Jegyzi a történelemkönyv az MSZMP 1972. novemberi központi bizottsági ülésének történetét. Botrányos volt. Az ülés végén Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottságának első titkára táncolt és ugrándozott a pártközpont folyosóján, és üvöltözte: „győztünk, győztünk.”
Háry Béla Biszku Bélának volt az egyik bizalmasa. Biszku Béláról tudjuk, hogy ő irányította 1956 megtorlását. 1944-ben lépett be a kommunista pártba. Utána volt ő káderosztály-vezető, XIII. kerületi első titkár, miniszterelnök-helyettes, majd a Központi Bizottság titkára egészen 1978-ig, amikor is szembefordult Kádár Jánossal, ezért menesztették.
Az 1972. novemberi központi bizottsági ülés megpecsételte az új mechanizmus, a reformerek sorsát. Így megpecsételődött Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettesének politikai pályafutása is. Két évvel később minden funkciójából menesztették Fehért, aki onnantól kezdve visszavonultan élt.
Biszku és Fehér Lajos másként gondolkodott a világról. Biszku kőkemény balos kommunista volt. Fehér Lajos a háború alatt a budapesti partizánok vezetője volt, irányításával felrobbantották Gömbös Gyula szobrát. Majd 1945-öt követően főrendőrként ténykedett. Dolgozott a Szabad Föld szerkesztőségében, a Szabad Nép, majd a Népszabadság szerkesztőségében is. Többször szembekerült a Népszabadsággal, meg a pártvezetéssel is, így aztán 1955-ben a Balaton Nagybereki Állami Gazdaság igazgatói székébe került. Büntetésből. Részt vett Nagy Imre emlékezetes születésnapi ünnepségén. Magyarország 56-os megszállása után a továbbiakban is a pártapparátusban dolgozott. Majd a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Felügyelte a honvédelmet és a mezőgazdaságot. A reformistákkal együtt dolgozott. Ez lett a végzete. Később, 1974-ben kihagyták a Központi Bizottság gazdaságpolitikai bizottságából, visszahívták a szövetkezetpolitikai közösség éléről, majd 1974. március 21-én mint a Minisztertanács elnökhelyettesét, nyugdíjazták. Onnantól kezdve be se tette a lábát az ország házába illetve a pártközpontba. Győzött Biszku. Diadala, illetve a diadal következménye rövid életű volt, mert a Kádár-ellenessége miatt 1978-ban őt is nyugdíjazták. Menesztette a párt.
Fehér Lajost halála előtt felkereste néhány vezető tisztségviselő, és rákérdeztek Fehérre: elfogadja-e azt a magas színvonalú állami kitüntetést, amit felajánl neki végeredményben Kádár? Fehér Lajos visszakérdezett: mit akarnak tőlem? De végül a kitüntetést Fehér Lajos megkapta. Egyébként a mezőgazdaság irányításában realista volt, következetes és parasztpárti. Még abban az időben, amikor folyt a vita a szövetkezetesítésről, Fehér Lajos azt vallotta, hogy erre még nem érett az idő. Kádár azt válaszolta a központi bizottsági ülésen: az időre várhatunk, ezt végre kell hajtani. Dögei Imre, az akkori földművelésügyi miniszter meg azt vallotta: adókkal agyon kell nyomni a kisparasztot, akkor majd bemenekül a téeszbe. Kádár végrehajtotta a saját elképzelését, nem hallgatott Fehér Lajosra. A kitüntetés idején Fehér Lajos már súlyos beteg volt. Várta a halált. És halálos ágyán megvallotta az őt felkereső embereknek: „Végig azt hittem, Kádár a mi oldalunkon áll. (Értsd ezen: hogy a magyar kommunisták és nem a balosok oldalán.) Aztán a végén kiderült, hogy Kádár mind a két csoport élén állt. Ez volt a Kádár-i politika egyik lényege.”
Fehér Lajos meghalt 1981-ben. A párt temettette el. A temetés után Kádár vezetésével a Politikai Bizottság akkori tagjai egy gyászkortyra visszatértek a pártközpontba. Kádár összegezte Fehér Lajos életútját: „Maradjunk annyiban, Fehér Lajos jó összekötő volt, de a labdát nem szívesen adta át. Nem volt harcos csatár.” És ezzel be is fejezte Kádár e különös sorsú ember pályafutásának értékelését.
Fehér Lajosra ma sokan úgy emlékeznek, mint aki a magyar mezőgazdaságot helyén és valóságos értékén kezelte. Hogy ezt nem mindig lehetett, azért nem ő volt a felelős.
bégyé
