Magyar Igazság és élet pártja

Megdöbbentő képeket hozott nyilvánosságra a Kaliforniai Egyetem professzora. Sean Malloy bemutatta azt a 10, korábban publikálatlan fényképet, melyek nem sokkal a hirosimai atomtámadás után készültek.
A képeket  1945-ben találta meg a várostól nem messze Robert L. Capp, amerikai katona egy barlangban. A megszálló csa-patokkal érkező férfi kidolgozatlan filmtekercsek között bukkant az elképesztő fényképekre. A korábban nyilvánosságra került fényképek között is láthatóak voltak a pusztítás nyomai, de a támadásban meghalt embereket megjelenítő felvételeket gondosan rejtve hagyták.
A képeket Capp 1998-ban adta a Hoover Archívumnak azzal a megkötéssel, hogy 10 évig, azaz idén májusig nem publikálhatják.
Az Egyesült Államok 1945. augusztus
6-án dobott atombombát Hirosimára, aminek következtében legalább 140 ezer ember vesztette életét. A három nappal később Nagaszakira ledobott másik atombomba a helyi vezetők szerint 74 ezer ember életét oltotta ki. A magas sugárterhelés miatt az atomtámadások túlélői közül sokan később súlyos betegségekben, köztük rákban szenvedtek.
A New Scientistben megjelent korábbi írásból kiderült, hogy bár az amerikai tábornokok a bevetést katonailag szükségtelennek ítélték, a politikai vezetés presztízskérdést kreált az atombombából. Az amerikai vezetés a szovjet expanziós törekvéseket akarta megakadályozni a hirosimai bomba ledobásával, és ezzel emberiség elleni bűntettet követett el. Japán már a megadásra készült, de az amerikai vezetés ezt elhallgatta. Ebből kifolyólag Hirosima és Nagaszaki amerikai bombázása nem a második világháború lezárását, hanem a hidegháború folytatását jelentette. A hivatalos amerikai történetírás úgy értékeli, hogy Japán költséges invázió nélküli megadásra kényszerítése miatt dobták az atombombát Hirosimára 1945. augusztus 6-án, míg egy másikat három nappal később Nagaszakira.
Peter Kuznick és Mark Selden történészek szerint szovjet, amerikai és japán levéltári források alapján egyértelmű, hogy Harry Truman amerikai elnök a szovjet expanziós törekvések megakadályozása
miatt vetette be a bombát. Egyikőjük a washingtoni Amerikai Egyetem Nukleáris Tanulmányok Intézetének igazgatója szerint "Nem egyszerűen háborús bűnről, hanem emberiségellenes bűntényről van szó."
Hirosimát követően Japán a kezdődő szovjet invázió közben megadta magát. A kapi-tulációnak - állítják a történészek - nem maga a bombázás, hanem a szovjet invázió volt a kiváltó oka. Ezt igazolja, hogy Walter Brown, James Byrnes külügyminiszter helyettesének beszámolója szerint, Truman három nappal a bombázás előtt még megerősítette a békés megegyezés érdekében Japánnal folytatott tárgyalások szükségességét. Douglas McArthur és Dwight Eisenhower tábornokok katonailag teljesen feleslegesnek tartották a bomba bevetését.
A Szovjetunió elrettentése azonban végül fontosabb politikai célnak bizonyult, mint a japán hadszíntéren a háború lezárása. Truman aggodalmát persze erősítette, hogy a bomba bevetésének elhalasztása esetén fölösleges pénzkidobással vádolják meg a nukleáris bombák kifejlesztését kitűző Manhattan-projekt érdekeltjei.
1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel a japán nagyváros, Hirosima fölött. A légiriadókba belefáradt, a menekültekkel 400 ezresre duzzadt lakosság ügyet sem vetett a gépekre, amelyek közül a B-29 típusú Enola Gay bombázó alacsonyabbra ereszkedett, és "valamilyen tárgyat" dobott le. 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, majd
mennydörgés következett és az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant a Little Boynak elnevezett, 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású első atombomba. A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok pontos számát soha nem fogjuk megtudni. Csak becslések léteznek: a hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel, élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, az amerikai felderítés 139 ezerre tette számukat. Az áldozatok többségének halálát nem maga a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, omlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közt vesztették életüket. A sugárfertőzés okozta károsodások pontos természete ma sem ismert, de addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a "hirosimai rák", még ma is születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. A hirosimai ipari létesítmények ellenben szinte érintetlenek maradtak, és a hadiüzemek dolgozóinak jelentős része túlélte a robbanást.
A fegyver hatásának demonstrálása már a Szovjetuniónak is szólt, a hidegháborús hatalmi játszmáknak is része volt, bár az amerikai atommonopólium sem tartott sokáig.
Persze az is igaz, hogy az Egyesült Álla-mok terrorbombázásai a II. világháborúban ennél lényegesen több áldozatot szedtek. Az európai - elsősorban német - városok, köztük Drezda, vagy Köln földig rombolása, a japán, többnyire fából épült városok gyújtóbombás felperzselése több millió áldozatot követeltek. Robert McNamara, az amerikaiak vietnami pusztításáért legtöbbször hibáztatott politikus dokumentumfilmben rögzített visszaemlékezésében beszámol a II. világháborúban végrehajtott terrorbombázásokról. McNamara Curtis LeMay tábornok alatt szolgált, aki a légierő csendes-óceáni tevékenységéért volt felelős. A későbbi védelmi miniszter segített megtervezni 67 japán, többnyire fából épült város gyújtóbombás felperzselését. A kamera előtt emlékeibe merülő, egykor a világpolitikát alakító politikus így írta le Tokió gyújtóbombázását: "Egyetlen éjszaka alatt japán civilek százezreit égettük halálra - férfiakat, nőket és gyerekeket."
Az Egyesült Államok világhatalmi pozícióját a második világháború teremtette meg. Az amerikai hatalmi politika azóta sem riad vissza a legsúlyosabb emberiség- ellenes bűntettek elkövetésétől.
czyba