„A Magyar Koalíció Pártja vereségét követően lemondott az országos elnök és az elnökség. A lemondást a párt országos tanácsának június 19-ei rendkívüli ülésén elfogadták, s megállapodtak abban, hogy július 10-én tisztújító kongresszust tartanak.”- olvasom az Új Szóban. A párt statutáris képviselője a korábbi elnök, Csáky Pál maradt.

– Mit is jelent ez a tisztség?

– Engedje meg szerkesztő úr, hogy pontosítsam a sajtóból vett információit. Az országos tanács csak javasolja az országos kongresszusnak azt, hogy fogadja el a lemondásunkat. Addig „technikai szinten” én irányítom a pártot. Egy kilencfős szakmai, politikai csapatot hoztunk létre, mely a kongresszusnak tesz javaslatot azon a téren, hogy a párt milyen irányban haladjon tovább, s az MKP szervei milyen összetételben tevékenykedjenek.

– Tehát ki jelenleg az MKP irányítója?

– Én.

„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nem ért egyet azzal, hogy a közösen megalapítandó Kulturális Autonómia Tanács az RMDSZ egyik testülete legyen”- írták az erdely.ma honlapon. A Kulturális Autonómia Tanács körüli vitáról Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezető elnökét kérdeztem.

– Esetünkben mit jelent a „közösen” szó? Kik alapítanák meg ezt a tanácsot?

– Az RMDSZ és az EMNT között 2009-ben megkötött szerződésben egy olyan pont is szerepelt, mely egy ilyen testület felállítására vonatkozott. A Kulturális Autonómia Tanács a mi javaslatunkra került be a megállapodásba, mert azt szerettük volna, ha az erdélyi magyarság két fontos politikai szereplője, az RMDSZ és az EMNT létrehozzon egy olyan autonómiával foglalkozó intézményt, melynek tagjai nem a pártpolitikusok, hanem az akadémiai szféra és a civil társadalom jeles személyiségei. Olyan szakemberek, akik a pártpolitikai csatározások fölé tudják emelni a kulturális autonómia hatáskörébe tartozó területeken a stratégiagyártást, a nagy erdélyi nemzeti jelentőségű programok tervezését, a prioritások megállapítását és a támogatáspolitikai reformját. Akkor az RMDSZ pozitívan reagált a javaslatunkra. Az alapszabályzatát úgy kellett volna megváltoztatni, hogy a Kulturális Autonómia Tanácsot –ami eredetileg csupán Markóék szervezete lett volna – közösen tudjuk létrehozni.

– Magyarország több megyéje víz alatt áll a mostani esőzések következtében, ugyanakkor a szakemberek a Duna-Tisza közének felgyorsuló „szárazódásáról” beszélnek. Nincs itt ellentmondás?

– Óriási ellentmondás húzódik meg e két esemény mögött. Ha globálisan közelítünk a kérdéshez, közismert, hogy a Föld felületének 71%-át víz borítja, de ennek csupán 2,5-3%-a édesvíz, a többi sós tenger és óceán. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a talajvíz és a felszín alatti vízkészletek gyorsabban ürülnek, mint ahogy pótlódnak. Előrejelzések szerint amennyiben a vízfogyasztás a kétszeresére nő a Földön, 2025-re a világ lakossága kétharmadának nem lesz elegendő ivóvize, sőt Szaúd-Arábiában 50 év múlva nem lesz víz. Ma már elfogadott tézis, hogy a XXI. század háborúi nem a kőolaj-lelőhelyek, hanem az ivóvízbázisok miatt fognak kitörni, mert a víz a XXI. század üzlete, hisz a vizet semmivel nem lehet pótolni, nem úgy, mint az olajat, amit más energiaforrás helyettesíthet. Ezért paradigmaváltásra van szükség: a Kárpát-medencéből hazánkra lezúduló vizet meg kell őriznünk, tartalékolnunk kell, nem pedig elősegíteni a minél gyorsabb átfolyását, kifolyását az országból. Sajnos a víz hiánya már súlyos problémát jelent Magyarországon is a Duna-Tisza közén, amit az ENSZ már korábban félsivatagi övezetté nyilvánított. Ezzel szemben Magyarország édesvíz nagyhatalom. Nem véletlen, hogy külső erők, multinacionális cégek pásztázó tekintetüket a magyarországi vízbázisokra vetik. Ezért kellett a Gyurcsány-kormány ideje alatt Fónagy János volt miniszternek (Fidesz) és Ékes József képviselőnek (Nemzeti Fórum) törvényjavaslatot benyújtani a nemzeti vízvagyon privatizációja ellen, amikor Veres János akkori pénzügyminiszter elismerte az Országházban, hogy a kormány tőzsdére kívánja vinni a vízmű vállalatokat!

