Magyar Igazság és élet pártja

Ami sok, az sok - gondolhatták az iraki bábkormány vezetői, amikor az amerikaiak közölték velük, milyen sorsot is szánnak országuknak az elkövetkező évtizedekben. A hónapok óta zajló titkos tárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint az USA nem kevesebb, mint 58 katonai bázist kíván fönntartani a közel-keleti ország területén. Az amerikai haderő tagjai fölött iraki bíróság nem ítélkezhetne, de még a különböző biztonsági cégek alkalmazottaira sem vonatkoznának a helyi törvények. Sőt, az amerikai hadseregnek joga lenne bárkit letartóztatni, és a gyanúsítottakat nem is kellene átadniuk az iraki hatóságoknak. Mi több, támadást is indíthatnának, akár belföldi, akár külföldi célpontok ellen, a bagdadi kormány engedélye nélkül! Az ország légtere pedig szintén az USA ellenőrzése alatt állna. Íme az új, "demokratikus" Irak, amelynek példája nyomán a demokrácia gyökeret ver majd az egész közel-keleti térségben!
Az iraki kormány ezeket a megalázó feltételeket természetesen nem fogadhatta el. A parlament különböző pártjainak vezetőiből sebtiben létrehoztak egy testületet, amely alapos vizsgálatnak vetette alá az amerikaiak kívánságait. A kiadott közlemény szerint "Irak szuverenitását", az "iraki nép érdekeit" semmiféle egyezmény nem sértheti. Az amerikaiak kegyeit és támogatását élvező iraki kormányzat természetesen szeretné fenntartani legalább valamilyen látszatát annak, hogy az ország független, és a kormány a "helyén van". Nuri Al-Maliki miniszterelnök Jordánia fővárosában, Ammanban hangoztatta fenntartásait. Meglehet, ismét csak színjáték folyik: az amerikaiak teljesíthetetlen feltételeket szabnak, hogy azután legyen miből engedniük, és így, még nagylelkűnek is tűnve, mégiscsak elérjék, amit szeretnének. A bagdadi vezetés pedig "keménykedhet" egy kicsit az amerikaiakkal, "engedményeket csikarhat ki" tőlük, és így bebizonyíthatják: nincsenek teljesen alávetve Washington akaratának. Szépen kigondolt PR-akció, azonban tartok tőle, az irakiakat ilyesmivel már nem lehet félrevezetni. Több mint egymillió halott, négymillió menekült, sok millió sebesült, elszabadult erőszak, éhínség, nyomor és zűrzavar az amerikai beavatkozás következménye. Miféle propagandaattrakció fedheti el a valóságot? 
  Az iraki-amerikai biztonsági egyezmény ügye azért került most napirendre, mert az ENSZ határozata alapján a "nemzetközi erők" az év végéig tartózkodhatnak az ország területén. Persze szégyen és gyalázat, hogy a világszervezet ilyen döntést hozott, viszont az amerikaiak aligha reménykedhetnek a megszálló erők mandátumának meghosszabbításában. Ezért most Washington egy megállapodás keretében szeretné biztosítani hadseregének további jelenlétét Irakban. Nincs új a Nap alatt: a szovjet katonák a hidegháború idején például a Varsói Szerződés határozatai alapján tartózkodtak Kelet-Európában, így hazánk területén is. Tragikomikus, amikor a hódító, terjeszkedő birodalom a meghódított gyarmat irányítására kijelölt, mindenben a megszállók akaratának alávetett úgy-nevezett "vezetőkkel", vagyis saját bábjaikkal köt "megállapodásokat". Miképpen lehetne az ilyesmit komolyan venni?  Ali Sistani
ajatollah, az iraki síiták legfőbb vallási vezetője erélyes szavakkal szólította fel a bagdadi kormányt: csakis olyan szerződést kössön, amely biztosítja az ország függetlenségét és a nemzet érdekeinek védelmét. Felemelte szavát Moqtada Al-Sadr, a legerősebb síita fegyveres szervezet, a Mahdi hadseregének vezére is, aki rámutatott: az USA hosszú évtizedekre szeretné megvetni a lábát Irakban, ami álláspontja szerint tűrhetetlen. Moqtada Al-Sadr milicistái és az amerikai hadsereg, valamint a vele szövetséges iraki kormányerők között az elmúlt hónapok heves össze-csapásai után valamelyest csökkent ugyan a feszültség, ám szórványos összecsapások még most is előfordulnak. Irán is hallatta a hangját: a korábbi elnök, Hashemi Rafsanjani szerint a készülő egyezmény nem csupán Irak, de az egész térség számára elfogadhatatlan. Mint mondta, ha a megállapodás megszületik, "Irak népe rabszolgasorba sülylyed", hazájuk pedig beláthatatlan időkig amerikai uralom alá kerül. Az iraki szunniták álláspontja is eléggé egyértelmű, hiszen a fegyveresen harcoló felkelők többsége az ő soraikból kerül ki.
Csakhogy igen sokan vannak, akik egyáltalán nem bánják, ha Amerika hosszú évekig fenntartja jelenlétét Irakban. A síiták hatalmukat és befolyásukat az USA agressziójának köszönhetik. Egy csapatkivonás esetén könnyen meginogna az agyaglábakon álló rendszer. De még a szunniták soraiban is akadnak egyesek, akik úgy vélik, ha az amerikaiak távoznának az országból, Irán, illetve a síiták hatalma még tovább növekedne. Még olyan véleménnyel is lehet találkozni, mely szerint Irakot nem csupán Amerika, de Irán is uralma alatt tartja, és a két hatalom közül az előbbi a kisebbik rossz! Nem kétséges továbbá, hogy Izrael, valamint Washington külpolitikáját alapvetően meghatározó Izrael-lobbi az iraki megszállás fenntartásában érdekelt. Szaúd-Arábia valamint az Öböl-menti szunnita arab államok álláspontja sem egyértelmű: időnként hangoztatják ugyan kételyeiket az USA közel-keleti terjeszkedésével kapcsolatban, ám a színfalak mögött, sőt időnként nyilvánosan is támogatásukról biztosítják Washingtont, mivel okkal vagy ok nélkül, de tartanak a perzsa állam és általában a síiták térnyerésétől. Aztán ott van még az amerikai hadsereg, és a katonai kiadások növelésében érdekelt gazdasági és politikai csoportok - a "katonai-ipari komple-xum" -, amelyek úgyszintén szeretnék, ha az Egyesült Államok nem engedné ki markai közül Irakot. És végül, de korántsem utolsó- sorban a hivatali idejének végéhez közeledő Bush-adminisztráció is szeretne végre valamiféle sikert fölmutatni. Ha sikerülne megkötni a paktumot, akkor azt lehetne mondani, a "törvényes" iraki kormány "saját akaratából" járult hozzá az amerikai hadsereg jelenlétéhez. Mert csak így kerülhető el a káosz, a polgárháború, és a terroristákat is csak az amerikaiak tudják féken tartani - zengheti majd a hazug propaganda. Valószínűnek tűnik tehát, hogy július végére az egyezményt valamiképpen nyélbe ütik. A megállapodás pedig biztosan sokkal szebb lesz, mint amilyennek most tűnik. A lázongó gyarmat kap némi koncot. Az Amerika kegyéből működő iraki bábkormánynak talán megengedik, hogy beleszóljon abba, mi történik Irakban. Amerika igazán nagyvonalú.
Zábori László

---