A Die Weltwoche svájci hetilap „Ein Wort von Merkel – und die Flut ist gestoppt" című cikkének fordítása. Az interjú a lap 2015. november 12-ei számában jelent meg.
Felhívta mostanában valamelyik EU-s hivatali kollégája, hogy tanácsot kérjen Öntől, köszönetet mondjon Önnek vagy akár bocsánatot kérjen?
A kollégákhoz fűződő viszony nem mindig könnyű sem telefonbeszélgetések, sem találkozóink alkalmával. Kéthetente találkozunk, ez elég sok. Éppen múlt vasárnap volt derült égből egy találkozónk a Balkán-államok, Ausztria és Németország állam- és kormányfőivel.
Természetesen arra gondolok, hogy Önnek politikájával végső soron igaza lett a menekültkérdésben. Most majdnem mindenki kerítést akar.
Van egy világos különbség a nyelvezetben és a hangnemben, amit akkor használunk, amikor a folyosón beszélünk egymással, és akkor, amikor a tárgyalóasztalnál ülünk. Nem az én feladatom, hogy leleplezzek néhány, az EU-n belüli politikai vitákkal kapcsolatos szerencsétlen tényt, de a helyzet az, hogy már egyre ritkább az, hogy valaki reagál a másikra. Amikor valaki reakciót akar kiváltani, akkor erősen provokál vagy személyeskedik, különben a jelenlevők mindegyike egymás után kipipálja a saját dolgait anélkül, hogy a másikkal foglalkozna. Ha a folyosón vagyunk együtt, akkor ez másképp van.
Mi pedig azt hittük, hogy az ilyen EU-csúcsokon egymásnak esnek.
Közöttünk, politikai vezetők között a vita, a szabad eszmecsere, a szabad beszéd kultúrája sajnos már nem feltétlenül része a tárgyalásnak. Ez a nyilvános arénában – tehát a médiában és a közvélemény előtt is – egyre ritkább. Talán ez is a migrációs válság hatása: a szabad és őszinte véleménycsere egyre kevésbé része az európai politikai elit kultúrájának. Mindent szabályoznak, fegyelmeznek, és minden vezető minden megnyilvánulása a saját politikai táborához igazodik. Aki mást képvisel, mint az euroliberális főáram, kilóg a sorból, és megpróbálják őt elszigetelni. Az európai baloldal ebben sokkal ügyesebb, mint a néppárti tábor. Elveszítettük azt, ami az európai földrészt vonzóvá tette, és ami nekünk, magyaroknak a vonzerejét jelentette: a szabad politikai vitát. Az EU a politikai korrektség miatt egyfajta királyi udvarrá változott, ahol mindenkinek jól kell viselkednie, miközben a migráció sürgető kihívás számunkra: sok váratlan következménye és megválaszolatlan kérdése van Európa identitásáról vagy a kereszténység szerepéről. De mindaz, amit az ember ezzel kapcsolatban olvas vagy hall, legtöbbször se nem érdekes, se nem inspiráló. Ez egy elvesztegetett esély.