Magyar Igazság és élet pártja

Három napja tartózkodom Gázában, és mást sem hallok, mint horrorisztikus történeteket. A barátaim, az újságírók, az egészségügyi dolgozók, a diákok, a taxisofőrök, az értelmiségiek, és egyáltalán mindenki, akivel szóba elegyedtem, úgy beszél, mintha egy hatalmas gombóc lenne a torkában. Mintha láncdohányosok lennének, akik annyi cigarettafüstöt lélegeztek be, hogy immár szólni sem tudnak. Tegnap este találkoztam az egyik barátommal, Mohameddel, akit három éve nem láttam. Azóta megnősült, gyermeke született, sőt a második kisbabájukat várják. Tavaly egy hétig Európában tartózkodott a munkájával összefüggésben, ugyanis valamilyen nemzetközi segélyszervezetnek dolgozik. Amikor hazafelé tartott, a kairói repülőtéren feltartóztatták, és 5 napon keresztül egy kis szobában, 10 másik gázaival együtt fogva tartották. Majd továbbszállították a rafahi határátkelő közelébe, ahol további 60 napig, sok ezer palesztinnal együtt egy valóságos lágerben várakoztatták őket, amíg végül hazatérhettek. Az egyiptomiak mindezt az izraeli hatóságokkal együttműködve teszik. Hasonlóképpen bánnak a palesztinokkal a jordániaiak is, igaz, ott még nem állítottak fel lágereket. Egyelőre.
Mohamed mégis azt mondja, inkább elvisel újabb 60 napos bezártságot az egyiptomi fogolytáborban, de szeretne néhány napot eltölteni "odakint". A gázaiak életének minden mozzanatát alapvetően meghatározza az izraeli megszállás és a blokád. 1,5 millió ember él itt, ezen a parányi területen, hermetikusan elzárva a külvilágtól. Nem más az övezet, mint egy hatalmas koncentrációs tábor. Benzin az izraeli blokád következtében immár alig kapható, az utcákon a főzőolaj szaga terjeng, amit sokan autóikba beletöltenek. A kórházak, az élelmiszerboltok, a hentesüzletek, a hivatalok, az iskolák, a gyárak, a klinikák energiaellátását vagy generátorokkal biztosítják, vagy pedig egész egyszerűen leálltak ezek az intézmények az üzemanyag hiánya miatt. A szennyvíztisztító telepek működésében is fennakadások vannak, így azután hatalmas mennyiségű szennyvíz ömlik a tengerbe, tovább mérgezve a vizet.
Vérhas, kolera és más fertőző betegségek ütötték fel a fejüket, miközben néhány mérfölddel északabbra, az izraeliek jólétben élnek, tiszta vizet isznak, napoznak a tengerparton... és amint egy palesztin megbetegszik, az orvosok mindent megtesznek ugyan érte, hogy fájdalmait enyhítsék, ám hiába, mert a blokád következtében, amely lassan egy éve tart, legalább 95 életfontosságú gyógyszer hiánycikk.
Melyik a legfontosabb gyógyszer, amelyik már szintén alig-alig kapható? Nem nehéz kitalálni. Természetesen a fájdalomcsillapítók. Utam során ellátogattam az övezet északi részén található al-Awda Kórházba. Az intézmény gyógyszerésze megmutatta nekem a raktárakat - kongtak az ürességtől! Fájdalomcsillapító szerekből pedig mindössze két hétre elegendő készletük van. Az izraeliek több más gyógyszer mellett nem engedik be a Gázai övezet területére a fájdalomcsillapító szereket és a szívbetegségek kezelésére szolgáló készítményeket sem. Miféle elmebeteg, szadista politika ez? Világos, hogy a cionisták már-már elviselhetetlen fájdalmat és szenvedést akarnak okozni a gázai palesztinok számára. "Már nem hónapról hónapra, hanem napról napra, óráról órára élünk" - mondta nekem a kórház egyik orvosa.
Tisztelet és becsület az al-Awda Kórház ápolóinak és doktorainak! Imádkozunk értük és betegeikért. Imádkozunk azért, hogy a mentőautójuk - amely a spanyol kormány ajándéka - ne álljon le benzinhiány miatt, és a legközelebbi izraeli légicsapás vagy szárazföldi támadás során eljusson a sebesültekhez.
Roppant nehéz végignézni mindezt... fájdalmas látni a barátokat és kollégákat, amint szinte hihetetlen kínokat élnek át. Nem tudom, meddig bírják még. Tarthatatlan az itt kialakult helyzet. Soha, soha nem lenne szabad így bánni emberekkel: elnyomják, megfélemlítik őket, betegségek tizedelik soraikat, folyamatosan éheznek, és távozni sem tudnak, be vannak zárva erre a parányi területre. És miközben ez a felfoghatatlan borzalom történik, itt, a szomszédban egy nukleáris fegyvereket is birtokló hatalom, teljes katonai elnyomó gépezetével együtt, gratulál saját magának, mivel állítása szerint övé a "legerkölcsösebb hadsereg a világon". Szégyellje magát Barak Obama, és mindenki más, aki kiáll Izrael mellett!
Az 1,5 millió gázai palesztin nagy többsége külföldi segélyeken tengődik, 60%-uk munkanélküli, de 100%-uk a végsőkig elkeseredett, és reményvesztetten és kétségbeesetten nézi a gyönyörű kék mediterrán eget. És noha a tenger szenynyezett és mérgező, képletesen szólva még mindig úsznak, halat fognak, és még nem adták fel a harcot. Szeretném tudni, szeretném megérteni, mi ad erőt nekik? Amikor erről kérdezek valakit, általában mosolyogva annyit mond: "Ki kell tartanunk... gyermekeinkért, asszonyainkért, önmagunkért."
Elképesztő, hihetetlen állhatatosság, kitartás, amelyet mi, nyugati emberek felfogni sem tudunk.
Fordította: Zábori László szoveg>Nora Barrows-Friedman a Pacifica Radio, valamint az Inter Press Service munkatársa. Gyakran utazik a megszállt palesztin területekre.
Utóirat: Június 12-én a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának küldöttsége Németh Zsolt elnök vezetésével Ramallahban, a Palesztin Hatóság székhelyén vendégeskedett. Arról nem érkezett hír, hogy aggodalmukat fejezték volna ki vendéglátóik előtt a gázai palesztinok sorsával kapcsolatban. Arról sincs tudomásom, hogy bármely ma-gyar intézmény vagy segélyszervezet segítséget ajánlott volna fel a szenvedő gázaiak részére.

Zábori László