2007 első számától kezdve rovatom ezen a címen jelenik meg. Azt hiszem, hű vagyok önmagamhoz, és a Megmaradni sorozat gondolatmenetét folytatom. A magyar megmaradás ügye drámai fordulóponthoz érkezett: mindenoldalú politikai, társadalmi, kulturális ellenállás nélkül bizonyosan nem maradunk meg. A 2002-ben választási csalásokkal, hazugságokkal hatalomra került, majd 2006-ban még nagyobb hazugságokkal és fondorlatos csalásokkal uralmát folytatni képes balliberális rendszer kétségtelenül a fáradt, fogyatkozó, önmagát is emésztő nemzet végső leigázását, vagyonának maradékától, kultúrájának alapelemeitől való megfosztását, a magyarság felszámolását tűzte ki céljául.

A fedőbotrány – Szatíra directa –

Ez nem évértékelés, mindössze egy egyfelvonásos komédia vázlata, amely véletlenül év végén készült és meglehet, maga a színpadi mű sose íródik meg, mivel, ha a tárgya lelép, vagy netán börtönbe kerül, a színdarab iránt is azonnal megszűnik minden érdeklődés. Ezekután, azt hiszem mindenki előtt világos, hogy a Rózsadomb Géniuszának kormányáról szól ez a kalapálvány. Pontosabban egy kormányülésről, amelyet valamikor november végén, december elején tartottak, vagy nem tartottak, s amelyről egy s más, ahogy az már lenni szokott, kiszivárgott.