Nem kereste meg az RMDSZ-t Maria Precup szászrégeni polgármester a Maros megyei kisváros alpolgármesteri tisztsége kapcsán, Nagy András helyi elnök szerint azonban a szövetségnek amúgy sem kellene most elfogadnia a tisztséget – adja hírül Simon Virág a kronika.ro-n. A szászrégeni alpolgármesteri tisztség azt követően ürült meg augusztus elsején, hogy a 2012-ben megválasztott szociáldemokrata párti (PSD) Daniel-Gabriel Gliga családi okokra hivatkozva augusztusi hatállyal lemondott, egyelőre azonban nem tudni, hogy a helyi tanács mikor dönt az új elöljáróról.

Amióta az Európai Unióhoz csatlakoztunk mi, Kelet-Közép-Európa népei, szinte egyetlen leckére ébredünk minden reggel: megfelelni az uniós normáknak és törvényeknek. Mert az „elitklubhoz” tartozni felemelő és biztonságérzetet sugalló dolog. Dagad is a keblünk a büszkeségtől. Végre európéer európaik lehetünk. Igyekszünk is megfelelni. Különösen mi, magyarok, akik az Unión belül is vagyunk, meg kívül is. Egy részünk bent, más részünk kint dagadozik a büszkeségtől. Csak egy aprócska gond van ezzel: a kint maradott és az utódállamokban élő magyaroknak, akik őshonos kisebbségek (hiszen egy ezredéve élnek a szülőföldjükön), nem járnak ugyanazok a jogok, amelyek megilletik a svédországi finneket, a dél-tiroli osztrákokat, a dániai németeket, vagy a spanyolországi katalánokat. Európában ugyanis él vagy ötvenmilliót számláló őshonos kisebbség, amelynek a sorsával az Unió nem kívánt foglalkozni eddig sem. Most meg minden erejét leköti a beözönlő migránsok tömegeinek a befogadása, a rögtönzés, a káosz a sorsuk intézésében, a nagy műgonddal megalkotott uniós működési-működtetési rendszer felrúgása… Nemrég még az Unió erős emberei is arról beszéltek: megbukott a multikulturalizmus. Akkor Angela Merkel ismerte el, hogy képtelenek voltak ötven év leforgása alatt integrálni jóléti nyugati társadalmaikba befogadott más kultúrájú, más vallású embereket, akik, tegyük hozzá, már eddig is rengeteg gondot és fejfájást okoztak. (Emlékezzünk csak a lángoló Párizsra, a brüsszeli karácsonyfa-cirkuszra, a kereszthasználat tiltására, mondván: sérti az ott élő muszlimok érzékenységét, vagy a németországi törökök elleni évek óta folyó radikalizálódásra.) Európa vezetői nem képesek felfogni, hogy a világ összes baját nem tudják orvosolni, különösen nem a jelenleg fennálló gazdasági-jóléti rendszer fenntartása mellett.

A Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége dolgozóinak többsége nem hajlandó beolvadni a Pannon RTV-be – Németh Ernő szerint van törvényes lehetőség a rádió megmentésére – Bodzsoni István: Az új csatorna a Pannon RTV feltételei mellett működne

Ahogy közeleg a Szabadka Rádió privatizációja törvényes határidejének vége, egyre több a kérdőjel a médiaház sorsát illetően. A rádió munkatársainak nagy része elutasította a Pannon RTV igazgatójának javaslatát. Németh Ernő szerint kétféle megoldási javaslat is létezik. Bodzsoni István elmondta, ők lehetőségeikhez mérten esélyt kínáltak a Szabadkai Rádió munkatársainak. Miután júniusban, szinte az utolsó pillanatban elhalasztották az önkormányzati tulajdonban lévő rádióállomások privatizációjának határidejét úgy tűnt a Szabadkai Rádió is haladékot kapott, és megoldódhat a sorsa ez a három hónap alatt, de újabb kérdőjelek merültek fel.

Száz fakeresztet állítottak fel a Bukarestben tervezett óriásmecset ellenzői azon a telken, amelyet a román kormány bocsátott a muzulmán egyház rendelkezésére mecsetépítés céljából – jelentette a Mediafax hírügynökség.

Permanens fenyegetettségben működik évtizedek óta a magyar nyelvű oktatás: 1989 után azt hittük, végre fellélegezhetünk, már nincs, ami az iskoláinkat veszélyeztethetné. Aztán jött az „alternatív oktatás", a bizonyítványügy és a kisebb-nagyobb megszorítások számolatlan sora – vélik az oktatási petíciós bizottság tagjai, akik tiltakozásul az oktatási minisztérium intézkedései ellen demonstrációt szerveznek szeptember 25-én Komáromban. A szlovákiai magyarsághoz intézett felhívásukat az alábbiakban teljes egészében közöljük.

Az ügyészséghez fordult Kovászna megye prefektusa, Sebastian Cucu amiatt, hogy Sepsiszentgyörgynek „a horthysta–fasiszta uralom alól való felszabadításának” 71. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezők nem tűzhették ki a román zászlót a városháza tornyára.

Szerbia reagálási tervet készített arra az esetre, ha megnövekedne az országba beáramló migránsok számra, illetve szükségletfelmérést is végeztek, jelentette ki Danijela Popović Rocco, a menekültügyi és migrációs biztos helyettese.

A november 30-án esedékes esemény Facebook-os leírása szerint a felvonulás célja kinyilvánítani, hogy „akarjuk Erdély gazdasági autonómiáját annak érdekében, hogy mi dönthessünk az iskolák, a kórházak és az infrastruktúra költségvetéséről”. A szervezők szintén itt szögezik le, hogy „a megmozdulás semmilyen szinten nem kívánja megkérdőjelezni Románia területi integritását”.

Mint arról hírt adtunk, Ferenc pápa szeptember 6-i prédikációjában felhívást intézett az európai plébániákhoz, szerzetesközösségekhez, hogy fogadjanak be a háborús övezetekből menekülő családokat. Az ügyben megkérdeztük Balga Zoltán ipolyviski plébánost is:

Vasárnap, szeptember 6-án a Szentatya felszólította az európai plébániákat, szerzetesközösségeket, hogy fogadjanak be menekült családokat. Érdekelne, hogy mi a kérdésben az Ön álláspontja?

- A Szentatya felszólítása nagy szolidaritásról vall, de figyelembe kell venni az egyes államok jogi berendezkedését is, ugyanis nem minden jogrend teszi lehetővé jelen helyzetben az egyházak számára, hogy a regisztrálás nélküli menekülteket befogadják. Ahogy arra Erdő Péter is rámutatott, ez embercsempészésnek minősül. Így más módon tudunk segíteni.

A hatályos egyházi törvénykönyv 515. kánonja a plébániát így definiálja: "a krisztushívőknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége". Úgy gondolom, hogy ezen közösség - ha módjában áll, és nincs jogi akadálya - befogadhat menekült családokat.