Elképesztő, egyesek milyen szerencsés csillagzat alatt születnek… Az észak-lengyelországi Torun gyönyörű történelmi város, központja 1997 óta szerepel az UNESCO Világörökség Listáján. Érdemes felkeresni, mert valóban szép. Leghíresebb szülötte latinosan Kopernikusz, lengyelül Mikolaj Kopernik, a korszakalkotó csillagász. Szülőháza tökéletes állapotban fennmaradt, jelenleg múzeum, a helyi székesegyházban pedig megtekinthető a keresztelőkút, amelynél 1473-ban csecsemőként a katolikus egyház tagja lett. Ám ezúttal nem róla lesz szó – bár kétségtelen, hogy ha valaki, hát Kopernikusz barátunk szerencsés csillagzat alatt látta meg a napvilágot. (E mondatban a „csillagzat” és a „napvilág” különösen stílszerű.) Ezúttal egy másik jeles férfiúra figyelünk, aki valódi példakép a mai idősebb nemzedék számára.
Az elmúlt héten Torunban rendezték meg a veterán atléták Európa-bajnokságát, melyen magától értetődően a nyugdíjas korosztály indulhatott. A különleges verseny legidősebb résztvevője a 105 éves Stanislaw Kowalski – igen, jól olvasták az életkorát, nem sajtóhiba. A matuzsálemi korú bajnok 1910. április 14-én született egy falucskában, és nyugdíjazásáig vasutasként dolgozott. Hosszú évtizedeken át semmit sem sportolt, leszámítva azt a komoly tényt, hogy minden munkanapján kerékpárral ment az otthonától tíz kilométerre fekvő szolgálati helyére. Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 92 évesen elhatározta, hogy sportolni fog, mert úgy érezte, hogy „egészsége már nem a régi”. Az atlétikát választotta. Módszeresen edzeni kezdett, és sorra elindult a különféle veterán versenyeken. Tavaly májusban, 104 évesen vállalkozott a százméteres síkfutásra, és 32 másodperces eredménnyel új Európa-csúcsot futott a száz év fölöttiek kategóriájában. Ezzel ő lett földrészünk legidősebb embere, aki egyhuzamban lefutott száz métert. A mostani toruni Európa-bajnokságon először a hatvanméteres síkfutásban állt rajthoz – s mivel a száz év fölöttiek között ezúttal nem akadt vetélytársa, versenyen kívül a 95 éves korosztály bajnoka, az angol Charles Eugster futott mellette. Kowalski 20 másodperces idővel lett a szám Európa-bajnoka. A díjátadás után nagyot nevetve azt nyilatkozta: „Tizenhárom éve szilárdan elhatároztam, hogy sportolással menekülök a halál elől, és tessék, a halál még nem kapott el.” Ám ez még nem minden. A síkfutást követő napon Kowalski két nehézatlétikai versenyszámot is vállalt: előbb 3,65 méterrel megnyerte a súlylökést, majd 7,14 méterrel a diszkoszvetést. Mindkét számban voltak „éles” ellenfelei is. Külön érdekesség, hogy lengyel barátunk a súlylökésben mindössze egy(!) centiméterrel maradt el a világcsúcstól, melyet tíz éve egy amerikai atléta ért el. S ezzel még mindig nincs vége, hiszen Kowalski azt tervezi, hogy nemsokára kétszáz méteres síkfutásban is rajthoz fog állni – ezt a távolságot száz év fölött még soha senki nem teljesítette a sporttörténelemben. Jelzem, a Veterán Világatlétikai Szövetség (WMA) szabályzatában mindeddig nem létezett 105 éven felüli kategória, egyszerűen azért, mert soha nem volt rá szükség. A szervezet illetékesei bejelentették: ha Kowalski április derekán betölti 105. életévét, az új kategória magától értetődően létrejön.