A Magyar Koalíció Pártja (MKP) Országos Tanácsa június 19-én rendkívüli ülésén értékelte a párt váratlan választási kudarcainak okait. A szombati eseményről Farkas Ivánt, az MKP Országos Tanácsának elnökét kérdezem.

– Milyen volt a hangulat a szombati gyűlésen? „Fejeket követeltek”?

– A gyűlés hangulatára rányomta a bélyegét a választási kudarc. Az OT tagjai igen kritikus, önkritikus hangnemet ütöttek meg. A kritikus hangnem mellett azonban az optimizmus is jelen volt: az erő, az összetartás, a hit összekovácsolja a Magyar Koalíció Pártját. Meg kell fogalmaznunk a párt jövőjét, az újraépítés módjait, a rövid-és hosszú távú programot, célkitűzéseket.

„A Székely márka után itt a Góbé is. A turistáknak tetszik, a termékek fogynak, de a vállalkozók meg a politikusok nem bánnák, ha egy kicsit letisztulna a kép.” – olvasható az erdely.ma honlapon. Az elmúlt év folyamán két szervezet is jelezte, hogy használná a székelyföldi termék márkanevet – ami azóta per tárgyává vált a Hargita Megyei Önkormányzat és a Székelyföldi Termék Egyesület között. S az utóbbi szervezet vesztett. Minderről Gazda Zoltánt, a Székelyföldi Termék Egyesület sepsiszentgyörgyi elnökét kérdeztem.

– Mi okozza a zavart a székely és a székelyföld márkanév között?

– Tavaly márciusban alapítottuk meg a Székelyföldi Termék Egyesületet. Mindnyájan tudjuk, hogy Székelyföldet a mindenkori román kormányok programszerűen és céltudatosan fejlesztették vissza infrastrukturálisan és gazdaságilag. Ráadásul a ’70-es, ’80-as években ide telepített ipar privatizálása után, mely segítségével sikerült a lakosság majdnem tiszta magyar nemzeti összetételét felhígítani, teljességében csődbe vezettetett. Ennek elérésére komoly kormánypénzeket fordítottak. Még mikor az RMDSZ először uralmon volt, mikor soha nem látott mennyiségű pénz érkezett Székelyföldre, ha a más megyék által kapott kormánytámogatáshoz viszonyítjuk, aránytalanul kevés. Ezért indította útjára egy civil kezdeményezés a SZÉKELYFÖLDI TERMÉK projektjét, melynek nincsen pártpolitikai színezete, s melyhez partnereket keres, hogy azt megvalósíthassa Székelyföld felemelése és felemelkedése érdekében.

– Alig háromhetes a kormány, és máris imponáló gyorsasággal helyreállították a közlekedést öt vasúti szárnyvonalon. Fónagy János államtitkár úrral beszélgetek.

– Évek óta mondjuk, mi több, ígérjük a magyar közönségnek, hogy azokon a vasúti mellékvonalakon, ahol ez műszakilag lehetséges, a hatalomra jutásunkat követően helyreállítjuk a forgalmat. Öt plusz két vasútvonalon vált ez most lehetségessé, kissé azért mondom ilyen bonyolultan, mert a Székesfehérvár, Komárom, Zirc, Veszprém, Karcag, Tiszafüred, Lajosmizse, Kecskemét, Pápa, Csorna vonalon július 4-ével indítani tudjuk a forgalmat. Az általunk eredetileg szándékolt Szilvásvárad-Putnok, Abaújszántó-Hidasnémeti vonalakon az elmúlt hetek időjárása nagy kártételeket okozott, kimosta a víz a sínek alól a töltést, amit előbb helyre kell állítani, de ahogy ez megtörténik, ott is indítjuk a forgalmat.  

