Szégyennek az is éppen elég volna, ha a külföldi látogatók csak diszkréten kerülnék a Románia kormányfőjével való találkozót. Az pedig már több, mint szégyenteljes, egyenesen megalázó, amikor ezt meg is magyarázzák a sajtó nyilvánossága előtt, mint tette azt a háromnapos bukaresti látogatásra érkezett német parlamenti küldöttség vezetője.
Günther Kirchbaum, a berlini Bundestag európai ügyekben illetékes bizottságának elnöke ráadásul nem finomkodott, nem kerülte a forró kását. Mellőzve a diplomáciai virágnyelv minden ismert és közhelyes fordulatát, közölte: úgy gondolja, az okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnsegédlet gyanújával bíróság elé állított kormányfőnek egyelőre inkább más intézményekkel van megbeszélnivalója. Nem rejtette véka alá azon véleményét sem, hogy bár az ártatlanság vélelme megilleti Victor Pontát, de szerinte le kellett volna mondania. Ez politikai kultúra kérdése – szögezte le, és példával illusztrálta: hazájában Christian Wulff volt német szövetségi elnök nem várta meg a vádemelést, hanem azonnal lemondott, amint meggyanúsították.
S ha már kérdezték, a német politikus a bukaresti parlamentet sem kímélte, amiért az a mentelmi jog révén gyakorta védőgyűrűt von a korrupcióval gyanúsított tagjai köré. Végezetül pedig azt is kimondta, amit jó ideje tudunk és tudnak Bukarestben is: a korrupció hátráltatja Románia schengeni csatlakozását.
Persze, tartalmi vonatkozásban nincs abban sok újdonság, amit a Bundestag tagja Bukarestben elmondott: régóta szajkózza ezt a sajtó, a civil szféra – a hangnem azonban szokatlanul éles, és az sem mellékes, hogy mindezt nem otthonról üzente a német politikus, hanem a román fővárosban fogalmazta meg álláspontját. Mindez pedig még élesebben világít rá arra, milyen hatalmas kárt tud okozni az országnak, ha egyik öntelt vezetője fütyül az írott és íratlan törvényekre. És ne higgyük, hogy mindez kizárólag Victor Pontát érinti: kihat az ország egészére. Hiszen miként tudná az egyre súlyosabb válságok közepette az ország érdekeit érvényesíteni az a vezető, akivel szóba sem állnak külföldön, sőt, akit hazájában is kerülnek, mint ördög a tömjént? Miként gondolhatjuk, hogy például német óriásvállalatok jönnek majd Romániába befektetni, ha Németországban és Nyugaton azt látják, mindent behálóz a korrupció, és az országnak nincsenek komolyan vehető, szavahihető vezetői?
Egyáltalán: komolyan vehetik-e azt az országot, amelynek miniszterelnöke azt követően is tisztségben marad, hogy korrupció miatt vádat emelnek ellene?
Farcádi Botond
Háromszék
