Magyar Igazság és élet pártja

A világ teljes közönnyel szemléli a Gázai övezet másfél millió lakójának tragikus sorsát. Izrael-Amerika és a nyugati államok teljes egyetértésével - a radikális-iszlamista Hamasz választási győzelme után léptettek életbe szankciókat a parányi területen élő palesztinok ellen. 2007. júniusában az amerikaiak és az izraeliek támogatásával egyes, a Fatah mozgalomhoz, valamint Mahmoud Abbasz palesztin elnökhöz közel álló erők puccsot kíséreltek meg a Hamasz hatalmának megdöntése céljából. Ciszjordániában sikerült is elmozdítani a demokratikus úton megválasztott kormányt, a Gázai övezetben azonban az összeesküvés kudarcot vallott. Ezt követően a területet a zsidó állam blokád alá helyezte, és a határátkelőket lezárta. A külvilággal szinte minden kapcsolat megszakadt, a kereskedelmi forgalom leállt. Csupán a humanitárius szervezetek adományait szállító teherautók léphették át az övezet határait. Ahogy telt az idő, Izrael egyre keményebben lépett fel: megszüntette az övezet energiaellátását, így az áramszolgáltatás akadozni kezdett, és benzin hiányában lényegében leállt a közlekedés. A blokád olyannyira teljessé vált, hogy még külföldi tanulás, sőt gyógykezelés céljából sem engedtek ki senkit Gázából. Immár több mint kétszáz azoknak a szerencsétlen palesztinoknak a száma, akik azért haltak meg, mert a zsidó állam nem tette lehetővé a számukra, hogy valamely külföldi kórházban kezeltessék magukat. Több emberéletet követelt már a gyógyszerek hiánya is. A gazdasági élet lényegében megbénult, a közszolgáltatások öszszeomlottak. Az övezet lakóinak 80%-a nemzetközi segélyszervezetek adományain tengődik immár legalább másfél éve. És még mindennek tetejébe az izraeli hadsereg időnként behatol Gázába, ahol is a "terroristákat üldözi". Az ilyenkor elkerülhetetlen összecsapások során több száz palesztin fegyveres vesztette életét az elmúlt két esztendőben. Megtorlásképpen az ellenállók házi készítésű Kasszam rakétáikkal izraeli településeket vesznek tűz alá. Elsősorban is a közeli Sderot városát éri az ellencsapás, bár komoly károkat a meglehetősen pontatlan fegyver ritkán okoz. Ennek ellenére a nyugati médiák vezető hírei között szerepel, ha egy-egy rakéta izraeli területre becsapódik. Az előzményekről, illetve az okokról persze mélyen hallgatnak.
Ez év júniusában egyiptomi közvetítéssel sikerült kialkudni a tűzszünetet. A palesztinok reménykedni kezdtek. Főképp azért, mert az egyezség értelmében Izraelnek kötelessége lett volna föloldani a blokádot. Csakhogy ez nem történt meg. November elején pedig a törékeny tűzszünet is összeomlott. Izraeli és palesztin katonák tisztázatlan körülmények között több ízben is harcba keveredtek a határvidéken, de az övezet terüle-tén. Az összecsapásoknak egyes jelentések szerint 16 palesztin halálos áldozata volt. Majd ismét rakéták hullottak az izraeli Sderot városára, ahol azonban nem halt meg senki. Ennek ellenére a zsidó állam teljesen leállította a forgalmat a határátkelőkön. Immár a humanitárius szállítmányokat sem engedik át. Az ENSZ segélyszervezete, az UNRWA szóvivője "elfogadhatatlannak és szégyenletesnek" nevezte a tel-avivi lépést, hozzátéve: "a blokád immár az ENSZ ellen is irányul." Ban Ki-moon, a világszervezet főtitkára is megdorgálta Izraelt. Hasonlóképpen nemzetközi emberjogi szervezetek is hallatták hangjukat a szenvedő gázaiak védelmében. A világ vezető politikusai és a nyugati médiák azonban hallgatnak. Úgy tesznek, mintha teljesen természetes lenne, hogy 1,5 millió ember lassan éhen hal, és nem jut orvosi ellátáshoz. Pedig amit Tel-Aviv tesz, az nem más, mint a genfi konvenció súlyos megsértése. Hiszen mint az övezet határait, légterét és tengerpartját ellenőrző megszálló hatalomnak, kötelessége lenne biztosítani az uralma alatt álló lakosság legalapvetőbb szükségleteinek kielégítését. Ezen kívül pedig a nemzetközi jog tiltja a kollektív büntetés alkalmazását. Márpedig a Gázai övezet 1,5 millió lakója aligha büntethető azért, mert palesztin ellenállók rakétákkal igyekeznek megtorolni az izraeli betöréseket. Dr. Mahmoud Hanoun, az Európai Kampány a Blokád Ellen elnevezésű csoport vezetője szerint egyenesen "megsemmisítő háború" zajlik a gázai palesztinok ellen.
