Tízezrek életének legszomorúbb pillanataiban a fenti angol szöveg villódzott. A játéknak vége, dobjon be még pénzt. A nyerőgépek szimbólumai lehetnének a felemás átmenetnek, a gulyásszocializmus rombolta kiszolgáltatott társadalom lerablásának, egyben a rendszerbe ágyazott kettősségek sorának.
A nyerőgépek üzemeltetése hatalmas üzlet. Főleg a gép tulajdonosának.
A gép egy irányítható véletlengenerátoron alapszik. Bizonyos pörgetésszám után a bedobott összeg 70 százalékát (vagy kevesebbet) véletlenszerű eloszlásban visszaadja a játékosnak. Ebből következik, hogy minél többet játszik valaki a nyerőgépen, annál biztosabban veszít. Ez a szenvedélybeteg játékosokat természetesen nem tartja vissza. Az utolsó utáni fillérüket is bedobják. Hitelből.
– Alexa, csak még egy tízest rakjál bele, holnap behozom.
– 45 bukóban vagyok, ne csináld már, most hagyjam abba, most kiadja a három órát.
– Akkor most mit csináljak? Hívd fel a Tibit, az megmondja, hogy holnap behozom, ne csináld már.
A játékgéppel felszerelt kocsmákban a fentiekhez hasonló könyörgések mindennaposak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a játékgép termelte biztos haszonból a kocsma is részesedett, több kocsma játékgép nélkül tönkremehet. Hacsak…
Egy biztos. A felirat most a tulajdonosoknak villog. Game Over.
Csorja