– Valóban vége lehet az offshore-lovagok korának?

– Kezdjük az elején. Mindjárt a rendszerváltás után, 1991 decemberében lépett életbe az a két törvény, amellyel a kormány a kereskedelmi bankot és a jegybankot létrehozta, de sajátos magyar megoldás formájában, akkoriban azt is mondtuk, hogy létrejött egy másfél szintű bankrendszer. A jegybank továbbra is kereskedelmi bank szintű műveleteket végzett, ugyanakkor viszont a szabályozása egy bizonyos személyi oldalról teljesen megfelelt a fejlett piacgazdaságoknak. Például a vezetését 6 évre választották meg, és a jegybanktörvény úgy lett megalkotva, hogy a jegybank függetlensége címén – amivel én egyetértek – teljes mértékben kizártak a jegybank műveletének ellenőrzéséből minden fajta magyar hatóságot, beleértve az Állami Számvevőszéket is. Tehát ez a függetlenség túlértelmezése volt. Ma már látjuk, hogy miért. A jegybank kereskedelmi műveletei során (emlékszünk, a jegybanknak külföldön és belföldön is voltak bankjai továbbra is), iszonyú veszteségek keletkeztek. A monetáris politika, ami ellenőrizhetetlen, mert a függetlenség tárgykörébe tartozik, továbbra is folyamatosan termeli a veszteségeket, amit az államkassza fedez, viszont a jegybank elnöke leválthatatlan a törvények szerint. Mi történt? Az idők folyamán először az Antall-kormány Bod Péter Ákost tette az MNB élére oda, akit Horn Gyula egy elegáns farba billentéssel jutalmazott, és ő azon nyomban elment valahova az RB Rt.-hez. Az akkori ellenzék nem is tiltakozott, nem hivatkozott a függetlenségre, szépen lenyelte, tudomásul vette.

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) és a Száguldó Orfeum közös szervezésben több svéd városban nagy sikerrel vendégszerepeltek május elején a „Fizetek, főúr” c. produkció művészei: Budai Beatrix, Agárdi László, Maros Gábor és Budai Béla. Erről a rendezvénysorozatról és az SMOSZ működéséről, célkitűzéseiről Bihari Szabolcsot, a szövetség elnökét kérdeztem.

– Honnan a kapcsolat az Ivancsics Ilona színművésznő nevével fémjelzett intézménnyel?

– Évente átlagosan hat nagy előadást szoktunk szervezni. A két legnagyobbat március 15-én és október 23-án. Mi nem csak a csonka hazából, hanem az egész Kárpát-medencéből hívunk művészeket. Sajnos a Délvidékről eddig nem sikerült annyi fellépőt meghívni, amennyit szerettünk volna. Az előadók főleg az anyaországból és Erdélyből érkeznek, de többször jöttek hozzánk beregszásziak is. A már említett nemzeti ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeken kívül tartunk még egy előadást november hónapban a gyermekeknek is, ezen kívül két-három színházi előadást. Idestova húszéves hagyomány, hogy április végére – május elejére egy zenés darabot hívunk meg Magyarországról. A Száguldó Orfeummal az interneten keresztül ismerkedtünk meg. Most léptek fel először nálunk az intézmény művészei. Az a célunk, hogy minél változatosabb legyen a programsorozatunk, így ha tehetjük, minden évben más társulatot hívunk meg. A műsort a Száguldó Orfeum állította össze, a helyi szervezés pedig a mi felelősségünk volt.

Az oktatást 1990 óta minden politikai erő fontos kérdésnek nevezi, ennek ellenére az utóbbi években pedagógusok, intézményvezetők arról panaszkodnak, hogy számukra egyre rosszabb és kilátástalanabb a helyzet. Április 29-én pedig 86 pedagógus-álláshely megszüntetéséről döntött a Fővárosi Közgyűlés.

– Milyen elvárásaik vannak az új kormánytól és a következő tanévkezdésre? – kérdeztem Kerpen Gábort, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnökét.

– A PDSZ tapasztalatai szerint a fenntartók – legyen szó önkormányzati, egyházi, magán, vagy alapítványi iskoláról – küzdenek a forráshiány miatt kialakult helyzettel és azokkal az ellenőrző mechanizmusokkal, melyek nem segítik őket. Tudjuk, hogy a szülők és a diákok egy része nem elégedett az adott oktatási intézménnyel. A pedagógusok élet-és munkakörülményei pedig az elmúlt időszakban nagyon nagymértékben romlottak. Több mint 12 ezer pedagógus és több ezer nem pedagógus kollegánk maradt állás nélkül. Az adminisztrációs, a közvetlenül nem az oktatáshoz-neveléshez kapcsolódó munka egyre nagyobb hangsúlyt kap a pedagógus tevékenységében. A pedagógusok jóval több mint 50 órát dolgoznak hetente a kötelező 40 helyett, külső segítség nélkül. Tehát a jelenlegi rendszerben mindenki elégedetlen, miközben a kormány azt mondja: egyre nagyobb forrásokat von be a közoktatásba. A PDSZ egy 12 pontból álló listát fogalmazott meg a következő kormánnyal szembeni elvárásokról. Ezeket két részre lehet osztani. Az egyik csoportba tartoznak azok, amiket külön forrás bevonása nélkül meg lehet tenni jogszabály-módosításokkal akár a következő tanévtől. A másik rész már 2011. szeptemberére vonatkozik, s jelentős forrásbevonást igényel.

