Az elmúlt héten kilenctagú háromszéki küldöttség járt Olaszország északi tartományában, Dél-Tirolban. Az illyefalvi és kézdivásárhelyi szövetkezet szakemberei mellett a zágoni gazdaegyesület elnöke vett részt a tanulmányúton, amelyet az AgroSic Közösségek Közti Társulás szervezett Kovászna Megye Tanácsának támogatásával. Az utazás célja a dél-tiroli szövetkezeti rendszer tanulmányozása, valamint a régióban folytatott gazdálkodási formák megismerése volt. A résztvevők találkoztak a Dél-tiroli Tejtermelők Szövetségének elnökével, hús- és tejtermelésre szakosodott gazdaságokat látogattak meg, valamint almaraktározó, -válogató és -csomagoló központban is jártak. Az ott tapasztaltakról több részben számolunk be.
Dél-Tirol fővárosában, Bolzanóban székel a Dél-tiroli Tejtermelők Szövetsége. Irodái, laboratóriumai az impozáns Állattenyésztők Házában kaptak helyet.
A szövetség Dél-Tirol kilenc szövetkezetének érdekeit köti össze. Független szervezet, mely a tej minőségéért felel. Központi feladata a tanácsadás, a tejágazati érdekeltségek irányítása, a tejtermékek piacra vitele. Jól kiépített ellenőrző hálózattal rendelkezik – vizsgálják a takarmányozást, a tej előállítását, feldolgozását, a fajtanemesítést – így biztosítja a világszerte ismert és elismert dél-tiroli tejminőséget.
A szövetség elnöke Joachim Reinalter, munkájában nyolctagú vezetőcsapat segíti. A háromszéki küldöttség fogadásakor röviden Dél-Tirol mezőgazdaságát ismertette: összterülete 740 ezer hektár, egyharmada mezőgazdasági terület – ennek 60 százaléka 1500 méteren található tengerszint fölött, 40 százalékának lejtési szöge nagyobb mint 30 százalék. A tejtermelő farmok 800–2000 méteres magasságban találhatóak. Három erőteljes ágazat működik, a tejtermelés, illetve az alma-, valamint szőlőtermesztés – mindez 235 ezer hektáron valósul meg. Folyamatosan csökken a legelők, kaszálók területe, helyüket almaültetvények, szőlősök veszik át – ez az általános felmelegedés következménye is. Másrészt a bevétel nagysága is ösztönzi az almatermesztést.
Egy hektár ültetvény évi jövedelme 20 ezer euró, a tejtermelésben nem lehet elérni ilyen eredményt. A gazdaságok 90 százaléka szarvasmarha-tenyésztésre szakosodott. Kis tehenészetekről van szó – pillanatnyilag 5000 farmer ad le tejet, 1990-ben 7500-an voltak –, az állományok átlagos létszáma 13 egyed. Évi 410 millió liter tejet termelnek, forgalmuk 445 millió euró. 8000 gazdaságban – 8 százalékos részvétellel – termelnek évente egymillió tonna almát, 7000 millió euró értékben. A szőlészetek agráriumi részesedése 2 százalék. 3700 szőlészetben évi 350 ezer hektoliter bort termelnek, 190 millió euró értékben.
Összesen 12 ezer szarvasmarhatartó farm van Dél-Tirolban, 135 ezres állománnyal, melyből 70 ezer tejelő marha. Ezek 30 százaléka pirostarka, 28 százaléka barna marha, 16,4 százaléka fríz, 14,9 százaléka szürke marha.
A feldolgozóknak leadott tejért átlag 50 eurocentet fizetnek. 2000-ben 37 eurocent volt az átlagos felvásárlási ár, azóta kisebb-nagyobb ingadozásokkal folyamatosan nőtt. Ezzel szemben az olasz Lombardia tartományban az ár 36 eurocent, és csökkenő tendenciát mutat. 2016-ban Dél-Tirolban is árcsökkenésre számítanak, a növekvő holland, lengyel, német, dán tejimport okán. A tej előállítási költségének megállapítása nehéz kérdés – értékelte Joachim Reinalter. 60 eurocent körül mozog, de sok gazda nem számítja fel költségként saját munkáját, így lehet nyereséges a termelés – fűzte hozzá. Az olasz állam tízszázalékos adókedvezménnyel (általában az átalányadóból) támogatja a kisgazdákat.
