A csőd, az összeomlás és az ezekkel való fenyegetés egyszerű és közönséges beszédtéma lesz lassan a médiákban. A kétségbe- esés és még az aggodalom sem szólal meg az előadókban. A hallgatóság is elereszti a füle mellett a hírt. A roppantul megdrágult élet, a naponta felkúszó élelmiszerárak és közszolgáltatások, benzin és olajár már elég régen rak elviselhetetlen terheket a családok, a vállalkozások nyakába, tehát a csőd már jelen van. Ez a csőd voltaképpen már a Kádár-Aczél rendszerben bekövetkezett és akkor azt mondtuk rá: "ez van". Amikor két ember találkozott és meghányta-vetette a dolgokat, s megállapította, hogy tehetetlen a sok bornírtsággal szemben, széttárta a karját , fanyar mosolyt rajzolt az ábrázatára és"ez van"-t cserélt társával.