapcsolatban mind a beszállítók, mind a kórházi személyzetet illetően. Kovászna megyében viszont a megyei önkormányzat úgy írta alá az átvételt, hogy nem ismerte a tényleges pénzügyi helyzetet. Nem várták meg, míg elkészülnek a szükséges mellékletek, s június 24-én aláírták a megyében lévő kórházak átvételét. Ezt az akciót úgy mutatták be az önkormányzati tisztviselőknek, mint egy fontos lépést a decentralizáció, az önkormányzatiság felé.

Magyarországon nyaral társaival az a lészpedi csángó gyermek, Simon István Dániel, akinek a magyar nyelvi taníttatását a dr. Fenyvessy Zoltán, a MIÉP alelnöke által vezetett Turul-Kéve Egyesület a keresztapa-program alapján finanszírozza. A csángók tanításának körülményéről, az örömökről, nehézségekről a gyermekek tanítójával, Márton Attilával beszélgettünk.

– Június 21-én ön a Bákó megyei Tanfelügyelőségen járt hivatalos ügyben. Mit intézett, s milyen sikerrel?

– Nagy előrelépés Moldvában, hogy magyar tanítói állást hirdetnek meg a Bákó megyei Tanfelügyelőségen. Ez annak köszönhető, hogy a lészpedi iskola román nemzetiségű igazgatónőjével évek óta példaértékű az együttműködésünk. Remélem, hogy sikerül ezt a tanítói állást elfoglalnom, hiszen immár nyolc éve oktatok Lészpeden, s így egy régi álmom válhat valóra. Ha minden sikerül, akkor államilag kinevezett tanító leszek Lészpeden. Eddig helyettesítő tanítóként voltam fizetve, s ha sikerül a versenyvizsgám, akkor a tanári kar teljes jogú tagja leszek.