A lengyel kommunista párt első titkára, Gierek elvtárs ellátogat Brezsnyev csupa márvány és arany dácsájába (nyaraló), ahol minden automata vezérléssel működik. Gierek ámul-bámul, s megkérdezi Brezsnyevet:
– Mondja, főtitkár elvtárs, hogy tett szert erre a csodára?
– Egyszerű dolog ez Gierek elvtárs,– válaszol a szovjet főnök – jöjjön csak ide az ablakhoz! Látja azt a Moszkva-csatornán átívelő hidat?
– Látom – válaszol Gierek.
– Na látja, amikor a híd épült, egy téglát odavittek, egyet meg ide, egy betonkeverő odament, egy meg ide.
A következő alkalommal Brezsnyev látogat a Visztula partjára Gierekhez, s ugyancsak lenyűgözi a látvány. Hát elvtárs, maga sem panaszkodhat, ilyen rövid idő alatt ezt a fényűző palotát hogy szerezte?
– Egyszerű ez Brezsnyev elvtárs, jöjjön csak ide az ablakhoz! Látja ott azt az újonnan épült hidat a Visztulán? Nem látja? Na látja!
Ez a vicc jutott eszembe , amikor Budapest volt főpolgármestere, Demszky Gábor előbújt, s állítólag, hosszas unszolásra vállalt egy sajtóbeszélgetést; azzal a feltétellel, hogy kerüli az aktuálpolitikai témákat, noha természetesen lenne róla mondanivalója!
Őszintén szólva azt hittem, Demszkyt már csak tyúklábmintás szürkéskékben látom viszont, de bevallom, nagyot tévedtem. Kutatónak csapott fel. Mind az öt ciklusát be akarja mutatni, de nem mint elkövető, hanem mint jövendő ösztöndíjas: Az elsőről, mint elhibázott rendszerről beszél, ami csak úgy létrejött, s mellékesen megjegyzi: ekkor kezdődtek a BKV finanszírozásával kapcsolatos ügyek is. A második ciklusról a közműprivatizáció jut eszébe, de a tocsikolásukról hallgat. A harmadik ciklusban a Fidesz-kormánnyal való konfrontációját énekelné meg,– jegyezgeti a hadovát az ujságíró és nem kérdezi meg, hogy a negyedik ciklusa alatt az uniós források elherdálásáról is szót ejt-e, s az ötödik ciklusának szembenézés c. fejezete beismerő vallomás lesz-e, ami után már csak a beszélőiről tudósítanának. Két évtizedig fosztogatták tulajdonképpen bűnszövetségben a várost, s most hopp, visszalépett az 1989 előtti életébe! A kutatómunkát állítólag leköszönése után gyakorlatilag azonnal elkezdte, s folytatja is, még legalább egy évig. Demszky bízik abban, hogy elnyeri azt az európai ösztöndíjat, amelyet a közelmúltban megpályázott, így stabil körülmények között folytathatja a munkát. Mint mondja: a rendszerváltás utáni húsz év különböző ágazati reformjainak feltárására vállalkozott. (?!)Várospolitikával, városfejlesztéssel foglalkozó konferenciákra jár a szerény nyugdíjával elégedetlen Demszky, aki egy közeli munkatársa szerint olyan hülye, hogy a cipőjét is képtelen maga bekötni. Václav Havel mégis meghívta Prágába egy, a fenntartható fejlődésről és a városok problémáiról szóló világkonferenciára, aztán Firenzébe az épített környezet védelmével kapcsolatos rendezvényre is elment, legutóbb Bécsből valamilyen iparkamarai meghívót kapott, ahol a közép-kelet-európai városfejlődés típusairól beszélgettek, jövő héten pedig az Egyesült Államokban műemlékvédelemről cserél eszmét. A műemlékvédelem ugyanis szívügye. Los Angelesben majd bemutatja, hogy Budapestet hogyan óvta. Erre mondják Pesten, ha a pofátlanság növesztene, Demszky ülve nyalná a holdat. Apja családjának története után megírja még az anyai ág történetét is, hárít kicsinyt a VII. kerületi zsidónegyedben történtek miatt, aminek Hunvald issza a levét. Demszky Gábor már tud valamit, írja a derék bértollnok, majd idézi a nagyembert: Nem tarthat örökké ez a kurzus...
A volt főpolgármester tartózkodik attól, hogy a saját munkáját értékelje. Néhány év múlva úgyis kiderül, hogy ez egy második városépítés volt „Azoknak kell értékelniük az elmúlt időszakot, akik kívülről látják.” Mondja. Nem látják? Na látják!
Czyla