A választási kampány lázában égő izraeli politikusok pedig még keményebb megtorlást követelnek. Ehud Barak honvédelmi miniszter az övezet elleni nagyszabású katonai offenzíva lehetőségét is szóba hozta. Ehud Olmert izraeli kormányfő egyértelműen kijelentette: a tűzszünet összeomlott. Néhány héttel ezelőtt pedig kudarccal zárultak a Hamasz és a Fatah között Kairóban zajló tárgyalások. Egyes, meglehetősen megalapozottnak tűnő feltételezések szerint a ciszjordániai Ramallahban székelő Abbasz-féle vezetés talán nem is igen bánja a Gázai övezet kiéheztetését, mert abban bízik, hogy ily módon megszabadulhat riválisától, a radikális-iszlamista Hamasztól. Valójában Izrael, az USA és nyugati szövetségesei is ugyanebben reménykednek: a Hamasz megtörésében. Az övezetet nem azért fojtogatják lassan két esztendeje, mert a palesztinok kezdetleges rakétáikat néha-néha kilövik Sderot városára. Az izraeliek és amerikai támogatóik abban bíztak eddig, hogy a nyomorba, kilátástalanságba taszított, elkeseredett, éhező gázaiak végül megtörnek, és fellázadnak a megszállással szemben határozott ellenállást tanúsító Hamasz uralma ellen. Ez azonban nem következett be. Meglehet, most Tel-Avivban és Washingtonban azt gondolják, amit nem sikerült elérni a blokáddal, elérik majd a fegyverek erejével. Elképzelhető azonban egy másik forgatókönyv is. Egyes híresztelések szerint Izrael azt szeretné, ha Kairó megnyitná az Egyiptom és a Gázai övezet közötti határátkelőket, mert akkor esetleg megindul az éhező és a legelemibb létfeltételeitől is megfosztott palesztin tömegek exodusa. Tel-Aviv legnagyobb örömére. Az elkeseredés és a kétségbeesés mindenesetre immár robbanásveszélyes helyzetet eredményezett. Az elmúlt héten a gázaiak az utcán tiltakoztak a kegyetlen és jogtalan izraeli blokád ellen. Jamal El Khudary, a palesztin parlament egyik független képviselője a tiltakozó emberek előtt kijelentette: "Az életet ki akarják oltani a Gázai övezetben. Másfél millió ember éhezik, gyermekek halnak meg az élelem vagy a gyógyszerhiány miatt, nincs elektromos áram, nincs tiszta ivóvíz, és nincs szabadság... Nem szeretnénk, ha spontán módon törne ki az elégedetlenség, és az emberek a határátkelőkhöz vonulnának. Felhívom a világ közvéleményét, az arab és muszlim országok népeit, gyakoroljanak nyomást Izraelre a blokád beszüntetése érdekében, mielőtt túl késő lenne." De vajon meghallja-e a világ ezt a kétségbeesett segélykiáltást? 
Zábori László