Magyar Igazság és élet pártja

Milyen különös a sors: alig két héttel választási sikere után autóbalesetben elhunyt Jörg Haider, az osztrák radikális jobboldal vezéralakja, Karintia szövetségi állam kormányzója. A politikus Klagenfurttól délre autózott, amikor eddig ismeretlen okból lesodródott az útról, majd az út melletti töltésen többször megpördült. Haider súlyos sérüléseket szenvedett a fején és a mellkasán. A gépkocsiban rajta kívül más nem tartózkodott. A kiérkező mentősök azonnal kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. A legelső helyszíni rendőrségi vizsgálatok kizárták annak a lehetőségét, hogy esetleg merénylet történt volna. Haider pártjának szóvivője, Stefan Petzner, miután értesült a tragédiáról, megrendülten csak annyit mondott: "Ami történt, számunkra a világ végét jelenti." Heinz Fischer osztrák elnök a "politikai korrektség" nevében Jörg Haider halálát "emberi tragédiaként" jellemezte. (Ami azért elég megdöbbentő, hiszen az államelnöknek aligha lenne szabad ellenszenvét bármiképpen is kifejeznie politikusokkal, politikai irányzatokkal kapcsolatban, arról nem is beszélve, hogy Jörg Haider Karintia tartomány kormányzója is volt, így halála nem lehet pusztán "emberi tragédia", Ausztria számára is komoly veszteség.) A liberálisok és baloldaliak alighanem jókora megkönnyebbülést éreznek most. Haider okos, szókimondó, jó megjelenésű politikus volt, aki bátran kiállt hazájának érdekei mellett, és nem ijedt meg sem a bankárkaszttól, sem médiájuktól. 1950-ben született a felső-ausztriai Bad Goisern településen. Baloldali személyiségek is megirigyelhetnék szülei szociális helyzetét: édesanyja tanár, édesapja pedig cipész volt. Apja, Robert Haider 15 évesen csatlakozott az Ausztriában is szerveződő Hitlerjugendhez, 1934-ben pedig részt vett az elbukott náci puccskísérletben. Ezután menekülni kényszerült, és Bajorországban telepedett le. Itt lépett be a náci párt soraiba. Anyja szintén tagja volt a nemzetiszocialista pártnak. A második világháború után mindkettőjüket meghurcolták: Robert Haider egy rövid időre börtönbe is került, felesége, Dorothea Haider pedig elveszítette tanári állását. Bármit állítson is a teljesen megbízhatatlan média, a valóságban Haider politikusi pályája során számos alkalommal ítélte el a nemzetiszocialista diktatúrát. Ugyanakkor védeni is igyekezett a német katonákat, sőt még a nürnbergi perben elítélt náci vezetők egy részét is, mondván: "kötelességüket teljesítették".
Szülei, súlyos anyagi gondjaik ellenére, igyekezték fiukat a legjobb iskolákba beíratni. Így Bad Ischlben, a nevezetes császári fürdőhelyen végezte el a gimnáziumot. Középiskolás évei alatt csatlakozott egy nacionalista ifjúsági szervezethez. 1968-ban kiváló eredménnyel érettségizett, majd Bécsben a jogi egyetemen folytatta tanulmányait. A felsőoktatási intézményekben ekkoriban Európa-szerte lázongtak az anarchista, maoista, kommunista, vagy egyszerűen csak ostoba fiatalok. Haider azonban nem állt be a sorba, mint később sem soha: az egyetemen a Silvania nevű hazafias diákcsoport tagja volt. 1970-ben pedig már a Szabadság Párt ifjúsági szervezetének élén találjuk. Politikai karrierje voltaképpen ekkor kezdődött.
