Szívelégtelenség következtében vasárnap meghalt Alekszandr Szolzsenyicin. A Nobel-díjas orosz író hosszabb ideje betegeskedett, főként magas vérnyomástól szenvedett. Szolzsenyicin 89 évesen Moszkva közelében található otthonában hunyt el vasárnap, röviddel éjfél elött (23.45). Halálának hírét fia közölte az orosz ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Az orosz államfő, Dimitrij Medvegyev részvétét fejezte ki az író családjának.
Alekszendr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. A Rosztovi Egyetemen tanult matematikát, fizikát, majd irodalmat. A II. világháborúban katonaként vett részt, majd 1945-ben letartóztatták, egy magánjellegű levele miatt, amiben bírálta Sztálint. Ezután 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan azonban az írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban gyorsan népszerűek lettek.
Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit. Első volt ezek sorában az "Ivan Gyeniszovics egy napja". Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az 1960-as évek közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet Írószövetségből.
Az 1973-ban írt "A Gulag szigetcsoport" című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. Művét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében az írót kapitalistának, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki. Szolzsenyicin 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban. 1990-ben kapta vissza az orosz állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba.