Magyar Igazság és élet pártja

Július 2-án Husam Taysir Dwayat 30 éves, Izraelben élő palesztin férfi beült buldózerébe, ám ezúttal nem munkáját végezte, hanem békés járókelőknek vezette járművét Jeruzsálem nyugati negyedének egyik forgalmas utcájában. Hárman azonnal meghaltak, 66 ember pedig megsebesült, míg végre egy izraeli katona lelőtte a gyilkos sofőrt. A zsidó állam politikusai azonnal kijelentették: terrorista akció történt. Akkor pedig megtorlásnak is lennie kell. És mint ahogy az lenni szokott, az izraeli álláspontot hangoztatta a nyugati sajtó nagyobbik része is. Semmi kétség: az akció megdöbbentő és felháborító. De tényleg terrorista követte el ezt a "buldózeres támadást"? És ha már a buldózereknél tartunk, Izraelnek vajon nincs oka szégyenkezni?
A zsidó állam rendőrsége azt közölte, hogy a különféle hamis híresztelésekkel ellentétben Husam Taysir Dwayat soha nem volt tagja egyetlen politikai csoportosulásnak sem. Viszont korábban többször is elítélték kábítószer-kereskedelem, valamint rablás és más erőszakos bűncselekmények miatt. A palesztin férfinek több mint hat éven keresztül zsidó barátnője volt, akitől egy gyereke is született. Mint a hölgy a gyilkos ámokfutás után közölte: barátjának "sohasem volt semmi baja a zsidókkal", így azután "a támadásnak nem lehetett semmiféle politikai oka". Ez a nyilatkozat azonban elsikkadt a hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatástól egyre távolabb sodródó izraeli és nyugati médiában. Ezek után eléggé furcsa, ha a vizsgálat eredményeit meg sem várva, az izraeli vezetők legott terroristának bélyegzik a buldózeres támadás elkövetőjét. Mert hiszen lehetséges, hogy magánéleti sérelmeit akarta megtorolni ezen a borzalmas módon, netán főnökeivel veszett össze. Magyarán: így vagy úgy, de eszét vesztette. Persze nincsen kizárva az sem, hogy bosszút akart állni a népe ellen elkövetett sok-sok bűncselekmény miatt. Lehetett magányos merénylő, vagy valamelyik palesztin fegyveres szervezet tagja - habár ismétlem, a családtagok, rokonok, ismerősök vallomásai alapján valószínűtlennek tűnik ez utóbbi lehetőség. Ha egy nem arab nemzetiségű személy követ el hasonló bűntettet, biztos nem nevezték volna legott terroristának az illetőt. Akkor megvárták volna, amíg a rendőrség és a titkosszolgálatok felderítik a bűncselekmény körülményeit. De mivel palesztin férfi gyilkolt, ő csakis terrorista lehet - az izraeli és a nyugati álláspont szerint. Előítéletekről, rasszizmusról persze szó se essék.
Tudjuk jól: a terrorizmus sok esetben ürügy, amelyre hivatkozva lehet megtorlást, katonai akciókat, sőt háborút is indítani, és nemzeteket, országokat leigázni. Már a támadás másnapján, július 3-án Ehud Olmert izraeli miniszterelnök felszólította a hatóságokat a merénylő kelet-jeruzsálemi házának lerombolására. Mint mondta, a palesztin férfi családját meg kell fosztani mindenfajta szociális juttatástól. "Keményebbnek kell lennünk a terrorista támadások elkövetőivel szemben... nem fordulhat elő, hogy ők minket gyilkolnak, miközben jogosultak különböző kedvezményekre, amelyeket a mi államunk számukra biztosít." Hozzátette azt is, hogy a "biztonsági fal (amelyet Izrael illegálisan, a nemzetközi jog előírásait megszegve 2004 óta épít a palesztin területeken - Z.L.) sem véd meg bennünket a belülről kiinduló támadások ellen". Erre előbb is rájöhetett volna! De mit fognak most tenni? Betonbunkerbe zárják egész Izraelt, vagy a palesztinokat falazzák körbe, mint Góg és Magóg népét annak idején? Másnap Ehud Barak, a zsidó állam honvédelmi minisztere már nem csupán a Dwayat családja elleni megtorlásról beszélt, hanem Alaa Abu Dhaim házának lerombolását is elrendelte. Õ volt az a palesztin merénylő, aki még májusban nyolc izraelit gyilkolt le egy katonai-vallásos ismereteket oktató iskolában. Persze a "kollektív büntetés" jogosságát sehol a világon nem ismerik el, de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy kényelmetlen összevetésekre nyílik alkalom. 