A Stanislaw Kowalski név magyar jelentése: Kovács Szaniszló. Ám a Stanislaw keresztnév Lengyelországban olyan gyakori, mint nálunk az István vagy a János – vagyis egy úgymond „átlagos nevű” emberről van szó. A sors különös fintora, hogy valaki ezzel a tucatnévvel lett a világ legidősebb sportbajnoka, sok száz millió ember példaképe. Kowalski úr emblematikus személyiséggé vált: azt üzeni nekünk (nemcsak a nyugdíjas társadalomnak), hogy az életkortól függetlenül soha ne mondjunk le a jövőnkről, az életünkről, mindig legyenek céljaink. Kowalskinak köszönhetően legfőbb ideje, hogy másként gondolkodjunk idős éveinkről.
Minden mindennel összefügg: Kowalski úr Swidnica településen lakik, amelynek temploma Torunhoz hasonlóan szerepel az UNESCO Világörökség Listáján. S ha már ennyit emlegetem ezt a híres-nevezetes listát, itt a remek alkalom, hogy szemügyre vegyük a lengyel–magyar vonatkozásait. Megszámoltam: a lajstromban 8 magyarországi és 12 lengyel helyszín szerepel. Figyelembe véve, hogy hazánk jelenlegi területe alig negyede Lengyelországénak, a helyszínek száma miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, sőt… Szintén örvendetes, hogy a két ország nevezetességei közül egy sem minősül veszélyeztetettnek – ez azt jelenti, hogy mifelénk nem fenyeget háborús állapot vagy kulturális földindulás. Az UNESCO a listát 1972-ben nyitotta; Lengyelország 1976-ban, hazánk viszont csak 1985-ben csatlakozott az egyezményhez. Magyar részről olyan nevezetességek kerültek fel, mint a budapesti Duna-partok, az Andrássy út és a Budai Várnegyed; Hollókő; az Aggteleki-karszt (a felvidéki barlangrendszerrel); a pannonhalmi bencés apátság; a Hortobágyi Nemzeti Park; Pécs ókeresztény temetője; a Fertő-tó kultúrtája; a tokaji történelmi borvidék. A lengyel helyszínek közül elsőként Krakkó óvárosát vették fel, majd következett a wieliczkai sóbánya; az Auschwitz–Birkenau-i koncentrációs tábor; Varsó újjáépített óvárosa; az ukrán határ közelében fekvő Zamosc óvárosa; Torun központja; a Német Lovagrend gótikus téglavára a tengerpart melletti Malborkban; a Krakkótól délnyugatra található Kalwaria Zebrzydowska ferences kolostora; a béke templomai Jaworban és Swidnicában (Kowalski lakóhelyén); Kis-Lengyelország, azaz a történelmi Galícia műemlék fatemplomai; a Muzakowski Nemzeti Park; a Wroclaw főterén álló városháza. Aki teheti, az évek során látogassa végig e pazar lengyel helyszíneket – ezt saját magamnak is írom, hiszen a tizenkét tételből kettőt még soha nem láttam élőben, kissé röstellem magam…
A malborki gótikus erődítmény, a világ legnagyobb téglavára csak néhány kilométerre található Gdansktól – a világ rejtett összefüggéseinek köszönhetően egy gdanski vonatkozású friss hírrel is szolgálhatok. Március 17-én öt rozsdás, de működőképes második világháborús aknát találtak a Gdanski-öböl partján fekvő Gdynia kikötőjében. (Gdynia napjainkra gyakorlatilag egybeépült Gdanskkal.) A tárgyak méretéről sokat elmond, hogy darabonként kétszáz kiló robbanóanyagot tartalmaztak, tehát összesen egy tonnát. Isteni csoda, hogy az elképesztő forgalmat bonyolító kikötőben az elmúlt hetven év folyamán egyetlen hajó alatt sem robbantak fel. Az aknamentesítésben hatvan tűzszerész vett részt – az öt szörnyeteget március végére sikeresen kiemelték, de most még tíz kilométeres körzetben átvizsgálják az öböl fenekét, és ez hetekig eltart.
Zsille Gábor
