2010. június 12-én országgyűlési választásokat tartanak Szlovákiában. A Magyar Koalíció Pártjának külpolitikai prioritásairól Berényi József képviselő, az MKP elnökhelyettese nyilatkozott.

– Az Európai Unió a Szlovák Köztársaság számára pénzeszközöket helyezett el, mégpedig a kiválasztott projektek fejlesztésének támogatása céljából. Ennek stratégiai célja, hogy 2013-ig jelentős mértékben megnövelje a régiók teljesítőképességét és versenyképességét, valamint a szlovákiai gazdasági és foglalkoztatottsági mutatókat, a tartósan megőrizhető fejlődés tiszteletben tartása mellett. Az EU-s alapok elosztása terén érvényesült-e a méltányosság, az arányosság elve?

– Nem érvényesült. Az európai uniós alapok felhasználásánál az elmúlt négy évben gyakran tapasztaltuk, hogy Dél-Szlovákiával mostohán bánt a kormány. Különösen a kormányzati ciklus felénél sikerült rámutatni arra, hogy az iskolák támogatásának területén teljes mértékben kihagyták a magyar tannyelvű oktatási intézményeket. Majd egy kis változás történt, de a teljes arányosságot nem sikerült elérni a ciklus végére sem. Ez a változás azért történt, mert az EU-nál szóvá tettük ezt a diszkriminációt. Az EU figyelmeztette a kormányt, hogy változtasson az eddigi gyakorlaton. Mi azon leszünk, hogy ha kormányra kerülünk, hogy ez változzon, és Szlovákia összes régiója a méltányosság elve alapján kapjon támogatást az EU-s alapokból. Ez egy vissza nem térő lehetőség, hogy iskolákat, kórházakat újítsanak fel belőle a helyi, vagy a regionális önkormányzatok. Amikor kormányon voltunk, minket vádoltak meg azzal, hogy a magyarok lakta területeknek kedvezünk, de mindezt nem tudták tényekkel alátámasztani. Mi mindig betartottuk az arányosságot.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye valamennyi településén ott lesz majd a MIÉP logója a pártok szavazólapján vasárnap, tekintettel arra, hogy sikerült megyei listát állítania a nemzeti radikalizmus pártjának.

– A saját választási kampányomat már Karácsony előtt megkezdtem. Magam elé tettem a megyei telefonkönyvet és megkezdtem az ismerőseimmel való kapcsolatfelvételt. Elmondtam nekik, hogy a 2010-es országgyűlési választáson képviselőjelölt szeretnék lenni és ebben számíthatok- e a segítségükre? Ismerőseim, barátaim nagy része támogatásáról biztosított, így bizakodva kezdtem meg az ajánlószelvények gyűjtését. A kitartó, megfeszített munka sikerrel járt, mert sikerült minden gond nélkül összegyűjteni a jelöltséghez szükséges mennyiséget. Jelölt-társaim szintén keményen dolgoztak.

A Zempléni-hegység déli lábánál fekvő Szerencs és térsége az ország legszebb részei közé tartozik. A MIÉP ebben a körzetben Lehoczky Tamásné tanítónőt indítja az országgyűlési választásokon. Lehoczky Tamásné – aki a Magyar Megmaradás Közösségének támogatását is élvezi – két évtizede önkormányzati képviselő lakóhelyén, Bodrogkeresztúron.

– Aki ezen a környéken él, büszke arra, hogy az ország egyik legszebb vidéke az otthona. Míg el nem tűntek a kisebb-nagyobb üzemek, gyárak, itt mindenki aránylag nagy biztonsággal tervezhette a jövőjét, hiszen a szőlő mindig nyújtott annyit, hogy a megélhetésen kívül gondolhatott nagyobb lakásra, nyaralásra, berendezési tárgyakra, autóra. A mezőgazdaság mindig nyújtott annyit, hogy a családok létét nem fenyegette sem eladósodás, sem kilakoltatás. A mezőgazdasági munkának vissza kellene adni a becsületét.