2005. augusztus 4-én egy Natan-Zada nevű dezertált katona az észak-izraeli Shfaram városában megölt négy palesztint, további tízet pedig megsebesített. A merénylő a Kach nevű, zsidó telepesekből álló fegyveres csoport tagja volt. A szervezetet az izraeli és az amerikai kormány is terroristának nyilvánította azt követően, hogy annak egyik tagja, Baruch Goldstein 1994-ben 29, éppen imádkozó palesztint gyilkolt le Hebronban. Natan-Zada tettét azért követte el, mert így kívánt tiltakozni a Gázai övezetből történő izraeli kivonulás ellen. (Kár volt: a zsidó állam valójában a mai napig szoros felügyelete alatt tartja a parányi területet.) Mármost a "buldózeres támadás" elkövetőjével ellentétben úgy Natan-Zada, mint korábban Baruch Goldstein bizonyítottan előre eltervelte, politikai célok érdekében hajtotta végre gyilkos akcióját. És noha mindkettőjük tettét először terroristának bélyegezték Tel-Avivban, házaik lerombolását nem rendelték el, családjaikat nem fosztották meg jövedelmeiktől. Sőt, Baruch Goldsteint valóságos hősnek tartják a telepesek radikális köreiben, Natan-Zadát pedig egy miniszteri bizottság mentesítette a terrorizmus elkövetésének vádja alól azon az alapon, hogy ő a "hadsereg kötelékében szolgáló katonaként" nem lehet terrorista. Különös érvelés, hiszen a Hamasz vagy épp a Hezbollah fegyveresei is "katonák" (nem beszélve az iraki ellenállókról, vagy épp az iráni Forradalmi Gárda tagjairól), így akkor ők sem követhetnek el terrorista akciókat, továbbá Natan-Zada nem "szolgált" a hadseregben, amikor tettét elkövette, mivel otthagyta harcostársait, vagyis dezertált. (Igaz, elvi okokból cselekedett így.) Mindenesetre áldozatainak hozzátartozói semmilyen kártérítésben nem részesültek, mert hiszen nem "terrorista", sőt még csak nem is "ellenséges" támadás következtében vesztették életüket - legalábbis a hivatalos izraeli álláspont szerint. Mi több, eljárás folyik 12 palesztin ellen, akik annak idején ártalmatlanná tették, majd megölték a lövöldöző Natan-Zadát. Viszont az izraeli katona, aki megölte a buldózer gyilkos sofőrjét, valóságos hős ma Izraelben. Az arab illetve a zsidó életek tán nem azonos értékűek?
Az Izraeli Emberi Jogok Szervezete vizsgálatai szerint 2007-ben az arabellenes, raszszista indítékú támadások száma 26%-kal növekedett a zsidó államban. Ugyanennek a csoportnak a felmérése szerint az izraeliek 50%-a úgy gondolja, az országban élő arabokat nem illetik meg ugyanolyan állampolgári jogok, mint őket. A zsidó fiatalok 75%-a szerint pedig a palesztinok kevésbé intelligensek, sőt koszosabbak is, mint az izraeliek. Megdöbbentő adatok. A szervezet jelentésében arra is rámutat, hogy a média kulcsszerepet játszik az arabellenes érzelmek felkeltésében. 2007 márciusában egy vizsgálat pedig azt mutatta ki, hogy a zsidók 75%-a nem lakna egy házban arabokkal, 60%-uk nem engedne otthonába belépni sem egy arabot, a megkérdezettek 50%-a szerint pedig a "nemzet elárulása", ha egy zsidó házastársul arab embert választ. Mit szólnak mindehhez a nálunk észt osztó liberális megmondó emberek? Mohammed Barakesh, a knesszet kevés számú palesztin képviselőjének egyike "az egymást követő kormányok arabellenes politikája következményének" tartja a raszszizmus erősödését a zsidó államban. Amerika és a Nyugat támogatása azonban töretlen, sőt még erősödik is. No comment.
Ami pedig a buldózert illeti, az bizony valóban jelképpé vált a Közel-Keleten, csakhogy nem a palesztin, hanem az izraeli brutalitás jelképévé. Ezekkel a behemót és hatalmas járművekkel dózerolták le az elmúlt évek során sok ezer palesztin otthonát. És ezeknek az akcióknak bizony számos halálos áldozata is volt. Köztük van egy fiatal amerikai lány, Rachel Corrie, akit 2003 márciusában egy izraeli buldózer halálra gázolt, miközben meg akart védeni egy megsemmisítésre ítélt palesztin családi hajlékot. De említhetnénk a 38 éves, mozgáskorlátozott Jamal Fayed esetét is, aki 2002 áprilisában vesztette életét, amikor is egy izraeli buldózer rádöntötte saját házának a falát. Ugyanekkor Nabluszban az Al-Shabi család nyolc tagja maradt ott holtan ledózerolt otthonuk romjai alatt. (Köztük nők és gyermekek is.) A 16 esztendős gázai Mahmud Kayed fejét roncsolta össze egy izraeli buldózer, míg a 75 éves, tolószékhez kötött Ibrahim Mahmoud Khalafallah képtelen volt időben elhagyni a házát, és ezért az életével fizetett. A felsorolt és a fel nem sorolt palesztin áldozatok ugyanúgy méltók a megemlékezésre, mint azok az izraeliek, akiket Husam Dwayat buldózere gázolt halálra július 2-án.

Zábori László