Morvai Krisztina tisztázásra szorul. A tisztázás elvégzését Vona Gábor vállalta. Vona szerint a sajtó kreált ügyet Morvai Krisztina és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közötti közeledésből. Mit is jelent ez pontosan?
Az FPÖ Európa legütőképesebb radikális pártja. Ha ma lennének a választások Ausztriában, akkor feltehetőleg Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke alakíthatna kormányt. Ezzel megismételné a korábbi, gyanús körülmények között meghalt elnök, Jörg Haider bravúrját. Haider a liberális alapállású FPÖ-ből szűk évtized alatt jobboldali radikális pártot faragott. Igaz, közben sajátos kapcsolatokat volt kénytelen kialakítani, mondjuk a most végnapjaiban pusztító Kadhafival üzletelt, majd el is hagyta a pártot. Haider, ez a jóvágású fiatalos tiroli, nyíltan vállalta a német-osztrák hagyományokat, ezen belül azt a huszonvalahány évet is, mely 1923-mal kezdődött. Haider Hitlert és a náci Németországot többször elítélte, de nem tagadta meg mindenestül a második világháború előtti német és osztrák történelmet, ahogy ez egy kormányvárományos politikustól elvárható volt.
Strache több tekintetben Haider nyomdokain jár. Egyrészt hasonló dél-németes-osztrákos jólöltözöttség, állandóan beállított haj, tervezett jóképűség, mondhatnók némi piperkőcség jellemzi, ugyanakkor a hagyományos nyugati radikális jobboldali témákat, mint a külföldi munkavállalók problémáját, az állam és az EU viszonyát, vagy az iszlám térhódítását ügyesen használja. Strache felismerte, hogy önmagában egy ország, pláne egy olyan kis ország, mint Ausztria vezetésének időszakos megszerzése semmilyen hosszú távú politikai karrierrel sem kecsegtet. Főleg nem egy egykori Wehrmacht-katona és egy kitelepített szudétanémet leszármazottjaként politizáló fogtechnikusnak, akit fiatalon a német határőrség, mint a Wiking-Jugend nevezetű csoport tagja tartóztatott le neonáci tevékenységért.
A múltat eltörlendő Strache a sok népszerű téma közül az iszlámellenesség felé fordult. Egyben gyorsan felvette a kapcsolatot Izraellel, azon belül is a legkeményebb orosz-zsidó vonallal, jelesül Avigdor Liebermannal, a Kisinyovi születésű még a Szovjetunióból emigrált keményvonalas külügyminiszterrel.
Strache több más iszlámellenes nyugati párt vezetőjével együtt látogatott tavaly decemberben Izraelbe megerősítésért és szándékainak komolyságát alátámasztandó. Ezek a pártvezetők több helyszínen, több alkalommal is hűségnyilatkozatot tettek az izraeli politika mellett. (lásd MF 2011. 28. szám 20. oldal)
Izrael újsütetű vazallus európai pártvezetői hozták létre Morvai Krisztina közeledésével az Európai Szövetség a Szabadságért elnevezésű európai politikai pártot. És ide nem fér be a Jobbik egyelőre.
Morvai Krisztina annál inkább.
Az a Morvai Krisztina, aki elvileg a palesztin nők jogaiért harcolt, aki rendszeresen nyilatkozott az izraeli politika gaztettei ellen, aki Magunkfajta címen könyveket ír, és palesztin kendőben pózolt, most a legkeményebb militáns izraeli csoportokkal szimpatizáló párt tagja. Egy olyan párté, mely büszkén veszi fel a kapcsolatot Avigdor Liebermannal, a Palesztina végérvényes eltüntetésén fáradozó izraeli külügyminiszterrel.
Ezt a Morvai Krisztinát tisztázza most Vona komoly, gondterhelt hangon. Miközben a Jobbik cirkuszi majma a közszolgálati tévében magyarázza, hogy miért kellett zsidózni a parlamentben, a párt elnöke kiáll a szimpatizánsok elé és megvédi Krisztinát. Hát hogyne védené!
Morvai Krisztina, akkor még Balóné Morvai Krisztina nélkül a Jobbikból nem lett volna semmi. Mint ahogy előtte évekig a kopogtatócédula összeszedése is megoldhatatlan feladat elé állította a pártot, még ha a szocialistáktól eleve kaptak 500-at, akkor is. Ez a részben zsidó származású, kétségtelenül jelentős jogászkarriert magáénak tudható nő hirtelen robbant be a magyar közéletbe a televízión keresztül. Ebben Balónak természetesen komoly szerepe volt.