A „Napfény városának” is nevezik a Tisza-partján fekvő Szegedet, amely megyeszékhelyként és megyei jogú városként az egész Dél-Alföldi Régió első számú települése. A MIÉP szegedi alapszervezetének erejét mutatja, hogy sikerült jelöltet állítania a városban Pápai István nyugdíjas biogazdálkodó személyében, akit támogat a Magyar Megmaradás Közössége is.

– A korábbi választások alkalmával valamennyi párt jelöltje ígéretet ígéretre halmozott. Különösen igaz volt ez az MSZP jelöltjére, aki sikeres ígérgetőnek bizonyult, hiszen országgyűlési képviselő és polgármester is lett. Elméletileg két helyről is segíthette volna a várost, ám ez nem történt meg, és ahogy mondtam, Szeged hanyatlik. Van egy másik oka is, hogy nem akarnék ígérgetni.

Molnár Tivadar – az egy évvel ezelőtti időközi választás után – ismét megméretheti magát Győr-Moson-Sopron megye 5-ös számú választókörzetében.

– Választókerületemben számos helyi ipari üzem szűnt meg, vagy sodródott a megszűnés szélére az elmúlt évtizedben. Említhetném a hűtőházat, a baromfifeldolgozót vagy éppen a tejipari üzemet. Ezek korábban jól prosperáltak és sok környékbeli ember számára biztosítottak munkahelyet. Nem érzem túlzásnak, ha azt mondom: ez a térség egyedül a szerencsés fekvésének köszönheti, hogy mára nem süllyedt egy borsodi vagy egy nyírségi térség szintjére. Ha nem lenne a közelben Győr, mint ipari fellegvár, illetve Ausztria – ahová szintén nagyon sokan járnak át dolgozni – elképesztő lenne a munkanélküliség mértéke.

Csongrád megye 6-os számú választókerületében a hódmezővásárhelyi kórház orvosigazgatója, Dr. Kovács László indul a MIÉP képviseletében a közelgő országgyűlési választásokon. A bőrgyógyász-főorvost – aki a MIÉP általános elnökhelyettese és Csongrád megyei elnöke is egyben – a Magyar Megmaradás Közössége is támogatja.

– Elsőként adta le kopogtatócéduláit a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltjei közül, amelyhez gratulálok, és amiből feltételezem, hogy viszonylag könnyen összeszedte az induláshoz szükséges mennyiséget.

– Kénytelen vagyok kijavítani: nem volt könnyű a cédulák összegyűjtése. Eleve nem könnyű egy olyan pártban politizálni, mint a MIÉP, amelynek minden cselekedetét, megnyilvánulását módszeresen elhallgatják, így sokan még a létezésünkről sem tudnak. Ez az elhallgatás bizonyos fokig még akkor is jelen volt a párt életében, amikor bent voltunk a Parlamentben, ám azóta oly mértékben felerősödött, hogy tulajdonképpen egy áttörhetetlen fal veszi körül a MIÉP-et. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz a dolga annak az embernek, aki névvel és arccal felvállalja, hogy márpedig ő a MIÉP képviselőjelöltje. Nekem helyben, Hódmezővásárhelyen civil foglalkozásom és önkormányzati munkám révén talán van némi előnyöm, ám ennek ellenére kijelentem: csak azért voltam sikeres az ajánlószelvény- gyűjtésben, mert nem sajnáltam az erőt, energiát, fáradságot, és folyamatosan jártam a választókörzetemet mindaddig, amíg össze nem gyűlt a kellő mennyiségű cédula. A jelenlegi helyzetben csak ilyen hozzáállással, csak a személyes részvételével remélhette egy MIÉP-es képviselőjelölt, hogy sikerült abszolválnia ezt a nehéz akadályt. Ezt egyébként nem csak most utólag, a tapasztalatok birtokában mondom, hanem a kampány indulásakor is hangoztattam minden fórumon, választási gyűlésen, pártösszejövetelen. Előzetes várakozásom beigazolódott.

