Kiss Gy. Csaba József Attila-díjas irodalomtörténész volt a pozsonyi Quo Vadis Ház vendége. A rendezvényt a Magyar Intézettel közösen szervezték meg. Az irodalomtörténész egyetemi tanár, aki korábban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen is oktatott, jelenleg Varsóban tanít. Hiszi, hogy a békés együttélés és elfogadás alapja egymás megismerése.
Miképp került Lengyelországba? Mikor járt ott először? Az ottani tapasztalatai alapján, mennyire ismernek, és hogyan ítélnek meg bennünket, magyarokat a lengyelek?
Először véletlenül kerültem Lengyelországba. Amikor tizenkilenc éves voltam, autóstoppal elindultunk egy barátommal. Akkoriban divat volt oda járni, mivel nyugatra nem mehettünk. Lengyelországról sok érdekeset hallottunk, több lengyel filmet vetítettek Magyarországon, ezeket nagyon izgalmasnak találtuk. Emlékeztünk arra, hogy ötvenhatban milyen nagy szeretettel viseltettek velünk szemben a lengyelek. Nagyon sok adományt küldtek, vért, ruházatot. Ez az akkori út meghatározta az életemet, hiszen elkezdtem lengyelül tanulni. Másfél hónap alatt megtanultam annyira lengyelül, hogy meg tudtam magam értetni, ez óriási élmény volt. Nagyon kedvesen fogadtak.