Magyar Igazság és élet pártja

Oroszország a jelek szerint nemcsak a grúziai harctéren aratott győzelmet, hanem a diplomáciai fronton is. Az egykori Szovjetunió számos tagállama, illetve szövetségese, sőt Kína is jelezte: megértik Moszkva lépéseit a Kaukázus térségében. Az természetesen senkit sem lepett meg, hogy Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök már augusztus 19-én kifejezte szolidaritását Oroszországgal, amikor Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyev államfővel. De ami ennél is aggasztóbb lehet Amerika számára: az ősz folyamán a két állam megegyezést ír alá egy közös légvédelmi rendszer kiépítéséről. Ugyanezen a napon, vagyis augusztus 19-én  a kazah külügyminisztérium is kiadott egy közleményt, amelyben egyértelműen állást foglalt Oroszország mellett. Augusztus legvégén azután Tadzsikisztán fővárosában, Dusanbéban összeült a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcsértekezlete. Ahol is Nurszultan Nazarbajev kazah elnök Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel folytatott kétoldalú tanácskozása után közölte: Moszkva számíthat országának támogatására a grúziai válság ügyében. A csúcstalálkozó résztvevői - Kína, Oroszország, Tadzsikisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán és Üzbegisztán vezetői - a megbeszélések után kiadott nyilatkozatukban leszögezik: "Támogatják Oroszország aktív szerepvállalását a kaukázusi térségben, a béke megteremtése és az együttműködés fejlesztése érdekében."
Kazahsztán elnökének határozott kiállása különösen kellemetlen lehet Washington számára. Az országban hatalmas, részben még kiaknázatlan olaj-és földgázlelőhelyek vannak, ezen kívül pedig határos mind Oroszországgal, mind a Kínai Népköztársasággal. (Az orosz- kazah határ a világ leghosszabb szárazföldi határa két állam között, 7500 km hosszú.) Nem csoda hát, ha az Egyesült Államok a Szovjetunió összeomlása óta igyekezett befolyása alá vonni a hatalmas közép-ázsiai államot. Bizonyos jelek még évekkel ezelőtt arra utaltak, az amerikaiak sikerrel vetik meg a lábukat Kazahsztánban. Most azonban mégis úgy tűnik, az önmagára találó Oroszország vonzóereje erősebb.
Feltűnt aztán a színen Szíria is. Basar Al-Asszad szíriai elnök augusztus 21-én és 22-én folytatott megbeszéléseket Moszkvában. Az államfő egyértelműen kiállt Oroszország mellett a kaukázusi eseményekkel kapcsolatban, hangoztatva: a felelősség kizárólag Grúziát terheli a háborús cselekményekért. Cserébe pedig Damaszkusz korszerű orosz fegyvereket vásárolhat. Sőt, szóba került a 280 km hatótávolságú orosz Iskander rakéták eladásának ügye is, de ebben a kérdésben nem született megegyezés. Miként Moszkva nem jelentette be igényét a szíriai Tartusz kikötőjének használatára sem, amely pedig a szovjet hadiflotta egyik legfontosabb állomáshelye volt. A felek egyelőre még óvatosak, nem akarják a feszültséget a forrpontig hevíteni a régióban. Igaz, a másik oldal kevéssé finnyás. A szíriai elnök szerint "Izrael katonai aktivitása a Kaukázus vidékén más országokat arra ösztönöz, hogy megerősítsék kapcsolataikat Oroszországgal." Persze ugyanerre ösztönöz, mindennél erősebben, az agresszív amerikai terjeszkedés is.
Augusztus végén Alekszej Borodavkin orosz külügyminiszter-helyettes fogadta a moszkvai kínai nagykövetet, Liu Gucs-Hangot. A megbeszélés után közzétett nyilatkozat leszögezi: "A kínai fél tájékoztatást kapott az orosz lépések hátteréről a Kaukázus térségében, amelyekkel kapcsolatban kifejezte megértését."A hivatalos orosz hírügynökség még egy lépéssel továbbment, és azt közölte, hogy Peking helyesli Dél-Oszétia és Abházia orosz elismerését. No és Irán? A teheráni vezetés egyelőre óvakodik határozottan állást foglalni a grúziai konfliktusban. Az irániak talán azt fürkészik, miféle támogatásra számíthatnak Oroszország részéről, amennyiben kiállnak mellette. Orosz fegyverek, légvédelmi rendszerek vásárlása, esetleg a nukleáris téren folytatott együttműködés helyreállítása is szóba jöhet? Továbbá Teherán alighanem attól is tart, az USA esetleg átengedi Grúziát az oroszoknak, cserébe viszont szabad kezet óhajt egy Irán elleni támadáshoz. A háborúval fenyegetett Irán persze azért is óvatos, mert roppant vékony kötélen kénytelen egyensúlyozni. Nem úgy mint Venezuela, amelynek elnöke, a kemény fából faragott Hugo Chavez is egyértelmű támogatásáról biztosította Oroszország grúziai politikáját. Ami persze nem lepett meg senkit, hiszen a venezuelai államfő régóta egy Amerika-ellenes nemzetközi koalíció megteremtésére törekszik. Ami létre is fog jönni, hacsak nem jön meg Amerika józan esze.
Zábori László