„A kormányváltó erők nem értették meg pontosan, mit akar az ország, nem tudtak elszámolni a múltjukkal, így nem tudtak hitelesen beszélni a jövőről sem. Ezért tartalmi, szervezeti és személyi változásokra, új politikára és új csapatra, valamint a demokratikus ellenzéki oldal újratervezésére van szükség.”
Nem valamelyik kormányközeli politikai elemző, hanem maga Bajnai Gordon, az Együtt–PM társelnöke fogalmazott így a minap pártja kampányrendezvényén. Eléggé nagy válságot érzékelhetnek a saját házuk táján maguk a balliberálisok is, ha nagy nyilvánosság előtt ennyire kemény mondatok hagyják el az önmagát nemrég még a miniszterelnöki cím várományosának tartó Bajnai száját.
A baj ott van, hogy a fent idézett kijelentés – más-más okok miatt ugyan, de – minden tekintetben visszás. Mert bár a helyzetértékelés minden szava igaz, támadhatatlan, sőt ki kell mondani, hogy ezen kijelentésével Bajnai meglepően pontos helyzetképet vázol a magyar balliberálisokról, ám az időzítés mégis visszatetszővé teszi az elmondottakat. Bajnai Gordon ugyanis úgy tesz, mintha az említettek csak és kizárólag most, az elbukott 2014-es választások alkalmával lettek volna igazak a baloldalra.
Itt van a nagy csúsztatás, mert a valóság ennek éppen az ellenkezője.
A magyarországi kommunista baloldal, majd a rendszerváltás hajnalán ebből kifejlett balliberális politikai oldal soha nem értette meg az átlag magyar ember gondját-baját, vágyait, céljait. Nem a mostani választások előtt alakult ez így, hanem azóta így van, amióta csak hazánkban jelen vannak. A balliberálisok soha nem voltak képesek arra, hogy nemzetben gondolkodjanak és a nemzeti érdekeket minden más fölé helyezzék. Nemcsak Kun Bélára és véres kezű társaira volt ez igaz, de ugyanúgy igaz volt Rákosiékra, Kádárékra, mint ahogyan igaz ez napjainkban Gyurcsányra, Bajnaira és a mindinkább talajt vesztett Mesterházyra is. Korszakoktól és személyektől függetlenül mindig is kizárólag csak a hatalom megszerzése motiválta őket, amely, ha sikerült, akkor az legtöbbször együtt járt a másként gondolkodók fizikai-, szellemi-, lelki- vagy éppen egzisztenciális megsemmisítésével. Ennek ismeretében felettébb álszent dolog arról papolnia egy balliberális vezérpolitikusnak, hogy nem tudnak hitelesen beszélni a múltjukról vagy épp a jövőbeni terveikről.
Ami pedig az elhangzottak második részét illeti, nos, ha jómagam megrögzött balliberális volnék, bizony elgondolkodnék azon, mennyire lehet bízni a Bajnai által kívánatosnak tartott „újratervezésben”. Ha egy korábban kormányképes eredményt is felmutatni képes politikai oldal immár a második választáson szenved kétharmados vereséget, és a súlyos vereség mellett a teljes demoralizációval, valamint a szétesés valós veszélyével is szembesülnie kell, akkor annak egyik oka éppen az lehet, hogy az eddigi „újratervezések” során mindig kontraszelekció történt, azaz egyre inkább a tehetségtelenek, a gátlástalanok, valamint a törvénytelenségektől sem visszariadó karrieristák kerültek döntési helyzetbe. Mindez nem is eredményezhetett mást, mint a választók bizalmának elvesztését.
Bajnai 2012-es színre lépése óta már sokadszorra esik abba a hibába, hogy valami nagyon tetszetőset, hangzatosat, figyelemre méltót akar mondani, ám ennek révén akaratán kívül éppen a saját csapdájába esik bele.
Most is ugyanez a helyzet.
Mert ha a balliberálisok komolyan gondolnák a saját politikai térfelük tartalmi, szervezeti és személyi „újratervezését”, akkor elsőként éppen a mögöttünk hagyott időszak élharcosainak kellene lelépniük a színről. Örökre, visszavonhatatlanul. Ezzel szemben lelépésről szó sincs, sőt!
Pontosan Bajnai felszólalásával egy időben jelent meg a színen Kovács László ex-külügyér, az MSZP korábbi elnöke. A várakozásokkal ellentétben nem a közélettől való végleges visszavonulását jelentette be, hanem azt, hogy kellő támogatás esetén megpályázná az MSZP elnöki székét. Ez a Kovács László ugyanaz, aki még az első Orbán-kormány idején 23 millió román Magyarországra özönlésével riogatta az embereket, mint MSZP-elnök. Bő egy évtizeddel később ismét elnöki ambíciókat dédelget, ráadásul az MSZP belső viszonyaira gondolva biztosra vehető, hogy nem is alaptalanul teszi ezt, és személye komoly ellenfele lesz Mesterházynak.
Nagyon úgy fest, hogy ezúttal ez jelenti a Bajnai által sürgetett tartalmi és személyi változásokat, valamint az ezzel együtt járó újratervezést a balliberális oldalon...
Kovács Attila