A közelmúltban írta alá Hiller István kulturális miniszter a Márai-program elindítására vonatkozó döntést, és sajtóhírek szerint hamarosan összeáll az a tíztagú testület, amely kiválasztja azt az 1000 legalkalmasabb művet azok közül, melyeket a könyvkiadók kínálnak fel a könyvtárak számára. Érdekes módon a Magyar Írószövetség vezetősége a döntés aláírásáról csak a sajtóból értesült.

– A már említett grémiumba az Írószövetség is delegálhat egy tagot. Nem az lett volna az etikus, ha a döntésről önöket is értesítik? – kérdezem L. Simon Lászlót, a Magyar Írószövetség titkárát.

–Mi végig figyelemmel kísértük a Márai-program alakulását. Láttuk is azt az első tervezetet, amit a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elkészített. Ezt követően a kormány a programmal több évig nem foglalkozott. Arról valóban csak a sajtóból értesültünk, hogy az átdolgozott programra a minisztérium is rábólintott. Abba az előkészítő folyamatba, melyben a program feltételrendszerét kialakították, nem vontak be minket. Ezt annyiban lehet elfogadni, hogy induláskor nem egy minisztériumi, hanem civil, MKKE-s előterjesztésről volt szó. Tudjuk, hogy ennek a programnak nagyon nagy a jelentősége, az egymilliárd forintos közpénz miatt is elvárható lett volna az intenzív részvételünk a feltételrendszer kidolgozásában. A könyvtárosok jóval aktívabban kerültek bele ebbe az egész folyamatba, azért is, mert a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) keretén belül is láthatták, miként alakul a Márai- program sorsa.

Bács-Kiskun megye 2-es számú, kecskeméti választókörzetében a megyei és a kalocsai városi alapszervezet elnökét, Kachstädter Pétert indítja a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Magyar Megmaradás Közössége támogatásával. Kachstädter Péter nevével időről-időre találkozhatnak lapunk olvasói, hiszen rendszeresen közöljük neves külföldi folyóiratok, általa fordított cikkeit.

- Bizonyos értelemben, mint kollégát, üdvözölhetem. Kérném, hogy bemutatkozásként mondjon magáról néhány mondatot.

- Családommal 1981 óta Kalocsán élek, két felnőtt gyermekem van. A Kalocsai Konfekcióipari Kft-nél dolgozom üzemelszámoló munkakörben.  A MIÉP-nek 1994 óta vagyok tagja, azon belül a kalocsai szervezetnek 1996, a Bács Kiskun megyei szervezetnek pedig 2005 óta vagyok az elnöke. Civil munkám és a pártszervezés mellett időnként elküldöm a Magyar Fórumnak fordításaimat, melyek rendszerint német, illetve amerikai újságok és magazinok bíráló, elemző, oknyomozó cikkei.

Vavrinecz András a Bekecs együttes prímása ének-zene népzenetanár, népzenekutató 1954-ben Budapesten született. A budapesti I.István Gimnáziumban érettségizett. 1977-ben bányamérnöki oklevelet kapott a miskolci egyetemen. 2000-ben a Nyíregyházi Főiskolán végezte el a népzenetanári szakot. 1975 óta foglalkozik hivatásszerűen népzenével. Tevékenysége egyidős a magyarországi táncházmozgalommal. Nyolc évig volt a Honvéd Művészegyüttes tagja, a Hegedős zenekar prímása. Az 1990-es évek végén az Állami Népi Együttes zenei vezetője volt. Szervezői és szerkesztői munkássága mellett fáradhatatlan gyűjtője a népzenének. Gyűjtéseinek egy része könyv alakban is megjelent: Szatmári népzene I-II.(Virágvölgyi Mártával közösen), Vajdaszentivány I. Több évig a Magyar Művelődési Intézet munkatársa volt, jelenleg a Hagyományok Háza Martin Médiatárában dolgozik.