Szerbia tavaly óta 13 helyet rontott, és így a 67. helyen szerepel azon a sajtószabadság-világranglistán, amelyet éves jelentésében jelentett meg a párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül (Reporters sans frontieres – RSF) nemzetközi újságíró jogvédő szervezet.
A 180 országot rangsoroló listán Szerbiát megelőzve Szlovákia a 35., Horvátország az 58., Bosznia a 66. helyen áll, míg Montenegró Szerbia után a 114., Macedónia pedig a 117. helyen szerepel.
Az RSF külön rangsorolta Koszovót, amely a 87. helyre került a jelentésben, ez pedig azt jelenti, hogy hét helyet rontott a tavalyi helyezéséhez képest.
A listát Finnország, Norvégia és Dánia vezeti, ott a legnagyobb fokú a sajtószabadság, a legrosszabb helyzet pedig Türkmenisztánban, Észak-Koreában és Eritreában uralkodik e tekintetben.
A jelentés szerint az Amerikai Egyesült Államok három helyet rontott egy év alatt, így a 49. helyen áll, Oroszország pedig négy helyet rontva lett a 152..
Az éves index szerint a figyelembe vett mind a 180 országban jelentős mértékben sérült a sajtószabadság, és ez minden kontinensre jellemző, de leginkább az EU-Balkán régióra.
Az RSF 2002 óta évente rangsorol országokat a sajtószabadság megvalósulása alapján. A listát kérdőíves felméréssel gyűjtött adatok alapján állítják össze. A vizsgálatban újságíróktól, újságíró-szervezetektől, médiakutatóktól és jogászoktól kérnek adatokat egyebek mellett a médiára és képviselőire kifejtett nyomásgyakorlásról, a médiával való visszaélésről, a pluralizmus, a függetlenség, a cenzúra és az öncenzúra fokáról, a jogi keretről, az átláthatóságról és az infrastruktúráról.
Az RSF által az újságírók számára legveszélyesebbnek tartott országok csoportja nem változott: Szíria a 177. helyen stagnált, közvetlenül Kína (176.) mögött és Türkmenisztán (178.) előtt, az utolsó két helyre Észak-Korea (179.) és Eritrea (180.) került. A szervezet a 156. helyen álló Irak és a 111. helyre sorolt Nigéria kapcsán kiemelte, hogy "ezekben az országokban megjelent a tájékoztatási fekete lyuk", az Iszlám Állam által elkövetett kegyetlenkedések kiszélesedése "menekülésre késztette az újságírókat".
Olaszország egy év alatt 24 helyet csúszott vissza a ranglistán, amelyet az RSF a maffia fenyegetéseivel és a rágalmazási eljárások visszaélésszerű alkalmazásával indokolt.
"A Boko Haramtól az Iszlám Államig a latin-amerikai kábítószer-kereskedőkön vagy a szicíliai maffián át, a motivációk változnak, de a gyakorlat ugyanaz: elhallgattatás félelemkeltéssel vagy bosszúhadjárattal" - hívta fel a figyelmet az RSF.
A lista elején sem történt változás, az élbolyhoz észak-európai országok tartoznak. Finnország megőrizte vezető helyét Norvégia előtt, a vezető trió harmadik helyezettje pedig idén először Dánia, maga mögé utasítva Hollandiát.
A kisebb európai államok viszont jelentősen visszaestek: Luxembourg a 4-ről a 19. helyre, Liechtenstein a 6-ról a 27. helyre, Andorra pedig az 5-ről a 32. helyre csúszott. "Eléggé hasonló helyzetben vannak ezek az országok, a politikai, gazdasági és médiahatalom közötti átjárás nagyon gyakran érdekellentéteket teremt, ami egyre jelentősebb" - jelezte a jogvédő szervezet.
Franciaország egy hellyel feljebb, a 38. helyre került, mert a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztősége elleni, 12 áldozattal járó merénylet idén januárban történt, így azt még nem vette figyelembe a szervezet a sajtószabadság tavalyi helyzetére vonatkozó lista összeállításakor.
Az RSF arra is felhívta a figyelmet, hogy "a tüntetésekről tudósító újságírókkal szemben növekedett az erőszak", külön megemlítve ukrajnai, hongkongi, brazíliai és venezuelai eseteket.
Összességében az afrikai országokban a legrosszabb a sajtószabadság helyzete az Elefántcsontparton tapasztalt javulás ellenére. Ez utóbbi ország 15 helyet lépett előre, s jelenleg 86. a listán. Kongó viszont 25 hellyel a 107., Líbia pedig 17 hellyel a 154. helyre csúszott vissza.
Az RSF 2002 óta évente rangsorol országokat a sajtószabadság minősége alapján. A listát kérdőíves felméréssel gyűjtött adatok alapján állítják össze. A vizsgálatban újságíróktól, újságíró-szervezetektől, médiakutatóktól és jogászoktól kérnek adatokat egyebek között a médiára és képviselőire kifejtett nyomásgyakorlásról, valamint a média gazdasági és jogi környezetéről.
(Beta, MTI)
