Csurka István beszéde a Hősök terén

Ötvenegy évvel ezelőtt, körülbelül ebben a napszakban, októberi szélben, napsütésben fegyvertelenül, dalolva és a magunk szülte jelszavakat, rigmusokat skandálva vonultunk tízezrével Budapest utcáin és tele volt a szívünk egy jobb magyar jövő reményével. Nem azt latolgattuk, hogy a tüntetésünk után vajon szocializmus marad-e vagy kapitalizmus következik, hanem egyszerűen szabadok akartunk lenni és magyarként akartunk élni a hazánkban.

Beszéd a Turul-szobor alatt 2007. június 4-én

A trianoni döntés 87. évfordulóján egyetlen kötelességünk van: minden önsajnálatot, múlton merengést félretéve, minden megrögzött szokásunkká vált másra áthárítást mellőzve szembenézni a tényekkel és megállapítani a megteendő lépéseket. Trianon ma nemcsak gyásznap, nemcsak emlékezés egy velünk megesett végtelen igazságtalanságra, hanem megkerülhetetlen parancs is. Trianon nem múlt el, Trianon itt van velünk, bennünk és itt működik bent a megmaradt ország, a megmaradt nemzet testében, örök daganatként, immár nem a szétszaggatás tervével, hanem az egész megsemmisítésének, leigázásának, gyarmatosításának nemzetellenes szándékával. „Shylocknak a szív kell” – mondja az uzsorás Shylock Shakespeare Velencei kalmárában. Kun Bélának is az kellett volna, Rákosinak, Kádár-Aczélnak, Gyurcsány- Kókának is az kell.