Száguld át a nappaliból Pintyő – a Napapa szerint életveszélyes – kismotorján a konyhába, ahol a vacsorát készítem. Ilyenkor fontos felfedezéseket oszt meg velem, tehát úgy van bevezetve, hogy hagyok csapot-papot és megyek utána, megnézni a nagy dolgot.
A tévében kidagadt nyaki erekkel Gyurcsány ágál, éppen a szobor tervezett építési területén. Kérdem a gyereket, mi kezdődik babám? – A cirkusz, nem nézed? Ekkor szólal meg a telefon, T.L. kérdezi: Látja ezt az állatot? Ezek a bűnre vezető alkalmak, melyeket el kellene kerülni. A füles fotelből a Napapa korhol (nicht vor dem Kind). A gyerek kuncog, tudja, hogy nem szabad így beszélni, a fotel felé pillantgat. Megfogadom, nem bosszankodom, nem érnek ezek annyit, egyik fülemen be, a másikon ki! Sajnos sokszor nem tudok olyan szépen, minden oldaltól egyenlő távolságot tartóan elemezgetni, mint egy-egy sorsdöntő választás előtt teszik némelyek. Megállapíthatnám például, hogy ezek a boldogtalan bohócok csupán egy szűk liberális csoport avítt politikai tévképzetét játsszák el a nyilvánosság előtt, amiről úgyis kiderül annak tarthatatlansága. Van egy közönségük, mely elvárja tőlük a közönségességet.
Mesterházy emiatt jutott el oda, hogy legfőbb gondja az lett, hogyan tudja trágárságban felülmúlni Gyurcsányt. Hála istennek bebizonyosodott, az józan stratégiának mégsem elfogadható, hogy Orbán Viktort szapulják. Tudtam előre, hiszen többször leírtam, átmenetileg jegelt hatalmi és személyeskedő civakodásuk a vereségük bekövetkezte után fellángol. Arra azonban az ember alig talál magyarázatot, miért nem bujdokolnak el ezek szégyenükben? Legalább egy rövid időre. Hát nem most kaptak egy akkora zakót, pont azért amit eddig csináltak? Braun Róbert, az MSZP vezetésébe nemrég befurakodott, egyébként gyanús „politikus”, és Mesterházy vetélkedésétől az egymásnak küldött fenyegetésektől volt hangos a Jókai utca, ahol szombaton tartották a választási vereségüket kiértékelő választmányt. A liberális tömb megírta Mesterházy kinyírásának receptkönyvét, füstölik már az egy liba egy ló feles kolbászt, egy bélbe töltötték az MSZP milliónyi törzsszavazóját és a néhány ezres liberális tábort. Aztán fele-fele arányban kettévágják. Így már nemcsak természetükből adódóan diktálnak a pártnak, hanem mint társtulajdonosok. Már Kádár alatt is ez ment, hogy 1990 után végletesen elszemtelenedjenek, mert azt látták, hogy Magyarország kormányainak is az egy liba egy ló alapon diktálhatnak. Sőt meggyőződésükké vált, Magyarország népe is jól teszi, ha igazodik hozzájuk, majd ők megmondják hogy a világ dolgairól mit gondoljunk. Nemrég hallottam ebbéli meggyőződésüket Lendvai Ildikó által elselypegve, Rangos Katalin műsorában. Hogy ők milyen mélyen lenézték az első szabadon választott parlamentet és kormányát. Nem vicc, ezek az aparatcsikok, ezek a tőröl metszett kultúrbugrisok nézték le, például a lakiteleki alapítókat. Az eredetileg cenzor asszony, most a demokrácia felkent bajnoka.
„Túl sokat írnak, és túl keveset olvasnak a világról” szólt Orbán Viktor, rövid, de halál pontos diagnózisa azokról, akiknek az általuk gründolt és irányított SZDSZ csúfos története sem tudta aláásni beteges önbizalmát.
A minapi zakó ellenére is semmibe veszik a választókat, akiknek azért mint látjuk mégiscsak működik az emlékezete. Nem felejtették el, hogy a magukat pofátlanul hol szociáldemokratának hol szociálliberálisnak hazudók a közjót és minden normát félrerúgva privatizálták az állami vagyont, valójában ellopták, nem működtették, külföldi kézre játszották. Ki akarná ezeket viszontlátni a hatalomban? Mind a politizálásuk, mind a nagyképűségük, mind az avítt gondolkodásuk el van utasítva. Abszolut demokratikusan. Ezért mindennap kivonulnak a Szabadság térre kerítést bontani, a rontó, bontók vezetője a választások előtt egy évvel megírta Mesterházynak, hogy mindenképpen ő lesz az oka a választási vereségnek, azért mert „a színfalak mögött gyilkolod, gyilkoltatod le azt az egyedüli formációt, amely hozhatná a hatalomváltáshoz kellő társadalmi többlettámogatást”. Ezeknek semmi nem számít, holokauszt túlélők leszármazottját is lenácizzák, ha bírálni meri, vagy uram bocsá’ értelmetlennek és eltúlzottnak tartja az emlékmű körüli hajcihőt, megfenyegetik, sőt nyomatékul Zoltai Gusztáv lemond a Szabadság térre tervezett emlékmű miatt, azután kiderül, a szombat.hu oldaláról, hogy Heisler András szerint Zoltai Gusztáv döntésében szerepet játszhatott a Mazsihisz gazdálkodásának átvilágítása is. Kezdődik?
czyla
