A Hatodik Koporsót, ha elolvassa az ember, egyszerre megváltoznak az arányok. Rádöbbenünk, hogy itt meghatározó remekmű született, olyan része a magyar drámairodalomnak, mint a Bánk bán, Az ember tragédiája. Eltörpülnek mellette a napi jelenségek, egy-két évtized múlva azt sem fogjuk tudni, ki volt ellene, ki mellette, de a mű ragyogni fog.
Természetesen meg kell harcolni a mindennapok harcát, erről ne tegyünk le, ne nyugodjunk bele, hogy úgyis a Mű győz, ne tévesszük szem elől az arányokat.
Shakespeare műveiről mondják, hogy talán nem is kellene őket színpadra vinni, olyan mélységeket tárnak fel, amelyeket csak az olvasó tud követni.
Természetesen senki nem gondolja komolyan, hogy a Shakespeare drámákat ne játsszák, csak monumentalitásukat tükrözi ez a gondolat. A Hatodik Koporsóval ugyanígy vagyunk. Kell harcolni, naponta kell harcolni a bemutatásáért, de addig se feledkezzünk meg arról, mekkora ajándék van a birtokunkban, mekkora élményt jelent akár az olvasás is.
Dr. Villányi Ágoston
