Magyar Igazság és élet pártja

Február 20-án, pénteken a független tamil államért küzdő felkelők két repülőgépe bombázta Srí Lanka fővárosát, Colombót. A támadás során két ember életét vesztette, 50 pedig megsebesült. A légvédelem mindkét repülőgépet lelőtte. Az akció jelzi, hogy az Eelam Tamil Tigrisek Felszabadító Mozgalom - az utóbbi időben elszenvedett súlyos veszteségei ellenére - továbbra is elszántan küzd a független tamil államért. Pedig hét évvel ezelőtt még a béke megkötése sem tűnt elképzelhetetlennek. Miután a tamil felkelők jelentős kato-nai győzelmeket arattak, 2002 februárjában norvég közvetítéssel sikerült nyélbe ütni a tűzszünetet. A Vellupillai Prabhakaran irányítása alatt álló tamil tigrisek az ország északi és keleti területeinek nagy részét uralmuk alatt tartották. Reális lehetőség nyílt az autonómia kiharcolására, bár ha elméletben nem is, de gyakorlatilag a tamilok a központi kormánytól már teljesen függetlenül intézték az ügyeiket. Sokan azt várták, a felkelők leteszik a fegyvert. A tárgyalások ígéretesen haladtak előre, csakhogy a katonai sikerek nyomán Prabhakaran nem hajlott semmiféle engedményre. Nem volt hajlandó "kiegyezni" a colombói kormány képviselőivel. Nem elégedett meg a mégoly széles körű autonómiával sem. Ragaszkodott a független tamil állam kikiáltásához. Ebbe azonban a sziget szingaléz többségét képviselő Srí Lanka-i kormány nem egyezett bele.
2004 márciusában súlyos szakadás következett be a tamil tigrisek soraiban. Egy Karuna nevű katonai parancsnok több ezer harcosával együtt fellázadt Prabhakaran ellen, és egy külön fegyveres mozgalmat alapított. A testvérharc jelentősen meggyöngítette a felkelők sorait. És míg a szakadár Karuna hajlandónak mutatkozott megegyezni a központi kormánnyal, a Prabhakaran vezetése alatt maradt tigrisek folytatták a felszabadító háborújukat, a legkeményebb eszközöktől sem riadva vissza. 2005 augusztusában meggyilkolták Lakshman Kadirgamar külügyminisztert. Ugyanezen év novemberében a tamilok többsége bojkottálta a Srí Lanka-i elnökválasztást, amelynek eredményeképpen Mahinda Rajapaksát választották meg államfőnek a szigetországban. Õ - elődjével ellentétben - a tamil tigrisek elleni határozott fellépés híve volt. Prabhakaran úgy gondolta, csakis előnyére válhat, ha Colombóban a radikálisok kerekednek felül, mert akkor kiújulnak az ellenségeskedések, márpedig a fegyveres küzdelemből csakis a végsőkig elszánt, fanatikus harcosai kerülhetnek ki győztesen.
A vezér azonban ezúttal tévedett. Először is, alábecsülte az újonnan hatalomra került szingaléz vezetés elszántságát. Másodszor nem számolt azzal, hogy szervezetének terrorakciói következtében a nemzetközi közösség elfordul a tigrisektől. (2006 áprilisában egy női öngyilkos merénylő felrobbantotta magát a Srí Lanka-i fegyveres erők főparancsnoka, Sarath Fonseka közelében. A politikus élve megúszta ugyan, de súlyos sérüléseket szenvedett.) Harmadszor pedig nem vette figyelembe, hogy a 2004 májusában kormányra került Sonia Gandhi vezetése alatt álló Nemzeti Kongresszus Párt. Sonia Gandhi - akinek férjét, Rajiv Gandhit egy tamil öngyilkos merénylő ölte meg 1991-ben - végül elutasította ugyan a miniszterelnöki posztot, ám befolyása természetesen jelentős maradt az indiai politikai életben. Várható volt, hogy az új indiai vezetés minden korábbinál erőteljesebben támogatja majd a colombói kormány fellépését a tamil lázadók ellen. Végül pedig Prabhakaran alábecsülte a mozgalmának soraiban keletkezett szakadás súlyos következményeit is.
2006 folyamán az ellenségeskedések ismét kiújultak a szigetországban. A szakadár Karuna fegyveresei a colombói kormány katonáit támogatták saját egykori harcostársaik ellenében. Az India, valamint a külvilág teljes támogatását élvező szingaléz haderő 2007 és 2008 folyamán, egy évtized után visszafoglalta a tamiloktól az ország északi és keleti területeinek nagy részét. A rettenthetetlen tamil harcosok ezúttal számos vereséget szenvedtek el a csatatéren. Mostanra egy nagyjából száz négyzetkilométeres erdős területre szorultak vissza az északi Mullaitivu tartományban. Prabhakarannak azonban még több ezer harcosa van (állítólag sok gyermek is van köztük), és mint a február 20-i, Colombo ellen intézett légitámadás is jelzi, a tigriseknek eszük ágában sincs letenni a fegyvert.
  De vajon talpra állhatnak-e még a tamil tigrisek az elszenvedett súlyos veszteségek után? Kisebbfajta csoda lenne, ha sikerülne a visszavágás. Jelentések szerint ugyanis sok felkelő elesett, és hatalmas fegyver-és hadianyagkészletek kerültek a Srí Lanka-i hadsereg kezére. A tamilok nemzetközi támogatásra sem számíthatnak, mivel a világ 30 országában terrorszervezetnek nyilvánították Prabhakaran mozgalmát. Nem csupán a colombói kormány, de India is a tigrisek fegyverletételét követeli. Márpedig ha a megadás nem következik be, a Srí Lanka-i hadsereg tovább folytatja hadjáratát a nemzetük szabadságáért küzdő harcosok ellen. A tigriseket legyőzhetik, de a tamil nép szívéből a függetlenség vágyát soha nem fogják tudni kiirtani.
Zábori László