Az akkori Osztrák Szabadság Párt /FPÖ/ egy különös képződmény volt: liberálisok vezették, de furcsa módon nacionalisták, radikális jobboldaliak is otthonra leltek benne. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen lenne, pedig ha belegondo-lunk, mi sem természetesebb, minthogy az ember egyszerre szeresse a hazáját és a szabadságot. (Mint tette azt például a mi Petőfi Sándorunk, és a márciusi ifjak, akiket ma minden további nélkül szélsőségesnek és fasisztának bélyegeznének.) Sőt, mai szemmel nézve az is hihetetlen, hogy a 70-es években a pártot egy volt SS-tag, Friedrich Peter vezette, aki persze azt állította magáról: szakított nemzetiszocialista nézeteivel, és immár a liberalizmus híve. Sokan persze nem hittek neki, de Ausztriában elvégre szabadság volt, ami ugye azt is jelenti, hogy mindenki szabadon megvallhatja, és meg is változtathatja nézeteit. Később a Szabadság Párt élére Norbert Steger személyében egy olyan liberális került, aki harcot hirdetett a nacionalizmus ellen. Ez tetszett a nemzetközi pénzoligarchiának is, így a pártot beengedték a hatalom sáncai mögé: megszületett a Szociáldemokrata Párt és a Szabadság Párt koalíciója. Jörg Haider, aki továbbra is a párt hazafias szárnyának vezéralakjaként politizált, ekkoriban háttérbe szorult. Így, miképp egykor Julius Caesar is inkább Galliában lett az első ember, mintsem hogy Rómában legyen a második, Haider úgy döntött: ha már Bécsben nem tud komoly szerephez jutni, az erőteljesen nemzeti érzelmű Karintia tartományban próbálkozik. Rövid idő múlva ő lett a helyi pártszervezet vezetője. 1986 a "fordulat éve" lett a számára. Ekkor történt, hogy kiszabadult olaszországi börtönéből Walter Reder, egykori náci háborús bűnös, és hazatért Ausztriába. Megindult az ilyenkor kötelező elítélések, elhatárolódások és felháborodások áradata. Jörg Haider azonban üdítő kivételt jelentett ebben a cionista-liberális-balos kórusban, mivel kiállt Reder mellett, hangoztatva: a Waffen SS egykori tisztje a "hazáját védte", továbbá fölöslegesnek nevezte, hogy a védelmi miniszter bocsánatot kért Izraeltől azért, mert a hazatérő Rederrel kezet fogott. Ugyanebben az esztendőben Jörg Haidert a Szabadság Párt elnökévé választották, melynek következményeképp a Franz Vranitzky vezetése alatt álló szociáldemokraták azonnal felmondták az együttműködést a "szélsőjobboldali" párttal. Ezután jött létre a nagykoalíció - vagyis a balközép Szociáldemokrata Párt és a jobbközép Néppárt együttműködése, amely 13 esztendőn keresztül tartott.
1989-ben Haider elérte egyik legfontosabb célját: Karintia tartomány kormányzójává választották. Két év múlva azonban távozni kényszerült hivatalából. És miért? Se hazugságon nem kapták, és korrupciós ügyekbe sem keveredett. Viszont kimondott néhány igazságot a náci Németországról, márpedig az ilyesmi főbenjáró bűn ebben a demokratikusnak nevezett nyugati világban. Haider ugyanis a tartományi parlamentben kijelentette: szeretné, ha egyre többen dolgoznának azok közül is, akik erre eddig nem voltak hajlandók. Az egyik szocialista képviselő azonban erre azt mondta, a kormányzó "náci módszerek" alkalmazására készül. Haider nem ijedt meg, nem kezdett el szabadkozni, elhatárolódni, hanem a következőt válaszolta: "A Harmadik Birodalomnak legalább volt jó foglalkoztatáspolitikája."  A kijelentés teljesen nyilvánvaló igazságot tartalmaz, mégis kitört a vihar. Miután hosszú évekig lejáratókampányt folytattak Kurt Waldheim köztársasági elnök ellen is állítólagos háborús bűncselekményei miatt (egyet sem követett el), más sem hiányzott Ausztriának, mint egy újabb botrány. A befolyásos cionista szervezetek hatalmas nyomás alá helyezték a bécsi kormányt. Haider ezért lemondott tartományfőnöki tisz-
téről. Pártjában viszont megerősítette pozícióit: a liberálisok ugyanis sorra kiléptek az FPÖ-ből. 1993-ban azonban újabb kudarcok érték a politikust. A Szabadság Párt ugyanis népszavazással kívánt felhatalmazást adni a kormánynak a bevándorlás szigorítása (sőt az etnikai alapú iskolai szegregáció bevezetése) érdekében. A kezdeményezés azonban elbukott. Az európai uniós tagságról rendezett népszavazáson szintén a vesztes oldalra került, hiszen a polgárok több mint 60%-a a belépés mellett voksolt. Haider viszont az EU ellen kampányolt, mert féltette hazája függetlenségét. Aggodalmai egyébként azóta jórészt beigazolódtak.
