Csurka István: A legfontosabb kérdések felsorolása
Ez az utolsó Szent István a várható rendszerváltozás előtt. A következőt már az előtte megejtett választások, szükségképpen az új kormány hivatalba lépése után tartjuk meg. Ha a jelenlegi gazember hatalomnak nem sikerül sem zavargások szításával, sem ál-, vagy valódi államcsőddel, az ország gyámság alá helyezésével megakadályoznia a választásokat, akkor Orbán kormány alakul. De ez bármennyire szükséges feltétele a rendszerváltozásnak, önmagában nem elégséges. A kérdés az, hogy mi veszi körül ezt a kormányt, milyen erőtér. Mennyire tisztánlátó, mennyire öntudatos magyar társadalom követeli az új, most már rendszerváltásra is felhatalmazott kormánytól a gyökeres fordulatot. Az országgyűlésbe bejutott, a törvényalkotásban résztvevő pártok milyensége, valódisága és mindenekelőtt önállósága vagy idegenszolgálata is fontos természetesen, de a követelményeket velük szemben is a felvilágosult, a magyar öntudatában megerősödött nemzeti közvéleménynek kell meghatároznia, elvárnia.
Módosítás: ( 2009. augusztus 29. szombat, 08:25 )
Bővebben...
Csurka István: A többpártrendszer párttalanítása
A címben jelzett kérdésről már elgondolkodtam ezeken a hasábokon. Akkor az SZDSZ egyetlen vállvonással elintézett szétesése és egykori zsidó alapítóinak kurta-furcsa kiszállása hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt megint valami talmud-turpisságnak kell lennie. Most az ellenkező oldalról kaptam ilyen irányú figyelmeztetést. A Vasárnapi Újság egyik utolsó számában elhangzott a Nemzeti Szövetség két vezetőjének bejelentése, hogy többszázezres tagságukkal, lendületes kurultájösszejöveteleikkel apjában változtatják meg magyar valóságot, de nem alakulnak párttá. Elegük van a pártokból. Amit elmondtak, abból nemzeti elkötelezettségük kiviláglik, céljaik nagyjából megegyeznek a MIÉP másfél évtizede kitűzött földvédő, kistulajdonost, kis gazdaságot, a munkát és a magyar öntudatot fejlesztő céljaival, de ők mindezt most nem pártként elindulva, a választáson akarják elérni.
Módosítás: ( 2009. augusztus 29. szombat, 08:24 )
Bővebben...
|
A Nyár mint politikai probléma
Régen, a Krúdy Gyula által bús-boldoggá álmodott előidőkben, a falu számára a Tél adta a pihenés évadját. A falvak népe behúzódott a kemencepadkákra, csak az állatok ellátásáról kellett gondoskodni, mezőre nem lehetett kimenni: nem kellett dolgozni. A szegény ember számára ez volt a nyaralás: amikor nem lehetett látástól vakulásig dolgozni. Ez az idő végérvényesen elmúlt, csak a könyvekben él, azokat meg nemigen olvassák és a nyár üzletté vált. A városok népe az iskolai szünettel párhuzamosan kihúzódik a városokból, vízpartokra, hegyekbe és költi a pénzét. Már, akinek van mit. A nyaralás, mint tömegtevékenység a huszadik században vált létformává. Ma már nem is számít modern, fogyasztói társadalomnak az, amelyikben nincs tömeges nyaralás és nincs nyaraltató iparág, üzlet. Afrika népei nemigen nyaralnak. A száraz évszakban várják a monszunesők megeredését, aztán pedig azt, hogy ne legyen minden oly átkozottul nedves.
Módosítás: ( 2009. szeptember 15. kedd, 08:34 )
Bővebben...
Az ellenség tervei
A magyarság ellensége az a belső, a Kádár-Aczél-korszak nómenklatúrájából és értelmiségi technokráciájából a rendszerváltás előtt, alatt és után kifejlődött, elsősorban zsidó nagypolgárságból és volt ávós családokból összeállt réteg, amely jelenleg minden hatalom birtokosa. Ez az uralom most bajba került, mert az általa kialakított gazdasági és társadalmi rendszernek már nincs honnan és mit rabolnia. A magyarság kimerült és az ellenállásnak olyan formáit alakította ki végszükségben, amely ugyan önmagát is felemészti, de a rendszer fenntartását is lehetetlenné teszi. Elég, ha csak a munka-nem vállalásra, az adómegkerülésre és a közönynek és a befelé fordulásnak a borzalmas szokásaira gondolunk. A magyarság hasonló technikával buktatta meg a Kádár–Aczél-rendszert is. Igaz, végső tönkremenése, erkölcsi züllése, önmaga lehetőségeihez képest is műveletlenné válása ebben az önpusztításban kezdődött meg.
Bővebben...
|