Morvai legalizálta a Jobbikot, és az EP választási listán kapott első helye megerősítette a párt további sorsát. Az orosz pénzekből megtelt az ország óriás- és öntapadó plakátokkal. Morvai a pártba persze nem lépett be. Ez a kétkulacsos játék most nyeri el igazi értelmét.
Gyöngyöspatán nyert a Jobbik polgármestere. Hogy a gyöngyöspatai fesztiválból a Fidesz szándékosan maradt-e ki, vagy csak a helyi szervezés hibája ez a szinte önkéntes átengedés, nem tudom. Mindenesetre Vonának kapóra jöhet. Ugyanis, ha Novák Elődöt sikerül befogni és a jól megérdemelt banánnal betömni a száját, akkor Vona szép lassan elhagyhatja a zsidó témát és a Jobbik elindulhat a modern radikális európai párttá válás útján. Egyelőre csak cigányellenességgel. (ha Vona esetleg óckodna, majd Balczó kitöri a nyakát – a szerk.)
A cigányellenesség lehet közös pont a kelet-európai hasonszőrű pártokkal, Slotával, a szerb magyargyűlölő Haladó Párttal, vagy a Jobbikkal lényegében teljesen egyező bolgár ATAKÁ-val, – de még a Nagy Románia Párttal is. Az FPÖ, ezen belül Strache újonnan gründolt pártjába olyan jelentős létszámú EP- képviselőt importálhat ezekből a közép- és kelet-európai csoportokból, kikkel hosszú távon is biztosíthatja európai pozícióját. Csakhogy először ezeket a pártokat antiszemitátlanítani kell.
Strachénak egyrészről egyszerű a dolga, hiszen az említett pártok vezetői a megfelelő összegért vagy pozícióért bármikor politikai hátraarcot vezényelnek. Ráadásul a zsidó szervezetek sokkal jobban ugranak az általuk intellektuális zsidózásnak nevezett megnyilvánulásokra – tehát amikor valamely folyamatban lelepleződött személyről kiderül zsidó identitása és az ebből fakadó esetleges öszszefüggésekre is fény derül –, mint a valóban elfogadhatatlan „azért utáljuk mert zsidó” jellegű megnyilvánulásokra. Márpedig a Jobbik, vagy az ATAKA és főleg a köréjük csoportosult slepp elsősorban az utóbbival él.
Az irányított zsidózás egyrészt primitív, másrészt fontos kérdésekről tereli el a figyelmet. Ugyanakkor az így kondicionált közönséget könnyebb átterelni egy másik vágányra. Kezdetnek a cigányok, majd később az arabok, illetve az iszlám utálata válthatja fel az úgy általában a zsidók ellen gerjesztett indulatokat.
Másrészt, ezzel a fordulattal bizonyos szavazatvesztés is várható. Például a Jobbik elveszti az esetleges megtévesztetteket, akiket megérintett a nemzeti jelképek mértéktelen használata, illetve még reménykednek, hogy a valódi nemzeti radikális, Szabó Dezső-i, Zsilinszky Endre-i gondolatokhoz mégiscsak van valami köze ennek a prolipártnak.
A vonalváltásban Morvai Krisztinának, a közeledőnőnek kulcsszerepe van. Ő közeledik most még csak a cionizmussal nyíltan szimpatizáló FPÖ-höz, később Izraelhez, vagy legalábbis az iszlámellenességhez.
Egyébként a Jobbiknak nincs jövője. A most óriási győzelemnek beharangozott 443 gyöngyöspatai – részben leboltolt cigány-szavazat híre nem tart ki 2013-ig, a pártot pedig már most szétfeszítik az ellentétek. Meghatározó csoportok egyeznének ki a Fidesszel, ha lenne fogadókészség. De nincs.
A Jobbikot későbbi megrendelések, állások reményében támogatók csalódottak, a pártnak nincs semmiféle érdekérvényesítő képessége. Az orosz csapot elzárták, a szocialistákra egyáltalán nem számíthatnak, azok most magukkal vannak elfoglalva.
A Jobbik sorsa újra a közeledőnő kezébe került.
Csorja Gergely