Haider, akit ekkorra már valóságos ördögként festett le a média, hamar túltette magát a vereségeken. 1994-ben ugyanis ismét elnyerte a karintiai kormányzói tisztet. A következő esztendőben újabb botrány tört ki, ezúttal azért, mert Haider a Waffen SS egykori tagjaival találkozott "titokban", akik előtt kijelentette: "roppant mód örül, hogy olyan jellemes emberek közt lehet, akik kitartanak a meggyőződésük mellett." Ami, valljuk meg, valóban nem kis dolog, főként a mai világban, amikor is elveszett a hit, és a politikusok nem elveket követnek, hanem sok pénzt akarnak keresni. A Waffen SS talán valóban rossz ügyet szolgált, de mégis van valami tiszteletet parancsoló abban, amikor emberek kitartanak nézeteik és elveik mellett, akkor is, ha abból rengeteg hátrányuk származik. Haider ennyit akart mondani, sem többet, sem kevesebbet. Az ellene irányuló nevetséges és ostoba kampány végül nem érte el célját, mert 1999-ben Jörg Haidert ismételten Karintia tartományfőnökévé választották, miután pártja a legerősebb politikai erővé vált a tartományban. (A szavazatok 42%-át megszerezve.) És elkövetkezett a nagy siker esztendeje: az 1999-ben megrendezett országos választásokon a Szabadság Párt a voksok 27%-ával a második helyen végzett, megelőzve a konzervatív Néppártot. A két jobboldali politikai erő ekkor koalíciót kötött, a cionisták nyomására azonban Ausztriát jelképes blokád alá vették a nyugati világban. A fő ok természetesen az "antiszemita", "szélsőséges", "rasszista", és "idegenellenes" Jörg Haider vezetése alatt álló párt részvétele volt a kormányban. Ausztria ellen újabb igaztalan lejáratókampány indult tehát, amelynek kiötlői teljesen nyilvánvalóan semmibe vették az osztrák nép demokratikus és szabad választásokon kifejtett akaratát. Pedig a pártvezér nem vállalt szerepet a kormányban, később pedig a hazájára nehezedő nyomás következtében lemondott pártelnöki posztjáról is. Az Európai Unió ennek ellenére egy jó ideig fenntartotta még a Bécs ellen foganatosított szankciókat. Belülről is megkísérelték megingatni pozícióját: saját pártjában is fellázadtak ellene. Ám 2004-ben az FPÖ meg tudta őrizni többségét a bázisának számító Karintiában, ahol a jelek szerint senki sem volt képes Haidert és pártját lejáratni.  Az ország más részein azonban jelentősen visszaesett az FPÖ népszerűsége. Sokan már temetni kezdték Karintia tartományfőnökét, aki ráadásul retorikáján is tompított valamelyest. Már attól lehetett tartani, ez az egykori bátor és szókimondó "fenegyerek" balsorsába beletörődve félreáll, netán ő is belesimul az unalmas, gyáva, szürke, pénzéhes politikusok roppant népes táborába. (Sőt, hírek kaptak szárnyra állítólagos homoszexualitásáról is.) 2005-ben, némiképp váratlanul, Haider új politikai mozgalmat alapított Szövetség Ausztria Jövőjéért elnevezéssel. És ez a párt a következő esztendőben rendezett választásokon már a szavazatok 4,1%-át nyerte el, a két héttel ezelőtti voksoláson pedig a polgárok 11%-a tüntette ki bizalmával! Egykori pártja, a Szabadság Párt pedig a voksok 18%-át gyűjtötte be! A radikális jobboldal hihetetlenül megerősödött tehát nyugati szomszédunknál, és így Jörg Haider előtt is új lehetőségek nyíltak meg. És éppen most ragadta el a halál.
  Talán értelmetlen azon merengeni, mi lett volna, ha Jörg Haider élete során elnyeri valamikor a kancellári tisztséget. Ausztria egészen biztosan nem vált volna náci diktatúrává. És ezt azok is pontosan tudják, akik immár több mint húsz esztendeje folytatják a kampányt Jörg Haider, valamint Ausztria lejáratása érdekében. Viszont valószínűleg Bécs több önállósággal rendelkezne az Európai Unión belül, lenne egy határozott, karakteres osztrák külpolitika, a bevándorlás korlátozása érdekében határozott intézkedések születtek volna, és a bűnözés és a korrupció is kisebb gondot jelentene, mint manapság... De hát természetesen Jörg Haider, elveinek szögre akasztása nélkül semmiképpen sem válhatott volna Ausztria első emberévé. A világbirodalom irányítói ugyanis nem tűrnek meg "megbízhatatlan" consulokat a provinciák élén. Nem különösebben érdekes az sem, hogy a globális birodalom arisztokráciájának járszalagjára fűzött médiák mit hazudoznak össze róla. A történelem másképp fog rá tekinteni, mint a liberális és baloldali propagandisták teszik azt manapság.  Valószínűleg úgy tartják majd számon, mint olyan politikust, akinek volt bátorsága kimondani az igazságot, még akkor is, ha ezzel személyes politikai karrierjét tette kockára. Ezen kívül pedig a jövőben biztosan nagyra értékelik majd kiállását nemzetének érdekei mellett a globális világbirodalom agresszív terjeszkedésének korszakában. Földi pályafutása most véget ért ugyan, de példája, elképzelései, kezdeményezései egészen bizonyosan sok nemzetét, Európát, gyermekeink jövőjét féltő embert fognak tettekre sarkallni.  
Zábori László