– A Munkástanácsok Országos Szövetségének (MOSZ) honlapján hatalmas betűvel írták ki: Elegünk van! Miből van elegük? –kérdezem Palkovics Imrét, a MOSZ elnökét. Gondolom nem a sok munkahelyből és adókedvezményből.

–Ez a fejléc a honlapunkra még 2007-ben került fel, a második Gyurcsány-kormány idején. Akkor a magyar társadalom ellen a közelmúlt hazai történelmének legnagyobb bűnét készült elkövetni az a politikai kalandorcsapat, amelynek élén Gyurcsány Ferenc állt. Privatizálni akarták nemzeti egészségbiztosítási rendszerünket. Legalábbis azt, ami még abból nemzeti befolyás alatt áll. Akkor egy széles körű civil összefogás részeként a Munkástanácsok is igyekezett megakadályozni azt a merényletet, amire a kormány készült a magyar társadalom ellen. Abban, hogy „Elegünk van” benne van az is, hogy a rendszerváltás kisemmizettjei – ahogy a Kádár-érában is – a munkavállalók lettek. Közben az állam, amelynek korlátoznia kellett volna az elvadult profithajhászást, Magyarországon csak a tőke szabadságát biztosította, a munkavállalók kiszolgáltatottságával nem törődött.

Komoly, mély, igazi társadalmi drámáról van szó. Egy eltűnő, egy elpusztuló világról ír a Majálisban a szerző. Az a Szabó István, aki Marhás István néven Csurka darabjának főszereplője, létező magyar író volt. Novellái a modern magyar próza legszebb és legnagyobb teljesítményei közé tartoznak. Szabó István igazi parasztíró volt, aki írásaiban megidézi a föld szagát. A Majális azért is kiemelkedő, mert rámutat arra, hogy el fog tűnni a magyar paraszti létforma. S ennek több oka is van. Az egyik: a gépek szinte kisöprik a kezünkből a kaszát. A másik: az új termelői eszközök új termelési formákat hoznak magukkal, így az a paraszti létforma, amiben még dalárdák voltak, amiben még boldogan vettük fel a népviseletet, s táncoltunk végig a falun, eltűnőben van. Ez a Majális igazi üzenete.

Május 2-án köszöntjük az édesanyákat. Az ünnepet beárnyékolja az a tény, hogy egyre nagyobb mértékben fogy a magyarság lélekszáma. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 22 ezren haltak meg és 15 ezren születtek az év első két hónapjában Magyarországon. Az adatok szerint jelenleg 10 millió 9 ezren élnek az országban. Az év elején kevesebben kötöttek házasságot is: több, mint 2 ezren mondták ki az igent. Ez azonban 17 százalékkal kevesebb, mint tavaly január-februárban. Több kérdés vetődik fel ebben a témában: a magyar társadalom még mindig család- és gyermek-központú? Az egész társadalom közös ügyének tekintjük-e a gyermekvállalás segítését? Ezeket a fő kérdéseket járjuk körbe dr. Kopp Mária orvos-pszichológussal, egyetemi tanárral, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetőjével, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom és a Népesedési Kerekasztal megalapítójával.

Június elején választ Szlovákia. A választásokon természetesen a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is megméretteti magát. Az MKP kulturális programjáról és arról, hogy a kálazi Csemadok Új Hajtás színjátszó csoportja műsorfüzetével állítólag megsértette az államnyelvtörvényt Bíró Ágnest, a párt kulturális alelnökét és parlamenti képviselőjét kérdezem.

– Az MKP programjának kultúrával foglalkozó része az Értelmes és élhető jövő alcímet kapta. Ez azt jelenti, hogy jelenleg elég sok politikai abszurditás létezik Szlovákiában, s nem ártana, ha a ráció győzedelmeskedne?

– Szerkesztő úr kérdésében tömören és pontosan benne is foglaltatik a válasz. Szlovákiának megalakulása óta nincs kisebbségi politikája. A legfontosabb célunk, hogy ezen a téren egy új szemléletet hozzunk be a politikai életbe. Egy olyan kisebbségpolitikán szeretnénk dolgozni, aminek része a kisebbség kultúrájának megőrzése és fejlesztésének lehetősége. Csak így tudunk megmaradni magyarként Felvidéken.

