Ez az utolsó Szent István a várható rendszerváltozás előtt. A következőt már az előtte megejtett választások, szükségképpen az új kormány hivatalba lépése után tartjuk meg. Ha a jelenlegi gazember hatalomnak nem sikerül sem zavargások szításával, sem ál-, vagy valódi államcsőddel, az ország gyámság alá helyezésével megakadályoznia a választásokat, akkor Orbán kormány alakul. De ez bármennyire szükséges feltétele a rendszerváltozásnak, önmagában nem elégséges. A kérdés az, hogy mi veszi körül ezt a kormányt, milyen erőtér. Mennyire tisztánlátó, mennyire öntudatos magyar társadalom követeli az új, most már rendszerváltásra is felhatalmazott kormánytól a gyökeres fordulatot. Az országgyűlésbe bejutott, a törvényalkotásban résztvevő pártok milyensége, valódisága és mindenekelőtt önállósága vagy idegenszolgálata is fontos természetesen, de a követelményeket velük szemben is a felvilágosult, a magyar öntudatában megerősödött nemzeti közvéleménynek kell meghatároznia, elvárnia.

A címben jelzett kérdésről már elgondolkodtam ezeken a hasábokon. Akkor az SZDSZ egyetlen vállvonással elintézett szétesése és egykori zsidó alapítóinak kurta-furcsa kiszállása hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt megint valami talmud-turpisságnak kell lennie. Most az ellenkező oldalról kaptam ilyen irányú figyelmeztetést. A Vasárnapi Újság egyik utolsó számában elhangzott a Nemzeti Szövetség két vezetőjének bejelentése, hogy többszázezres tagságukkal, lendületes kurultájösszejöveteleikkel apjában változtatják meg magyar valóságot, de nem alakulnak párttá. Elegük van a pártokból. Amit elmondtak, abból nemzeti elkötelezettségük kiviláglik, céljaik nagyjából megegyeznek a MIÉP másfél évtizede kitűzött földvédő, kistulajdonost, kis gazdaságot, a munkát és a magyar öntudatot fejlesztő céljaival, de ők mindezt most nem pártként elindulva, a választáson akarják elérni.