A Dél-tiroli Tejtermelők Szövetsége kilenc szövetkezetet tömörít. Ezek 1967-től kezdődően alakultak. Kezdetben 3000 taggal rendelkeztek, 1990-ben volt a legmagasabb a taglétszám, elérte a 7500-at, azóta csökken. Az 1950-es években a hegyek közötti nehéz megélhetés miatt nagyon sokan a városokba húzódtak. A szövetkezetek a gazdálkodás mellett maradók megsegítése céljából alakultak. A kezdeményezés jónak bizonyult. Míg más hegyvidékeken teljesen felhagytak a gazdálkodással, Dél-Tirolban fennmaradt ez az életforma – magyarázta Reinalter. A szövetkezetek maguk döntenek termékeik értékesítéséről, önállóan határoznak a bevételek felhasználásáról. Előfordul, hogy a piacon versenytársként „találkoznak” más szövetkezetekkel, ilyenkor a jobb ajánlat győz. Ami közös bennük: a Dél-tiroli Minőség védjegy alatt értékesítik termékeiket.
A dél-tiroli tejtermékek – különböző sajtfélék, joghurtok – egyharmadát a régióban értékesítik, 63,7 százalékát Olaszországban, 3,3 százalékát külföldön. A dél-tiroli fogyasztásban nagy szerepe van a turizmusnak. A félmillió lakosú régiót évente 6–9 millió turista látogatja. A helyi fogyasztás ösztönzésére minden marketinglehetőséget kihasználnak.
A jövőbeni fogyasztókra is gondolnak – bemutatókat tartanak gyerekeknek, ismertetik a folyamatokat a takarmánykészítéstől a termék előállításáig, tejfesztiválokat szerveznek. Az üzletláncokkal nehézkes az együttműködés, a szerződések aláírásakor nincs biztosíték az árra. Sőt, egyes cégek pénzt kérnek az új piac megnyitásáért, polcdíjat követelnek. A szövetség azonban nem elég erős a komoly alkupozícióhoz – jelentette ki Reinalter.
A fogyasztók bizalmát a Dél-tiroli Minőség védjegy adja. Ez jelzi, hogy a tejelőállításban nem használtak silót, génmódosított termékeket, s védelmet jelent a multikkal szemben is. A sajátos helyi termékek nagy sikernek örvendenek, ez Romániában is járható út lenne – jegyezte meg Reinalter.
A kifizetéseknek jól leszögezett szabályai vannak. Minden szövetkezet maga szabja meg a felvásárlási árat – a régió átlagához közeli értékben. A gazda havonta megkapja a leadott tej ellenértékét, év végén pedig osztalékban részesül, de a jövedelem egy részét vagy egészét fejlesztésre is fordíthatja a szövetség. Számolniuk kell a kockázati tényezőkkel, de ha jó a menedzsment, a megtermelt hozzáadott érték a farmerekhez kerül. Kezdetben nagy befektetés, de ha más cégnek adnák el a tejet, előfordulhatna, hogy az bezár, s így nyakukon marad – magyarázta az előnyöket, nehézségeket az elnök.
A szövetkezetek nagyságát illetően nem volt javaslata Reinalternek. Azt azonban ajánlotta, a termékpaletta legyen tág – sajátos recept szerint készültek mellett vajat, fogyasztási tejet, sajtot, friss tejtermékeket lehet eladni. A minőség költségeket feltételez, de a színvonal biztosítása nélkülözhetetlen. Minden az eladási lehetőségektől függ: kiváló minőségben, elérhető áron kell piacra vinni a termékeket. A szövetkezetnek lépésenként, a piaci igény szerint kell fejlődnie, s mindig becsületes árat kell fizetnie a tejért – összegezte a Dél-Tiroli Tejtermelők Szövetségének elnöke.
(folytatjuk)
Bokor Gábor
Háromszék