A szlovákiai választásokon a Magyar Koalíció Pártja (MKP) 4,33%-ot kapott, így kiesett a parlamentből. Az eredményt követően ülést tartott a párt elnöksége. A tanácskozást követően Csáky Pál elnök nyilvánosságra hozta, hogy a teljes pártelnökség lemond tisztségéről. Június 19-én pedig összeül a párt Országos Tanácsa. Duray Miklóst, a párt ügyvezető elnökét kérdezzük.

– Meddig lesz hivatalban az elnökség?

– Ameddig az MKP kongresszusa nem választ egy újat helyébe, hiszen a pártot nem lehet gazdátlanul hagyni. Bejelentettük a lemondást, de gyakorlatilag a kongresszus napjáig tart a jelenlegi elnökség mandátuma.

– Az elnökség lemondásával elismerik a felelősségüket, amiért a párt vereséget szenvedett, vagy egy politikai gesztusról van szó?

– A tisztesség és a felelősségtudat kívánta azt, hogy lemondtunk. Azt is látni kell, hogy ez a választási eredmény nem egy-két hónapnak, hanem több év politikájának keserű gyümölcse.

Van egy hely Moldva közepén, Csíkfalu, ahol a rádió magyarul autentikus moldvai és gyimesi népzenét közvetít, híreket, esti mesét mond román és magyar nyelven. A Csángó Rádió alapítójával, szerkesztőjével, Lőrinc Cselesztinnel beszélgetünk.

– Milyen céllal hozta létre a csíkfalusi Csángó Rádiót?

– Azzal a céllal, hogy az igazi moldvai csángó-magyar kultúrát tudjam ismertetni. Nagyon sok csángó fiatal dolgozik külföldön, s azt akartam, hogy ők ne veszítsék el kultúrájukat, hallgassák ezt a még csak internetes rádiót, ahol híreket is mondok nekik szülőföldjükről. Igyekszem csak jó hírt közölni velük, hiszen annyi rossz van a világban. Telefonon felhívtam a kint élő barátaimat, s közöltem velük, hogy létezik ez a rádió. Egy idő után a média is felkapta ezt a hírt. Így futótűzként terjedt el az interneten: létezik a Csángó Rádió.

– Mióta szól ez a rádió?

– Régi ötletem ennek a rádiónak a létrehozása, s tavaly november 15-én álmom valóra vált. Akkor a rádió még egy ingyenes szerveren működött, majd december 30-án vásároltam egy román szervert, s azóta megy a Csángó Rádió fizetett szerveren.

Miként kommentálták a szlovákiai lapok, politikai elemzők a június 12-ei országgyűlési választást? –kérdeztem Karaffa Attilát, a Felvidék.ma szerkesztőjét.

– Mennyire lepte meg ez az eredmény? Gondolta, hogy Most-Híd és a Szabadság és Szolidaritása (Sas) ilyen sok voksot fog kapni?

– Nem a szlovák pártok eredménye, hanem a Magyar Koalíció Pártja sikertelensége volt számomra meglepő. A Most-Híd nevezetű hibrid párt megosztotta a magyarságot, sajnos sikerült a média ilyen irányú agymosása, így több felvidéki magyar is rájuk szavazott. A Most öndefiníciója szerint egy szlovák–magyar polgári párt, tehát nem került be magyar politikai erő a törvényhozásba. A Sas eredménye nem lepett meg, mert az előrejelzések azt mutatták, hogy jól fognak szerepelni a választáson. A szlovákiai lapok egyöntetűen változásról, jobbközép koalícióról beszélnek, Fico hatalmának végét jósolják, s kiemelik: a szlovákiai magyarság nemet mondott a radikalizmusra és a Most-Hidat választotta. Ez a kijelentés nem helytálló, mert az MKP nem egy hagyományos radikális párt.