Veszélyben Kárpátalja egyetlen magyar gyermeklapja, az Irka. Idén is megtartották a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán az immár hagyományos húsvéti rendezvényt, amely jó példával szolgált arra, hogy miként lehet ápolni s ismét a hétköznapok részévé tenni hagyományokat. A vásár jótékonysági célt is szolgált. A tojáseladásból befolyt 877 hrivnyát a lap megsegítésére ajánlották fel.

– Mire elegendő, ez a hozzávetőlegesen 22 ezer forint? – kérdezem P. Punykó Mária néprajzi gyűjtőt, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség gyermeklapjának, az Irkának főszerkesztőjét.

– Egy lapszám nyomdaköltsége 15 ezer hrivnya, ami kb. 400 000 forintnak felel meg, így a 877 hrivnya jelképes összeg, ám mégis nagyon örülünk a magyar tanszék kezdeményezésének. Hadd éljek egy „hazai” példával. Kedves folyónk, a Tisza az én szülőföldemen ered. Ha felkapaszkodunk a Fekete-Tisza forrásához, láthatjuk, amint egy kőedénybe csöpög a Tisza… Elindul az erecske, s 50 méternyi út után már megizmosodva találkozik a Fehér-Tiszával, s Tiszaként fut le az Alföldre. Hátha csatlakoznak más erecskék is ehhez a 877 hrivnyás pénz-erecskéhez! Az Irka 5000 példányban jelenik meg. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség juttatja el a magyar iskolákba, óvodákba, ahol egy-egy helyi pedagógus terjeszti.

Újréti László színművész Szentesen született 1942-ben. 1966-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd egy évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1967 óta a József Attila Színház tagja, 2008-tól örökös tag. Főbb szerepei: Vámos István (Csurka István: Majális; az MTV színházi felvétele 1990-ben készült), Florindo (Goldoni: Két úr szolgája), Lovas (Csurka István: Nagytakarítás), Pilóta (Saint-Exupéry–Belia A.–Valló P.: A kis herceg), Szállodaigazgató (Ray Cooney: A miniszter félrelép), Komáromi elvtárs (Tasnádi István - Fenyő Miklós: Aranycsapat), Gajev, Leonyid Andrejevics (Csehov: Cseresznyéskert), Lakáj (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban), Vermes, színházigazgató (Gádor Béla - Tasnádi István: Othello Gyulaházán), Malvolio, Olivia udvarmestere (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok), Archambaud (Francis Veber: Balfácánt vacsorára!), Chasuble tiszteletes (O. Wilde: Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni), Kurt Von Strohm, ezredes (Jeremy Lloyd, David Croft: Hallo, hallo!), Richelieu bíboros (Dumas: A három testőr), Sam (Herold Pintér: Hazatérés), James Tyrone (Eugene O’Neill: Hosszú út az éjszakába), Úr (Milan Kundera: Jakab és az ura), Haynau (Jókai: A kőszívű ember fiai), Horváth Miklós (Mikszáth: Különös házasság), Szerebrjakov Alexandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár (Csehov: A manó), Arnold Piper (Ray Cooney, Tony Hilton: Négyesikrek), Gróf Báden (Rejtő: Vanek úr Afrikában, Oberon (Shakespeare: Szentivánéji álom).

Játékfilmek: Zöldár (1965), Pokolrév (1969), Kapaszkodj a fellegekbe! I-II. (1971), A kard (1977), Álombrigád (1983), Laura (1986), Hajnali háztetők (1986), A menyasszony gyönyörű volt (1987), Napló szerelmeimnek (1987), Ámbár tanár úr (1998).

Tévéfilmek: A 0416-os szökevény (1970), Vasárnapok (1971), A fekete Mercedes utasai (1973), Illetlenek (1974), A makrancos hölgy (1979), Családi kör (1980), Jegor Bulicsov és a többiek (1981), Linda (1986) Piros, mint a kármin című része, Barbárok (1989), Nem érsz a halálodig (1990), Devictus Vincit (1994), Kisváros (1997).

Kiváló szinkronszínész, Terence Hill „állandó magyar hangja.”

Díjai: Jászai Mari-díj (1983), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996), József Attila Gyűrű (1984, 2000) a József Attila Színház Nívódíja (2004).

– Idén, a Színházi világnap alkalmából az M2 műsorára tűzte Csurka István Majálisát;a Játékszínben 1990-ben készült színházi felvételt. A darabot – aminek  ősbemutatója 1979-ben Veszprémben volt –1988-ban Budapesten állították színpadra. A Játékszín produkciójában ön Vámos Istvánt játszotta. Milyen emlékei vannak erről az előadásról?